Az öt „t” útján

A kézművesborok pártfogója, a Terroir Club a közelmúltban tartotta harmadik születésnapját a fővárosi Festetics-palotában. A rendezvény telt házzal zajlott, csaknem kétszáz borkedvelő töltötte a borászokkal a délutánt.

Egri lett az év borásza. A Magyar Bor Akadémia Lőrincz György egri borászt választotta a 2009-es év termelőjének. Az Év bortermelője a díjátadáson kiemelte: pincéjében kizárólag fehérborokat termel, hagyományos eljárással, egy évig fahordóban érlelve. A győztes nagy szerepet szán a Kárpát-medencei fajtáknak. A díj odaítélésénél nem egy adott bort ítélnek meg, hanem egy borász egész éves teljesítményét. A Tokaj-hegyaljai, egri, mátravidéki, bükkaljai borászok az ágazat versenyképességének megőrzése érdekében megalakították az Észak-magyarországi Borklasztert.

Az előtérben egy csokoládémanufaktúra termékeivel, két teremben pedig neves borászokkal találkozhattak a születésnapra látogatók. – Az ünneplés természetesen nem a magunk, hanem az igaz bor ünnepe kívánt lenni, valamint bortermelő barátainké, akik nagy örömmel vettek részt az eseményen – mondta Kató András, a Terroir Club vezetője. Hozzátette: születésnapjukat szerették volna méltóképpen megünnepelni, de kicsit intimebb, egy-egy témában komolyabb, elmélyülési lehetőséget biztosító rendezvénnyel, ezért ültetett kóstolókat, mesterkurzusokat rendeztek a palota termeiben.
– A Kárpát-medence háromszázezer négyzetkilométernyi béke, a finom vizek és remek termőtalajok találkozása, ideális terület a legegészségesebb táplálék, a szőlő termesztésére – fejtette ki Kaló Imre Eger környéki termelő. Elmondta, nem fél a magas alkoholfoktól, mert nem dolga a természetet regulázni, inkább azt vizsgálja, az adott évben miért éppen olyan gyümölcs termett, amilyen. Az a szép a természetben, mondja, hogy soha nem ismétli önmagát. Karner Gábor Mátra-vidéki borász kiemelte, hogy az öt „t”, vagyis a terroir (a termőhelyen a klíma, a geológiai tényezők, a talaj és annak művelésének kombinációja – a szerk.), terméskorlátozás, természetesség, tisztaság, tisztesség kijelölte úton haladva készíti nedűit. A felvidéki Kürtön szőlészkedő Meleczky Tibor hozzáfűzte: a lényeg, hogy a bor minél kevesebb gyötrelemmel találkozzon, ezért megadják az ital saját útját, nem préselik, nem szűrik.
– Szinte üres a borpiac, pedig tömve vannak a polcok – váltott komorabb témára a soproni borvidékről, Fertőrákosról érkezett Horváth József, célozva a többezernyi anyagra, amelyet a borkészítés során legálisan lehet alkalmazni (példaként a mindössze 4 euróba kerülő borfestéket említette). – Sokan istent próbálnak játszani – vélte Horváth –, holott nagyon rövid időt töltünk a földön, és nem ezzel kellene foglalkoznunk. Elmondta, hogy pincészete a kénen kívül semmilyen adalékanyagot nem használ. – A Teremtő az ízeket már megalkotta, a mi dolgunk, hogy megőrizzük, ne bántsuk, óvjuk, ami egyébként is benne található a gyümölcsben – vélekedett.
A kürti Sütő Zsolt kijelentette: borsódzik a háta, amikor hallja, miféle kiegészítőket raknak egyes borászok a borba. Szőlésztársa, Karner Gábor is azt vallja, a bor magától is elkészül, nem kell beavatkozni a folyamatba. Ám hozzátette, hit és alázat nélkül nem születhet igaz bor.
– Állnak még a magyar kézművesborászok – jelentette ki Kaló Imre, aki értetlenül áll olyan jellegzetes magyar állatfajok szinte teljes eltűnése előtt is, mint a szürke marha, a tarka magyar szarvasmarha vagy a mangalica. Ha ezeket a tápértékben gazdag ételeket enné a magyar társadalom, talán influenzáról sem beszélhetnénk, vélekedett. Gyorsan újra kell építenünk amit csak lehet, hangoztatta, hozzátéve, hogy a kézművesborászok a szőlőművelés terén a maguk részét vállalják is ezt.
Horváth József csatlakozott Kaló Imréhez, hangsúlyozva, hogy éttermében kizárólag magyar terméket kínál, mint a szarvasgombát, amely szerinte „magyarabb, mint a paprika”, lévén honfoglaló eleink előtt már a Kárpát-medencében élők kedvelt tápláléka volt. Megemlítette még a medvehagymát és a csicsókát is, ugyanakkor leszögezte: éttermében nem kapható „rákkeltő szénsavas üdítő”.
A kóstolón Bott Frigyes, Demeter Zoltán, Takács Lajos, Maurer Oszkár és Pók Tamás italait is megkóstolhatták az érdeklődők.
– A jövőben is folytatni szeretnénk borász barátaink belföldi és külhoni népszerűsítését. Magyarországon már sok borszaküzletben és étteremben elérhetők a boraik, és határainkon túl, Svédországban, Hollandiában vagy Kanadában is sikereket könyvelhetünk el – jelezte Kató András a magyar kézművesborok sikereit.
Továbbiak a 11. oldalon