Áttörni a hallgatás falát – egykor és most

Húsz évvel ezelőtt törte át a hallgatás falát Tőkés László. Az igazság érdekében vállalta ezt. Romániai, temesvári magyar református lelkészként állt akkor a világ elé. Most, 2009-ben a világ történelemalakító személyiséget tisztel a nagyváradi püspökben és európai parlamenti képviselőben. És a nemzete, a magyarság? A magyarság számára 1992-ben, a debreceni Református Nagytemplom és Kollégium fél évezredes terén tartott beszédben II. János Pál pápa jelölte ki a szerepét: „Tőkés László nemzeti hős”. A mai hazai közvélemény azonban felemásan emlékezik. Ezt a követelményt a szocialista– neoliberális véleményformálók Tőkés László szerepének lekicsinylésével és rágalmazásával igyekeznek megtéveszteni. Főleg az elhallgatást alkalmazzák. Az igazság érdekében az idei évfordulón így aztán megint át kell törni a hallgatás falát – itt tartunk. Konok és gátlástalan visszarendeződés zajlik ugyanis körülöttünk.
Széles kört érint ez a visszarendeződés. A Kárpát-medencében elsősorban az erdélyi Tőkés László, a felvidéki Duray Miklós, az anyaországi Csoóri Sándor történelmi léptékű pályájának mesterséges leértékelésére hivatkozhatunk. Ők hárman 1989 előtt nemzetellenes és igazságellenes önkényuralmi rendszerekkel szemben mondták ki a nemzeti igazságot. Bűnhődtek is érte. Az önkényuralmi rendszerek széthullása után azonban sem a nemzeti igazság, sem a kimondás érdeme nem érvényesülhetett a maga teljességében. Épp a Kárpát-medencei magyar közösségekben ásták alá a kimondott nemzeti igazságnak és a kimondás érdemének az alapját. Ráadásul épp azok ásták alá, akik az önkényuralmi rendszerek idején is nemzetellenesnek és igazságellenesnek bizonyultak. Tőkés Lászlót az erdélyi magyarok bomlasztásával vádolják. Duray Miklós esetében akár megint elfogadnák az elnémítást, a szlovák érzékenységre mutogatva. Csoóri Sándorra újból és újból rásütik a szélsőséges idegengyűlölet bélyegét. Ezzel a megrontott és megromlott helyzettel kell szembenéznünk.
Idézzük fel, mivel és hogyan is törte át a hallgatás falát Tőkés László. Már 1988. szeptember 6-án megindokolta tiltakozását a romániai falurombolás ellen: „Ez a terv nyolcezer települést fenyeget. Ha ezeket felszámolják, a múltat semmisítik meg. Bármely nép jelene és jövője talajtalanná, torzzá válik, ha múltját eltörlik a föld színéről. Ragaszkodni kell a megmentéshez!” Ezt a tiltakozást egyházi testületi állásfoglalásnak szánta. A romániai politikai rendőrség a kezdeményezésről tudomást szerzett, majd külső-belső elszigeteléssel válaszolt. Tőkés László nem hátrált meg. Az 1989-es jogtalan kilakoltatás és házi őrizetbe vétel parancsát megtagadva a közvéleményhez fordult. Ezzel a december 16-i televíziós nyilatkozattal leleplezte a romániai pártállam igazi természetét, egyszersmind utat nyitott a temesvári felkelésnek. Öt nap múlva románok és magyarok megdöntötték a kommunista önkényuralmat.
Ez a történelemalakító tett nevezetesen a magyar nemzeti azonosságtudatot és közösségvállalást is megszólaltatta. Világméretűvé pedig azáltal tágult, hogy elindította a nemzetellenes és igazságellenes kommunista birodalom bukását. Csakhogy ez a bukás az erőforrások hiányát hagyta hátra. Pótlást aztán a nemzetek feletti világpiac kínált – ámde a nemzeti piacok bekebelezésének árán. Egyik birodalom helyét a másik foglalta el. A korábbi kommunista nemzetellenesség újfajta nemzetek feletti uralomba torkollott bele. A korábbi nemzetellenesség politikusai és véleményformálói átállhattak és át is álltak az újfajta nemzetek felettiség oldalára. Szorosabban a Kárpát-medencében is ott folytatták tevékenységüket, ahol 1989-ben félbeszakították – immár a mesterségesen felnagyított világpiaci fejlődés és korszerűség jegyében.
Világméretű fordulat és Kárpát-medencei visszarendeződés így függ össze egymással. A magyar nemzeti azonosságtudat és közösségvállalás említett történelmi jelentőségű alakjainak pályája 1989 után ebben a mederben mozog. Csoóri Sándor hatalmas életműve szellemi és lelki hajtóerőként 1956 óta ugyan beleépült a magyar világ nemzedékeibe, de az 1992-ben általa újrateremtett Magyarok Világszövetségét 2000-ben szembefordították vele. Csoóri Sándort megszégyenítették. A magyarságot megfosztották a nemzeti azonosságtudat és közösségvállalás hatékony intézményétől. A Magyarok Világszövetségét akkor egy megbízott érdekcsoport eltávolította a nemzetek feletti világpiac útjából, hogy holmi különlegességek kirakatává silányítsa. Duray Miklós 1981-ben megírta a felvidéki magyar közösség önvédelmének alapművét. Börtönt viselt érte. Ezzel eleve számolt. De az már készületlenül sújtott rá, hogy egy magyar bejegyzésű érdekcsoport 2000-ben őt is kitessékelte a Magyarok Világszövetségéből, napjainkra pedig a felvidéki magyar közösséget politikailag kettészakították. Bizony, az újfajta birodalmiság helytartói buzgón teljesítik feladatukat. Más módon folytatják, amit régen kezdtek.
És mi vár a temesvári évfordulóra, személyesen Tőkés Lászlóra? A történelmi rangra emelt évfordulót Európában és Amerikában ünnepségeken köszöntik. Romániában és Magyarországon mégis kétellyel, gyanakvással, az újfajta hallgatás, az elhallgatás falával veszik körül. Azt, akire 1992-ben II. János Pál pápa nemzeti hősként nézett fel, most, 2009-ben a szocialista–neoliberális véleményformálók magyarkodó törzsi harcossá alacsonyítanák. Rosszul számítanak. A nemzet többségében mára megérett az a tapasztalat, hogy történelmi évfordulókon nem elég ünnepelni, de tanulságra kell jutni. Ez a méltóságára és cselekvőképességére ébredő többség most már maga töri át az elhallgatás falát. Elérkezett a nemzeti azonosságtudat és közösségvállalás helyreállításának ideje. Az 1956-os népi-nemzeti forradalom őszi évfordulója is erre figyelmeztet és kötelez.
A magyar nemzeti értékek hagyományőrzőire, gyarapítóira, képviselőire nem elszigetelés, hanem igazságtétel vár. A hallgatás és az elhallgatás falát Erdélyben, Felvidéken, Magyarországon a nemzet többsége végleg áttöri. Tőkés László, Duray Miklós, Csoóri Sándor történelmi műve és érdeme életnagyságban áll majd a nemzet előtt. Ebben hinnünk kell, és ezért tennünk kell. De hát miért is engednénk tovább a nemzeti hitetlenséget és bénultságot hirdető világpiaci kikiáltóknak? A nemzet többsége érzi és tudja, hogy ebből elég volt.

A szerző az Erdélyi Szövetség elnöke