Minden a játékról szól

Miután belépek az ajtón, máris elfog a nosztalgia, mintha visszatérnék a gimnáziumba. Ahol minket, fiúkat mindig kiküldtek egy bőrlabdával, a lányok meg bent maradtak röplabdázni. A parkett mellett néhány pad, műanyag székek, jó, ha száz néző összegyűlt erre a női röplabda-bajnoki rangadóra. Szemtelenül fiatal lányok játszanak egymás ellen, de most nem ők a főszereplők, hanem a vonal mellett álló legendák, ha élnénk a bibliai túlzással, a Mester és a tanítványa. Persze ők lennének az elsők, akik megmosolyognák e hasonlatot.
A kicsi szakközépiskolai csarnokban a Palota-Böllhoff együttese a TFSE-t fogadja. Az újpalotaiakat a valamikori tanítvány, Szalayné Sebők Éva vezeti, az „Évszázad legjobb magyar röplabdázónője” cím birtokosa állva irányít. Egykori mestere, Dr. Kotsis Attiláné Kincsesy Gabriella ülve dirigálja a vendégeket, a Testnevelési Főiskola csapatát. A 82 éves hölgytől, aki az 1970-es évek válogatottjának sikerkapitánya volt, balgaság lenne elvárni, hogy végigtoporogjon egy mérkőzést, bár az időkéréseknél már ő is feláll, így magyaráz felhevülten fiatal játékosaiknak. Néha-néha összenéz egykori játékosával, de tudják, még korai lenne a múltba révedni. Azt megteszik mások.
Kezdjük az egykori szakvezetővel, aki hazánkban először doktorált röplabdából. A pedagógiából és pszichológiából is diplomázott mesteredző vezette a hetvenes-nyolcvanas években női válogatottunkat, egészen a soha nem látott sikerekig. Egymást követően három olimpiára juttatta ki tanítványait – 1972, München, 1976, Montreal, 1980, Moszkva –, akik mindháromszor a legjobb öt közé kerültek, először ötödikek, később kétszer negyedikek lettek. Sebők Évával a csapatban. Elvezényelte még a csapatot öt Európa-bajnokságra és két világbajnokságra. Miután elmúlt 80 éves, még mindig az utánpótlással foglalkozik, ő vitte fel a TF fiatal, rutintalan csapatát az NB I-be. – Amit átvettem Gabi nénitől, az a maximalizmus, leírhatatlan, mennyit tanultam tőle taktikailag, fegyelmezés terén, de még most is tanulok – mondja róla leghíresebb tanítványa, Sebők Éva, és „Gabi néni” maga is a maximalizmust emeli ki önmagával kapcsolatban.
A mérkőzésen simán vezet a házigazda, Sebők Éva csapata, de a fotósok nem a játékosokat, hanem az edzőket fényképezik. Van kit, Sebők még most is kimagaslik a játékosai közül, nem csak 11-szeres magyar bajnokként. Tizenöt éve alapította meg a Palota-Böllhoff szakosztályát, azóta ő a mindenes a klubnál, még a mezeket is ő mossa. Nem irányít nagy gázsikért nagyobb együtteseket, hanem fiatalokat nevel. Ő, aki 35 évesen még olasz bajnok lett, és 53 éves korában is aktív játékos volt, jelenleg egy 110 sportolót foglalkoztató klubot igazgat. Azért, mert „a röplabda szeretete a lényeg”. Ezt látni ezen a két hölgyön, ezt adták tovább csapataiknak. – Olyan edző lett, amilyen játékos volt, intelligens és szorgalmas – mondja Gabi néni egykori játékosáról.
Ez látszik a fiatal lányokon is, akik minden labdáért elindulnak, elvetődnek, és így hiába sok a hiba, mégis élvezetes a játék. Szerethető ez a barátságos, középiskolai légkör, mert itt még minden a játékról szól. A pénztelenség, a támogatók hiánya valahogyan visszavezette a röplabdát a sport szellemiségének eredetéhez. Romlatlan, tiszta ez a küzdelem, nem a prémiumokért, a fizetésekért harcolnak, hanem önmagukért, egymásért.
A mérkőzésen az Újpalota végül simán, 3-0-ra legyőzi a Testnevelési Főiskola rutintalan fiataljait. Sebők Éva azt mondja, az eredmény itt teljesen lényegtelen. Igaza van, ezek a lányok l’art pour l’art sportolnak, a kifejezés nemes értelmében, a játékért önmagáért, töretlen küzdőszellemmel. Ezt a szellemiséget adták tovább a legendák.
Kár, hogy ilyen kevesen követik őket figyelemmel.