Mesterházy naponta két vonatpárt akar

Nem a szakmai szempontok, hanem a szocialista potentátok személyes kívánságai döntik el, melyik vidéki település veszíti el a vasútját – derül ki egy belső kormányzati dokumentumból. Úgy tűnik, a bezáráshoz szükséges szavazatokat egyenként vásárolja meg a kormány.

Munkatársainktól
2009. 11. 11. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Erősen tiltakozni fog a karcagi és a tiszafüredi polgármester, ezért politikailag igencsak problémás a két települést összekötő vasútvonal bezárása – áll egy kormányzati döntés-előkészítő anyagban. Ennek ellenére a lapunk birtokába került dokumentum az érintett vonalat bezárásra javasolta.
– Szocialista képviselőtársaink torkára forrt a szó, amikor felolvastam a fenti mondatokat a közlekedési kormányzat és az Aba Botond vezette Regionális Közlekedésszervezési Iroda (RKI) által készített háttéranyagból – mondta el Fejér Andor, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés fideszes elnöke, aki szerint Aba Botond néhány héttel korábban személyesen járt a Tiszafüred–Karcag vonal ügyében az érintett önkormányzati vezetőknél, és letette a nagyesküt, hogy kizárólag szakmai szempontok alapján döntenek az egyes vonalak további sorsáról. Ehhez képest a következő bejegyzésekkel találkozni az anyagban: „Mesterházy Attila naponta két vonatpárra igényt tart” a Tapolca–Ukk viszonylaton.
*
Vagy: „Kolber úr javaslatára épüljön Ötvöskónyiban korszerű állomás. Addig ne!” Vagy: „Farkas Imre – az érintett körzet szocialista országgyűlési képviselője – napi utasszám vizsgálatát kéri, ugyanakkor jelezte, hogy ő nem indul jövőre.” A döntés-előkészítő háttéranyag nyolc vonal esetében regisztrált „erős politikai nem”-et, és egy esetben állapította meg, hogy a vizsgált viszonylat nem zárható be. (Ez a helyzet érdekes módon a szocialisták parlamenti frakcióvezetője, Mesterházy Attila kérése esetében állt elő.)
– A megyei közgyűlés legutóbbi ülésén foglalkozott a nem nyilvános dokumentummal – mondta el Fejér Andor. – A szocialista képviselők mindaddig a kormányzat álláspontját támogatták, amíg körbe nem adtuk a listát. Azután nem volt vita, párthovatartozástól függetlenül, szinte egyhangúlag támogatták a határozati javaslatunkat. Ebben a közgyűlés felszólítja a közlekedési minisztert és a kormányfőt, hogy ne szüntesse meg a vasúti személyszállítást a hátrányos helyzetű térségekben, amelyeknek lakosai vasút híján nem jutnak el munkahelyükre, iskolába, orvoshoz. A helyettesítőnek szánt autóbuszjáratok nem érnek oda mindenhova, hiszen a közút és a vasút nem mindenütt jár párhuzamosan, ráadásul az alsóbb rendű utak állapota sem teszi lehetővé a buszközlekedést.
Miközben vita folyik az újabb vonalmegszüntetésekről, kevesebbet beszélünk arról, hogy milyen drámai állapotban vannak azok a vonatok és sínek, amiken utazunk. Egy vasúti kocsi felépítményét 24 évente kellene cserélni. Ezzel szemben a MÁV statisztikái szerint ez hazánkban 387 évenként történik meg. Hasonló a helyzet a vasúti pálya esetében. Egy keresztalj cseréjére a kívánatos 25 év helyett 400 évet, ugyanennek a nagyjavítására 799 évet kell várni. Egy kitérő komplett cseréjére a 17 éves ciklusidő helyett 1825 évenként kerül sor. E hajmeresztő számokat Csek Károly, a MÁV pályavasút-infrastruktúra igazgatója tárta a közönség elé a minap egy, a KDNP által szervezett nemzetközi konferencián.
A vasúti kitérők 1825 évenkénti cseréje olyan, mintha még ma is a Commodus császár uralkodása idején lerakott borostyánút köveit koptatnánk anélkül, hogy azt azóta bárki is karbantartotta volna. A magyar vasút térvesztésének alapvető okát a vasúti infrastruktúra elmaradottsága, lepusztultsága jelenti. Ezt látványosan mutatja a 4 ezer darabos járműpark állapota, amit a tanácskozáson Zaránd György, a MÁV Gépészeti Zrt. vezérigazgatója tárt a nyilvánosság elé. Az adatok szerint Európa legöregebb járműparkjával büszkélkedhet a MÁV, hiszen a 20 évesnél idősebb vasúti kocsik aránya bőven meghaladja a 80 százalékot, míg üzemkészségük 71 százalékos az európai 83 százalékkal szemben. A magyar vasút muzeális jellegét tovább erősíti az is, hogy például míg Ausztriában a 10 évnél fiatalabb vasúti kocsik aránya 47 százalék, addig hazánkban ez a szám 4 százalék. Az ÖBB személyvagonjainak 80 százaléka klimatizált, ugyanez a MÁV-nál mindössze 8 százalékról mondható el. Olyan fedélzeti szolgáltatások, mint amilyen például az internetkapcsolat, az on-line utastájékoztatás, nálunk ismeretlen fogalom. Az osztrák vasút csak az európai átlagszínvonalat hozza, így például az élvonalbeli német DB jóval imponálóbb mutatókkal rendelkezik – tudtuk meg a konferencián. Ahhoz, hogy utolérjük az átlagos ÖBB mutatóit 2020-ig, mostantól évi 39 milliárd forint értékben kellene fejleszteni a vasúti kocsi- és mozdonyparkot.
A MÁV 503 dízel és 465 villanymozdonyának átlagéletkora 31 év. A legelterjedtebb villanymozdony, az egykor francia licenc alapján gyártott Ganz V43-as az 1950–60-as évek fordulójának műszaki szintjét képviseli. Csek Károly mindezek mellett elismerte, hogy ha a pálya-infrastruktúra korszerű lenne, az e területen jelenleg foglalkoztatott 12 ezer fő helyett 3500 dolgozó is elegendő lenne, ami legalább 30 százalékos költségmegtakarítást eredményezne. Az így leépített vasúti szakembereknek részben az újjáélesztendő vasútikocsi-gyártásban lenne a helyük.
Nemzetközi példák mutatják, hogy a vasút egyes részeinek kiszervezése, privatizálása nem eredményezi azt, hogy a vasút versenyképesebb szállítási eszköz lesz a közúttal szemben. Ahhoz, hogy a magyar vasút visszaszerezze pozícióit a közúti áru- és személyszállítástól, a gondolkodásmód gyökeres megváltoztatására és a vasút teljes átszervezésére lenne szükség, ami pedig a mindenkori kormányzat dolga lenne – mondotta Ács Sándor, a GYSEV vezérigazgató-helyettese. Az utasok ajtótól ajtóig, az áruk telephelytől telephelyig való szállításában kell gondolkodni, mivel az utazók és az ügyfelek is ebben gondolkodnak.

Végkielégítési botrányok. A BKV-hoz hasonlóan a MÁV-nál is több vezető kapott százmillió forintos végkielégítést – tette közzé korábban lapunk. Így például a pályavasúti főigazgatóként és általános üzletági vezérigazgató-helyettesként dolgozó vezető harminc év munkaviszony után távozott, amiért 71 millió forint végkielégítésben részesült, de ehhez egyéb jogcímeken további 50 millió forintot kaphatott. A szintén több évtizedig a MÁV-nál dolgozó forgalmi igazgatónak 67 millió forint végkielégítést utaltak át, amihez az egyéb jogcímek alapján még szintén körülbelül 50 milliót vehetett fel. A két vezetőt a Magyar Nemzet információi szerint korkedvezményes nyugdíjba engedték. Ha megvárták volna a törvényes nyugdíjkorhatárt, nem kellett volna végkielégítést fizetni.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.