Robinson a lelakott szigeten

Nem magától zörgött a haraszt, tegnap hivatalosan is bejelentették, hogy Bobby Davisont felmentették vezetőedzői tisztségéből a Ferencváros labdarúgócsapatánál, utódja az egyik eddigi segítője, Craig Short lesz, Csató Sándor megmarad másodedzőnek. A zrt. helyi viszonyokra sértett büszkeséggel rácsodálkozó angol elnöke, Terry Robinson igyekezett úgy tálalni a döntést, Davison áldozat, akit a szurkolók akadályoztak meg abban, hogy beteljesítse áldozatos küldetését. Nemcsak szakmai, hanem divatos kifejezéssel élve kommunikációs válság is tépi a szebb napokat látott klub félárbocon lengedező zászlaját.

Átlagos, sőt nyugodtan írhatjuk, normális esetben a következőképpen zajlik le az edzőváltás egy NB I-es futballcsapatnál. Az érintett klub a távirati irodán keresztül, esetleg a szerkesztőségekbe eljuttatott levéllel megerősítve, meghívja sajtótájékoztatóra az orgánumokat, amelyen bemutatják az új szakvezetőt. A Ferencvárosnak nem sikerült megoldania ezt a bonyolultnak nem nevezhető feladatot.
Kezdjük a dolog első, elismerjük, kevésbé fontos, ám teljesen érthetetlen felével. A sajtótájékoztatóról áttételesen értesült újságírók népes csoportja toporgott tegnap a klubház előtt a meghirdetett időpontban. Mivel az általuk képviselt médium nem szerepelt a klubvezetés által összeírt listán, nem léphettek be. Majd amikor azt kérték, az intézkedés előírója legalább személyesen közölje az okot, akkor mégis bebocsátást nyertek. Az elmúlt napokban nem ez az első kommunikációs malőr, gondoljunk csak a sajtófőnök Berki Krisztián vezérigazgatónak szánt, ám véletlenül az origónak elküldött szánalmas levelére. A tegnapi packázás nem más, mint az ütni akarok, de nem merek tipikus megnyilvánulása. Ami a ránk eső részt illeti, kétségtelen, lapunk az elmúlt hetekben nem dicsérte a Ferencvárost, de hát nem az hazudik, aki a rosszról azt írja, hogy rossz, hanem az, aki azt, hogy jó.
De térjünk a lényegre. Annak akár jelképes üzenete is lehet, hogy Craig Short nem jelent meg az eseményen: ennyire veszik komolyan. Így hát fogalmunk sem lehet szakmai elképzeléseiről: helyesnek tartja-e például, hogy Lipcsei Pétert eleinte szándékosan mellőzte Davison, majd megtette irányítónak, a légiósok az elvárásnak megfelelően teljesítenek-e, s ő leereszkedik-e a magyar újságírók szintjére, hajlandó lesz-e nyilatkozni legalább a meccsek után. Erős a gyanú, Shorttal rövid időre terveznek az Üllői úton. Előrebocsáthatjuk, Davisonnál nagyobb kárt biztosan nem csinál.
Ám ezt nyilván megint nagyon rosszul gondoljuk. Terry Robinson tegnap kifakadt, s a szurkolókat hibáztatta Davison bukásáért. Szerinte a trénerre az utóbbi hetekben szörnyű nyomás nehezedett, előfordult, hogy a szurkolók az utcán támadtak rá, erősítések helyett a biztonságra kell a klubnak vagyonokat költeni. Amikor arra kérték, tárja fel, kik és mikor bántalmazták az edzőt, a szakmai főnök nem bocsátkozott részletekbe; Berki Krisztián pedig kérdésre válaszolva elmondta, nem tettek rendőrségi feljelentést az ügyben. „A törvénysértő emberek más országokban börtönben ülnek, Magyarországon viszont vígan randalíroznak a stadionokban” – oktatta a megjelenteket Mr. Robinson. Majd amikor azt kérdezték tőle, nem zsákbamacskát vettek, miért lepődik meg a helyi viszonyokon, akkor üvöltözni kezdett.
Érthető, hogy a ferencvárosi elöljárókat frusztrálja az együttes gyenge szereplése, ám a szurkolók – nem az agresszív törpe kisebbség – még nehezebb helyzetben vannak. Nekik egy pökhendi, hozzá nem értő vezetőedzőt is el kellett viselniük nem az idén és még csak nem is a tavaly nyáron megszeretett csapatuk élén.
Davison felmentése a mellébeszélés dacára a klub érdeke volt. A magyar labdarúgás, bár durván lelakott, mégsem lakatlan sziget. Robinson ettől még érezhetné magát nálunk komfortosabban.