Tévútra visz a bruttó hazai össztermék (GDP) mutatószáma, ha nem a megfelelő területen alkalmazzuk: ez az adat ugyanis nem tartalmazza azokat a körülményeket, amelyek egy társadalom fejlődését valóban meghatározzák. Így summázható a Magyar Tudományos Akadémia (MTA), a Magyar Közgazdasági Társaság és a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsának tegnapi konferenciája, ahol arra keresték a választ, hogy a GDP mennyire lehet megfelelő mérőszám az életszínvonal meghatározásához. A fórum apropója a Nobel-díjas Joseph Stiglitz közgazdász nevével fémjelzett friss tanulmány, amely a Nicolas Sarkozy francia elnök felkérésére indult másfél éves nemzetközi kutatómunkának az összegzése.
Az ebben taglalt ajánlások szerint olyan mutatót kell létrehozni, amely nem fedi el a társadalmi egyenlőtlenségeket, a környezeti károkozást és a szolgáltatások közötti óriási különbségeket, mint ahogy azt sem, ha egy adott ország fejlődése hitelből, vagyis a jövő rovására történik. A konferencián előadást tartó Ferge Zsuzsa szociológus szerint a magyar társadalom széthasadt, s ezt a GDP egy főre vetített átlaga teljesen elfedi.
– Nem igaz, hogy a gazdasági növekedés mindenkihez eljut: a lecsúszásnak ma nincsen határa, mert nem létezik társadalmi megtartó háló – fogalmazott a szociológus, aki szerint a lakosság alsó és felső tizedének jövedelme között immár nyolcszoros-kilencszeres a különbség. A megtévesztően átlagoló adatok között említette a csecsemőhalandóságot, amely Nyugat-Dunántúlon javult, miközben Észak-Magyarországon rohamosan romlott, így jöhetett ki országos szinten egy jobb mutató. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a leghátrányosabb helyzetű térségekben végzett kutatások szerint a felmérésben szereplők fele szegény és cigány ember, sőt ezekben a régiókban a családok 10-12 százalékánál rendszeresen kikapcsolják a villanyt, illetve szüneteltetik a vízszolgáltatást. – A szegénység és a bizonytalanság reménytelenséget szül, ma a lakosság hatvan százaléka véli úgy, hogy jövőre a helyzete romlani fog – fűzte hozzá a szociológus, aki hangsúlyozta: a hiányos hazai statisztikák miatt alig állnak rendelkezésünkre adatok a szegénységről.
Róna Péter közgazdász a konferencián felszólaló többi akadémikussal egyetértve a fenntarthatatlan fejlődés veszélyére hívta fel a figyelmet. Megfogalmazása szerint ez egy olyan adat, amelyet szintén nem tartalmaz a GDP. A Stiglitz-bizottság jelentését ismertetve elmondta: olyan mérőszámot kell találni a jövőben, amely nemcsak a gazdaság teljesítményét, hanem a társadalom fejlődését és életkörülményeit veszi alapul. Hangsúlyozta, hogy a mérésnek tükröznie kell a háztartások jövedelmét, így ki lehet küszöbölni a kölcsönből megvalósult fogyasztás torzító hatását. A GDP nem tartalmazza a fizetéseket sem, így lehetséges, hogy az amerikai gazdasági növekedésről kiadott számok teljesen félrevezették a lakosságot és a politikai döntéshozókat, s elfedték a közelgő pénzügyi válság jeleit is. A jelentés külön foglalkozik a bankok nyereségének csalóka adataival, az utóbbi években az Egyesült Államokban megtermelt profit ugyanis több mint negyven százalékban hitelhez köthető követeléseket jelentett, ezek értéke pedig a válsággal együtt jelentősen megcsappant. A jelentés ajánlása szerint a klímaváltozás, a levegő minőségének romlása, a termőföldek megfogyatkozása, valamint az eltartandó népesség számának drasztikus emelkedése szerepeljen az új indexben.
Leszakadóban. A nyugdíjasokat, a sokgyermekes családokat és a fiatalokat aránytalanul nagy hátrányba hozzák a megszorító intézkedések – derül ki az Ecostat gazdaságkutató intézet és a Világgazdaság tegnap nyilvánosságra hozott felméréséből, amely a 2007 óta eltelt időszakot vizsgálja. Eszerint a szegényeket a korábban elképzeltnél sokkal nagyobb mértékben sújtja a válság, szinte teljes jövedelmüket fogyasztásra költik, miközben a legfelső és a legalsó réteg közötti olló az adóemelések következtében tovább nyílt.
origo.hu
Most jön csak az igazi kánikula!
