Vége a szárnyvonalaknak

Ezeknek a minisztereknek teljesen mindegy, hogy nyugdíjast, iskolába járó gyereket, beteget, pedagógust, közalkalmazottat, vasutast érintenek megszorító intézkedéseik, csak az a cél lebeg a lelki szemeik előtt, hogy a Nemzetközi Valutaalap elégedett legyen velük

Most éppen a vasúti szárnyvonalak bezárásával idegesíti a lakosságot a kormány azért az ötezermilliárd forintos (25,1 millió dolláros) hitelért cserébe, aminek köszönhetően tavaly ősszel nem kellett beadniuk a kulcsot, és nem kellett lemondaniuk a hatalomról, szégyenszemre átadva a kormányrudat Orbán Viktornak.
A Bajnai-kormány továbbra is zombi robotautomataként teljesíti az IMF diktátumait. Pontosabban még csak nem is diktátumokról van itt szó. A kormány tavaly ősszel, még Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején önként tett vállalásokat a brutális megszorító intézkedések bevezetésére a világbanki-valutaalapi hitelért cserébe. A cél nem az ország megmentése volt, mert ha ez lett volna, akkor elismerik korábbi hibás kormányzati döntéseikért a felelősséget, és átadják a hatalmat az évek óta egyre nagyobb társadalmi támogatottságot élvező ellenzéknek. De nem ezt tették. Hanem azt a megoldást választották a politikai hatalmuk választásokig tartó idejének kitöltése érdekében, amivel újabb ötezermilliárd forint adósságba verték az országot. Ötezermilliárdba és ennek kamataiba kerül az adófizető polgárok számára, hogy 2008 őszétől 2010 tavaszáig még az ő népnyúzó, sehova nem vezető politikájukat kelljen elszenvednünk, a remény legcsekélyebb sugara nélkül.
Korábban csak Brüsszelnek kellett beszámolnia a kormánynak az úgynevezett konvergenciaprogram végrehajtásának állapotáról, mára már szinte ki is veszett Bajnaiék szótárából a lefordíthatatlan, ám tartalmában a kínvergenciával rokon értelmű kifejezés. Újabban „szándékleveleket” irkálnak vezetőink a nagyhatalmú harmadik világbeli országokat „támogató” valutaalapos vezetőknek. Akinek ha tetszenek Bajnaiék szándékai a magyar szociális és jóléti rendszer lebontására tervezett lépéseit illetően, akkor nagy kegyesen megengedik, hogy újabb hitelösszegeket hívjanak le a korábban odaítélt keretösszegből.
Ez az ötezermilliárd forint azonban lényegében csupán a multik és a pénzügyi befektetetők kiszolgálását célozza, az ő működésük és hasznuk biztonságát garantálja. A magyar népnek csupán annyi haszna van belőle, hogy amíg véres verejtékkel nyögjük a gigahitel megakamatait, addig nem dönti be országunkat a globális nemzetközi pénztőke, addig a forint árfolyama viszonylag stabil marad, vagyis nem értéktelenedik el a nyugdíj, a gyes, a közalkalmazotti fizetés, a minimálbér, és nem veszítik el otthonaikat tízezerszámra a devizahitelesek. Ha azonban a Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon, Veres János, Oszkó Péter, Simor András felelős döntésével ily módon kényszerhelyzetbe hozott következő legitim kormány olyan nemzeti érdekeknek megfelelő gazdaságpolitikát akar majd folytatni, amely nem nyeri el a Világbank tetszését, akkor akár pár nap leforgása alatt képesek lesznek bedönteni az országot.
Ezért a veszélyért pedig az MSZP-t és az SZDSZ-t és a fent megnevezett urakat terheli személyesen a felelősség. Ez év szeptember 16-án az IMF-nek küldött „szándéklevélben” Oszkó Péter és társa, Simor András például ismét rögzítette azokat az intézkedéseket, amelyek a Nemzetközi Valutaalap brutális hitele megtérülésének biztosítását jelentik – legalábbis a pénzügyi kormányzat szerint. Oszkó Péter és Simor András – ahogy az egy banánköztársaság helytartóitól elvárható – udvarias hangú levélben jelentették, hogy 2010-re olyan költségvetési törvénytervezetet nyújtottak be, amelyben az önkormányzatoktól elvesznek nyolcvanmilliárd forintot, az oktatástól negyvenmilliárdot, a vasúttól szintén negyvenmilliárdot. És azt állítják, hogy ezek az intézkedések középtávon jelentős megtakarítást fognak generálni. Az önkormányzati szféránál például előirányozták, konkrét intézkedéseket határoztak meg az önkormányzati feladatok csökkentésére és a hatékonyságjavulás elérésére. Természetesen semmi ilyesmit nem tettek, nem is tehettek, hiszen az önkormányzati törvényt kétharmados többséggel lehet módosítani, ehhez pedig nincs többségük a parlamentben. Mindössze annyira képes a Bajnai-féle válságkezelő szocialista kormány, hogy a központi költségvetésből kevesebb normatív támogatást ad az önkormányzatoknak. Csakhogy ennek következtében az önkormányzatok hitelfelvételre kényszerülnek, és ebben sem az IMF, sem pedig a Bajnai-kormány nem tudja megakadályozni őket. Magyarán éppen az ész nélküli költséglefaragás, amivel az IMF előtt akarnak tetszelegni, fogja kiváltani azt a hatást, hogy az önkormányzatok még meglévő vagyonaik fedezetére működésük biztosítása érdekében hiteleket vegyenek fel. Például oktatási intézményeik biztonságos működése érdekében. A kormány az IMF-nek írt szándéklevelében ugyanis az oktatási költségek negyvenmilliárd forintos csökkentését irányozta elő, amit nemes egyszerűséggel a demográfiai változásokkal magyarázott. Emlékeztetőül: Gyurcsány miniszterelnöksége idején hasonló indokkal kényszerítették rá a hátrányos helyzetű kistelepüléseket a falusi kisiskolák bezárására, akkor még az uniós konvergenciaprogram teremtett hivatkozási alapot. Lehetetlenség, hogy negyvenmilliárd forint felesleges pénz van az oktatási rendszerben. Oly mértékű gyereklétszám-csökkenés nem történhetett egyik évről a másikra, ami évi negyvenmilliárdos megtakarítást eredményezhetne. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy ha egy multinacionális cég piaci érdekei úgy kívánják, akkor a hazai oktatásra ész nélküli elektronikai fejlesztést erőltetnek, ha pedig a fűnyíróelvet kell érvényesíteni, akkor szívtelenül képesek kivéreztetni is az ágazatot. Az egyik internetes lap számításai szerint a vasúti szárnyvonalak bezárása sem eredményez megtakarítást, sőt inkább többletköltséggel jár. Ugyanakkor a nagy semmiért cserébe emberek százezreitől veszik el a vasúti közlekedés lehetőségét, vállalkozások ezreit fosztják meg attól, hogy a vasúton szállíthassa termékeit. A síneket felszedni mindig könnyebb és olcsóbb, mint újraépíteni. Előbb-utóbb csak lesz egyszer az országnak egy olyan kormánya is, amely olyan gazdaságpolitikát fog folytatni, amely az ipari termelés növekedését ösztönzi majd, amely elősegíti a mezőgazdaság fejlesztését, és amely támogatandónak gondolja majd a környezetkímélő vasúti áruszállítást. Amely üzletágat, a MÁV Cargót olyan botrányos korrupciógyanús módon sikerült elkótyavetyélni a Gyurcsány-kormány alatt. Emlékezzünk csak: e nyereséges üzletág feladata volt a személyszállítás veszteségeit kompenzálni. A rossz döntést még megfejelik azzal, hogy a szocialista képviselők sikeresen kijárhatják – szemben az ellenzéki honatyákkal –, hogy a saját választókörzetükben a vasútvonal megmaradjon.
Az már szót sem érdemel, hogy a szocialista kormány számára csak írott malaszt a ma is érvényben lévő kormányprogramja. Mint ahogy az alaptörvényünkre, a demokratikus berendezkedésünkre, de a magyar nép érdekeire is magasról fütyülnek. Ezeknek a minisztereknek teljesen mindegy, hogy nyugdíjast, iskolába járó gyereket, beteget, pedagógust, közalkalmazottat, vasutast érintenek megszorító intézkedései, csak az a cél lebeg a lelki szemeik előtt, hogy Dominique Strauss-Kahn, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója elégedett legyen velük. Hogy még pár hónapig pozícióikban maradhassanak, hogy néhány, busás haszonnal járó szerződést még megköthessenek, hogy a holdudvarhoz tartozó kutatóintézeteknek, sajtóorgánumoknak még juttathassanak egy kis apanázst, és hogy hozzájuk kapcsolódó jó néhány korrupciógyanús ügy elévülhessen a még hátralévő, mentelmi joggal védett időszakban.