Pelenkás kor

Ö K O T E R R I O R

Decemberben klímacsúcs lesz Koppenhágában. Az elvárások nagyok és szerfelett jogosak. Hátterükben az a végtelenül egyszerű igény és egyben ősi parancs húzódik meg, hogy a felelősen gondolkodó emberek szeretnék biztonságban tudni gyermekeiket és unokáikat, amire egyre kevesebb az esélyük, ha így halad a világ. Mindez úgy tűnik, a „legfejlettebb” országok, a multinacionális cégek, a globális pénzhatalom vezetőinek ingerküszöbét még mindig nem éri el, amire két magyarázat lehetséges. Vagy degeneráltak, vagy direkt csinálják. Mindkét esetben éppen ideje, hogy eltakarodjanak egy élhető bolygó felépítésének útjából és az önzés, az extraprofit ultrarafinált diktatúráját felváltsa egy új minőség. Nem lehetnek illúzióink, maguktól ezek nem mennek sehova, sőt az úgynevezett feltörekvő gazdaságok irányítóival hamarosan még többen is lesznek. Az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés legutóbbi, szingapúri csúcstalálkozóján például kiderült, Koppenhágában nem lesz áttörés, az eseményt már csak kiindulópontként emlegették, mert „irreális elvárni egy teljes, jogilag kötelező érvényű nemzetközi megállapodás kidolgozását a klímacsúcsig”, és elvetették azt a javaslatot is, hogy az üvegházhatást okozó kibocsátásokat 2050-re a felére szorítsák vissza. Obama is ott volt, majd továbbutazott, a Kínai Népköztársaságba, a környezetvédelem élharcosaihoz. Lehet, hogy megmutatják neki, hogyan lőnek szitává egy felhőt, ha esőre van szükségük. Kínában még óriási lehetőségek vannak kiaknázatlanul a károsanyag-kibocsátás terén, de ebben az iparágban Magyarország például nem tétel. Ha holnaptól bezárnánk az összes maradék gyárunkat és mindenki biciklire és szamárra pattanna az autója helyett, akkor sem történne semmi, egyszerűen meg sem látszana. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem tehetünk semmit, legalább a magunk megnyugtatására. Már azzal is szebb lehetne a világ, ha nem égetnénk műanyagot. Aggtelek környékén például akkora a szegénység, hogy a következő tárgyakat is felhasználják az emberek, hogy egy kis meleghez jussanak: flakonok, tejesdobozok, faforgács és laminált lapok, a találékonyabbak pedig még a purhabot is kiszedik a sittből, oszt hagy égjen. A legváratlanabb fejlemény viszont alighanem a pelenka tüzelőként való felbukkanása. A környéken sokaknak a pelenkahajtogatás ad munkát, a selejt náluk marad és megy a kályhába. Elképzelem a jelenetet, amelyben egy jó szándékú aktivista megpróbálja őket lebeszélni a száraz érzésről. Jó napot kívánok, tudják önök, hogy a műanyagok égetése során a májat, a csontvelőt, az idegrendszert károsító anyagok mellett rákkeltő összetevők is a levegőbe kerülnek és ezáltal magukat és a környezetüket is folyamatosan és súlyosan mérgezik? Tudják továbbá, hogy egy kormányrendelet értelmében tilos műanyagokat égetni, és aki ezt megszegi ötszázezer forintig terjedő bírságra számíthat? És hogy ez bűncselekmény is, amiért az elkövető akár három évet is kaphat? Ez az a dramaturgiai pillanat, amikor valaki biztosan elengedi a kutyákat. És ez ugyanaz a meló, mint önmérsékletre inteni a kínaiakat. „Ne fejlődjél öcsém, mert gáz lesz a világgal, meglátod!”