Az idei Sánta Kutya-díj nyertesei

Az idei esztendő utolsó péntek 13-át ültük novemberben, az ez évi utolsó Sánta Kutya-díj-osztást, sőt a megtévesztő célzattal balliberálisnak nevezett politikai hatalom föltehetően utolsó értékelhetőségét.
Csalafinta a baloldaliság használata a hét éve uralkodó kormányzattal kapcsolatban, mert a baloldaliság állítólagos ismérve – a szegények, a kétkeziek, a betegek, özvegyek és árvák pártolása – nyomokban sem fedezhető föl benne. Legföljebb a lumpeneké, a dolgozni nem akaró szavazótömegeké, amelyek egy sörért-gulyásért árulják szavazatukat. Liberálisnak sem nevezhető, mert a szabadság gondolatától szívből iszonyodik, gondoljunk a forradalom második leveretésére és a hatóságok 2006. őszi utcai embervadászatára. Ennek galádságát azóta már tucatnál több bírósági ítélet igazolta. Hogy a hamisság mennyire beleette magát a honi néplélekbe, azt napnál világosabban bizonyítja, hogy az ország nyakán ülők ellenfelei is balliberálisnak nevezgetik zsarnokaikat. Helyesebb, mert pontosabb volna a dimitrovi értelemben vett fasizmus meghatározást alkalmazni rájuk: a nemzetközi nagytőke nyílt, terrorisztikus és soviniszta diktatúrája. Tanulmányok ezrei s a mindennapok tényei igazolják a nemzetközi nagytőke uralmát az ország fölött. A kormány és hatóságai nem csupán ölbe tett kézzel nézik, hanem minden eszközzel elősegítik térnyerését s azt, hogy minél több értéket vigyen ki az országból. Olyan nyelvi terrort alakított ki, amely szerint a kapitalizmus bírálata, a nemzetközi nagytőke kifejezés használata politikailag nem korrekt, mintha zsidózna, aki ilyesmiről beszél, holott viszik javainkat minden fajú, felekezetű, származású, bőrszínű befektetők. Azaz a Magyar–magyar nagyszótárból tudjuk: valójában kifektetők.
A soviniszta jelző keményen megáll. Tudjuk, hogy a soviniszta nem szerető, hanem gyűlölő. Lényege nem a nemzetének szeretete, hanem valamely nép gyűlölete. E gyűlölt nép esetünkben a magyar. Bizonyítja ezt az ország önbecsülésének, gazdaságának, közműveinek szinte teljes lebontása, a 2004. december 5-ét megelőző magyarellenes kormánykampány, az anyanyelv, a kultúra, az oktatás „posztmodernizálása”, szakszóval szétszerkesztése – föloldása a semmiben. Ki ne tapasztalná, hogy a magyar jelző használata gyanús, vagy éppen sértő, a rendőrség előszeretettel tapossa a nemzetiszín zászlót.
A dolgok mai állása szerint ennek a velejéig romlott MSZP–SZDSZ–MDF-szövetségnek a napja leáldozott. Ezért a magyar cenzúra napjának ünnepélyét szervező bizottság úgy döntött, hogy záróértékelést végez a maga sajátos módján. Fehér asztal mellett, derűsen és a jövőbe vetett reménnyel.
Így szól a határozat:
„A magyar cenzúra napjának ünnepélyét szervező bizottság meghajtja fejét az idők vasfoga előtt. Mivel a Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc, Gyurcsányi Ferenc és Bajnai Gordon fémjelezte kormányzatok az ország megnyomorítását, nemzetközi lejáratását és kiszolgáltatását sikerként ünneplik, ezért nekik ítéli a Sánta Kutya-díjat.
A magyar cenzúra napjának ünnepélyét szervező bizottság sántakutya-forráshiány miatt képtelen az összes tettes külön jutalmazására.
Óbuda, Kerék vendéglő, 2009. november 13. péntek, 13 óra.
Alexa Károly, Czakó Gábor, Cseresnyés Géza, Cserta Edit, Heckenast Péter, Jakab Bori, Kindler József, Kiss Magdolna, Kocsis Tamás, Maleczki József, Nyiri János, Segesdi György, Sörös József, Szalay Károly, Szikora József.”
Jövőre csak egy péntek 13-a lesz, augusztusban. Addigra – reméljük – lesz újra magyar nép, amely új Országgyűlést és új kormányt választ – megfelelő fölhatalmazással, hogy képes legyen a haza megmentésére.
Magyar cenzúra napjának ünnepélyét szervező bizottság a helyén fog ülni az említett dátumon a Kerékben, s figyelni fogja azokat, akik akkor is – netán – lopni próbálnak a bőség kosarából, hazudnak, csalnak, honárulnak.

A szerző író