Makákók hegye

A napokban majd ötven áldozattal utcai gerillaháború zajlott a brazíliai Rio de Janeiróban. A város az összetűzések kirobbanása előtt két héttel kapta meg a 2016-os olimpia rendezésének jogát. A kábítószerdílerek és a rendőrség közti fegyveres összecsapások arra figyelmeztetnek, hogy mekkora a szakadék az egyébként dinamikusan fejlődő brazil társadalomban.

Fal
Drogháború egyetlen nagyvárosnak sem jön jól, de két héttel azt követően, hogy a brazil metropolis megkapta a 2016-os nyári olimpiai játékok rendezési jogát, bizony elgondolkoztatta a jogot odaítélőket. Szabályos városi gerillaakciókat láthatott a tévében az, aki figyelte a Rio de Janeiró-i eseményeket. Hét év múlva ez a város fogja garantálni az ideérkező sportolók ezreinek és a turisták millióinak biztonságát. Arról ne is beszéljünk, hogy két évvel korábban ez a dél-amerikai ország fog majd otthont adni a labdarúgó-világbajnokságnak. Az állam elöljárói mindenesetre őrzik derűlátásukat, bár a felkészülés első napjai azokat igazolták, akik óvtak attól, hogy ilyen jelentős eseményt rábízzanak Rio de Janeiróra. Sok nagy jelentőségű rendezvényt is lebonyolítottunk – vágnak vissza a Rióban bízók.
A bűnözést eltüntetni Rio utcáiról kivitelezhetetlen megoldás. Aki ilyet állít, az hazudik – ismerik el a hozzáértők. De csökkenteni igenis lehetséges. Az olimpia alatt negyvenezer rendőr vigyázza majd a rendet. Egyesek határozottan azt javasolták, hogy hagyományos módon szigeteljék el a favellák bűnözésre hajlamos lakóit. Fallal. Egy év alatt az összes bádogvárost körül lehet keríteni, és onnan csak megfelelő ellenőrzés után lehetne kijönni. Máshol is jól működik, működött ez az akadály, miért ne alkalmaznák Dél-Amerikában is.
A két lábbal a földön állók tavaly beindítottak egy új „pacifikálási” módszert, amely révén a favellákat „visszaszerzik” az államnak. Vagyis megjelenik és ott is marad az állam. Mégpedig úgy, hogy a kábítószerdílerektől történt megtisztítás után a rendőrség nem hagyja el a negyedet, hanem állandóan jelen van. Bár jelentős bűnözéscsökkenésről még nincs adat, egy idő után megjelent a gázszállító vállalat, és most már törvényesen nézik a meccseket a kábeltévén. Ez határozott siker, igaz, csak öt favellában működik a „békéltetési rendszer”, de majd a többiben is elterjesztik.

Emberi holttest a bevásárlókocsiban. A hulla órákig ott hevert a múlt héten Rio de Janeiro északi nyomortelepének egyik utcájában. Talán a sebesültet barátai ezzel a szállítóeszközzel próbálták meg biztonságos helyre vinni, kimenekíteni a tűzpárbajból, talán orvost akartak keresni neki, de közben belehalt a testét ért golyókba. Segíteni már úgysem tudtak rajta, így hát otthagyták.
A lövöldözés elültével lassan a környékbeliek is kimerészkedtek az utcára, egyesek odaoldalaztak a bevásárlókocsihoz, és azt tanulmányozták, vajon ki az áldozat: a megboldogult helyi kábítószerárus volt-e, vagy esetleg a betolakodók egyike? Aztán többen is vették a bátorságot, hogy még közelebbről megszemléljék a kocsiban groteszk módon fekvő halottat.
A múlt hét közepén az esetről készült fotó bejárta a nagy brazíliai lapok címoldalát. Sőt a holttest jelképpé vált. A hét végén Rio de Janeiro nyugalmas végén, a Copacabana környékén tartott erőszakellenes megmozduláson feltűntek a bevásárlókocsis tüntetők társukat tolva. Az értelmetlen halál szimbóluma lett ez, de az elüzletiesedett, néhány fillérért odadobott élet jelképe is. A brazilok ezt a képet gyorsan helyi folklórjuk részévé emelték.
A két hete kirobbant bandaháború halálos áldozatainak száma a félszáz felé közelít. Azon a péntekről szombatra virradó hajnalon a Morro de Sao Joao favellát uraló drogbanda vagy 150 tagja úgy döntött, hogy elfoglalja a Morro dos Macacos, a Rio de Janeiro fölé magasodó Makákó-hegy területét, erre a részre is kiterjeszti befolyását. A kora hajnali órán a motorokkal, személygépkocsikkal, kisbuszokkal érkező kábítószerdílerek azonnal szórványos lövöldözésbe kezdtek.
Ráadásul a rendőrség – mint később beismerte, telefonlehallgatás útján – tudott az akció időpontjáról. A Makákó-hegyre, amely kődobásnyira fekszik a nagy hírű Maracana stadiontól, viszont vagy száz útvonalon lehet bejutni, egy-két nagyobbat ellenőriztek, ám ez kevés volt ahhoz, hogy megelőzzék a fegyveres öszszecsapást. Drogháborút átélt már néhány brazíliai nagyváros, és nyilván a jövőben is számítanunk kell a rivális bandák közötti leszámolásra – gondolhatták a rendőrök, akik előbb többnyire csak követték a fejleményeket, ahogy egymást irtják a rosszfiúk.
Ám a reggeli órán bekövetkezett, ami még eddig sohasem fordult elő, és amitől a rendőrök már jó ideje tartottak: találatot kapott a városrész felett áthaladó, a sebesült rendőrökért repülő helikopter. A másodpilóta térdét ellőtték, és géppuskalövés érte a tankot is. Ez a légi jármű még a rendőrségi helikoptereknél is kevésbé van páncélozva, hiszen harci körülmények közt nem alkalmazható.
A helikopter égő fáklyaként keresett egy helyet a biztonságos landolásra, a pilóta hősies erőfeszítéssel egy futballpályán le is tette a gépet, ám az a landolás után azonnal tűzbe borult. A helikopteren hat fő utazott, ketten azonnal, egy később belehalt a katasztrófába, három rendőr súlyos égési sérülésekkel került kórházba.
Azonnal mozgósították a rendőrséget, mindenkit berendeltek a kaszárnyákba, négyezer-ötszáz egyenruhás állt órák múlva készen, hogy bevonuljon a Morro dos Macacosba és a szomszédos negyedekbe. Bevetették a BOPE-t is, a rettegett kommandót, a különleges beavatkozások egységét. Az utcáról utcára történő átfésülések a múlt héten folytatódtak, a rendőrök elsősorban azt a géppuskát – és kezelőjét – szeretnék megtalálni, amellyel a helikoptert lelőtték. Közben természetesen folytatódtak a bandák közti leszámolási akciók, most már mindenki lő mindenkit. A gyanú szerint az egész fegyveres összetűzést a Rio de Janeiró-i börtönökből mobiltelefonon irányíthatták.
A majd 190 milliós Brazíliában, amely 27 állam szövetsége, nem a központi kormányzat felelős az adott térség biztonságáért, hanem a helyi hatóság, a kormányzó ellenőrzése alatt áll a rend fenntartása. A központi vezetés fel is ajánlotta a 14 milliós Rio de Janeiro állam vezetőjének, hogy amennyiben kéri, Brazíliaváros katonaságot vezényel az ország második legnagyobb városába, ám ezzel Sérgio Cabral, a kormányzó nem élt.
Brazíliában négyféle fegyveres erő van: a központi felügyelet alatt álló hadsereg és három rendőrségi erő, a szövetségi, a katonai és az önkormányzati karhatalom. A jelenlegi köztársasági elnök, Luiz Inácio Lula da Silva még 2002-es választási győzelmekor azt ígérte, hogy átfogó rendőrségi reform keretében egyesíti a katonai rendszabályok alá tartozó és önkormányzati ágát, ám ez eddig csupán ígéret maradt. A rendőrség továbbra is alulfizetett, képzetlen és megvesztegethető.
Dél-Amerika a legerőszakosabb földrész: százezer lakosra 33 gyilkosság jut, amely négyszerese a világátlagnak. Rio de Janeiro államban évente hatezer emberölés történik, míg New Yorkban ennek tizede, és a több mint 62 milliós Franciaországban nyolcada. Nálunk kétszázötven körüli az évente meggyilkoltak száma.
A külvárosokkal együtt 12 milliós Rióban ezerhúsz bádogváros, azaz ahogy errefele hívják, favella található, amelyek lakossága meghaladja a kétmilliót – számolt be múlt heti számában a helyi Veja Magazin. Ebből 470-ben mindenféle gond nélkül lehet kábítószerhez jutni, a becslések szerint csak a favellák felvevőkapacitása évente húsz tonna kokain, amely 110–120 millió eurós piacot jelent. Ennek hajszálnyi töredéke is fiatalok ezreit mozgósítja a könnyű élet reményében, különösen akkor, ha más út a boldogulásra nincs is.
Brazília hatalmas léptekkel fejlődik: ötven-hatvan millióra teszik annak a középrétegnek a számát, amelynek nem jelent gondot egy utazás bárhova a világon. Ám továbbra is ott van a lakosság harmada, amelynek felemelkedésére sem korábban, sem az utóbbi időben nem történt semmilyen intézkedés. A favellákban élők nagy része fekete. Ők sem védtelenek: kialakították maguknak a törvényes élettel párhuzamosan zajló lét szabályait. Nem számítanak az államra, viszont nem is kérik, hogy beleszóljanak az életükbe. Sőt „védelmezőket” is találnak a helyben tevékenykedő bűnözőkben.
Ha valakinek tele gázpalackra van szüksége, tudja, hol olcsóbb beszerezni. Kábeltévé kell? Tudja, hogy kinek kell szólni, és másnap már élvezheti a közvetítést, természetesen nem legálisan. A közlekedés is jóval olcsóbb engedély nélküli kisbusszal. Ha építkezel, és megszorulsz anyaggal, nem kell messzire menni, hiszen a közelben van a „lerakat”. De ha pénzre, kölcsönre van szükséged, abban is segítenek a „magánbankárok”. És ha belefáradtál a mindennapokba, akkor ott van a drog, amely kikapcsol egy időre.
„A bádogvárosok a XIX. század óta, amióta kialakultak, konzerválják a szegénységet, a rasszizmust, a tömeges kizsákmányolást – jelentette ki Luis Carlos Lopes, a Fluminense Egyetem társadalomkutatója az amerikai AP hírügynökségnek nyilatkozva. – Évtizedek óta semmi sem történt, hogy megszakítsuk ezt a folyamatot. Ez a helyzet Rióban is. Rendkívül súlyos társadalmi és városfejlesztési probléma előtt állunk, kettészakadt a város egy kimondottan gazdag részre és a favellák vidékére.”
A favellákban élők túszok, mégpedig kettős fogvatartottak – állapította meg az O Globo napilap közelmúltbeli cikkében. Egyrészt a maffiabandák szorításában élnek, másrészt viszont ez a legjobban kizsákmányolt réteg. Gyakran ők kerülnek bele a bandák közötti tűzharcba, egy-két áldozatról be sem számol a nemzetközi média. A város „nemesi” része úgy tekint a favellalakókra, mint valami idegen testre. „Jó, vágjuk ki ezt az élősködő szövetet társadalmunkból – javasolja a cikkíró –, de ne lepődjenek meg azok, akik a műtétre szavaznak, hogy másnap nem lesz portás, dada, bejárónő, pénztáros, házhoz szállító és kétkezi munkás. Rio nem lenne Rio nélkülük. Az egész város kultúrája recsegve-ropogva dőlne össze, hiszen mire mennénk mi szamba, hiphop, funky nélkül, ami mind fentről, a hegyről származik.”