Boldogság

Az egyházjog a halál bekövetkezte után öt év elteltével írja elő a boldoggá avatás elindítását. Ennek az az oka, hogy a döntésben ne játszhassanak szerepet a pillanatnyi, erős érzelmek. II. János Pál pápa esetében ezek az érzelmek cseppet sem gyengültek az elmúlt négy és fél évben, XVI. Benedek jól érezte ezt már a temetés után két hónappal, amikor felmentést adott a szabály alól. Santo subito, azaz szentté, most, rögtön, azonnal, zúgta a tömeg a nagy pápa halála után, és ez olasz lapértesülések szerint jövőre, október 17-én, pápává választásának évfordulóján meg is történik. És jó ez így és méltó, hiszen Karol Józef Wojtyla, ez a lenyűgöző, karizmatikus ember is elég „szabálytalan” pápa volt. Lengyelország német megszállása alatt dolgozott kőbányában és vegyi üzemben, színjátszó köröket látogatott, hegyet mászott és focizott, 1942-ben jelentkezett az illegalitásban működő krakkói szemináriumba. 1978-ban választották pápává, és mindvégig hű maradt ahhoz, amit Servus Servorum Dei címe jelentett: Isten szolgáinak szolgája. Egyszerre volt modern és konzervatív, konzekvensen hirdette, hogy a „szocializmus” és a kapitalizmus is meghaladható keresztény erkölcsi alapokon. Bocsánatot kért mindenért, amiért kellett és kiállt mindenért, amiért kell. Száznégy külföldi utazást tett, s nem éppen könnyű helyekre. Anglia, Salvador, Szíria, Görögország, Románia, Izrael, Auschwitz. Történelmi lépések sora. Szolidaritás, szükségállapot, Jaruzelski és a pápa egy lengyel hazafi. A KGB gyűlölte és rettegett tőle. Aztán meglátogatta Ali Agcát a börtönben és megbocsátott neki. Mezei halandóként felfoghatatlan, utánozhatatlan gesztusok és tettek. A fiatalok imádják, mint egy rock and roll sztárt, a Vatikánban a mai napig az ő képével díszített kegytárgyak fogynak a legjobban.
Egy fotó a szobámban, átölelik egymást Ratzinger bíborossal. Na most én református vagyok. De tisztelték és szerették anglikánok, mohamedánok, buddhisták, hinduk és zsidók. Kevés a kapaszkodó ebben a botrányos világban, ő az volt és az ma is, a végső üzenet egyértelmű: ne féljetek. Sokadszorra nézem Giacomo Battiato Karol (A pápa, aki ember maradt) című háromórás filmjét (Etalon Kiadó), mindig nagy a csönd utána, most különösen, adventi dévédézés, áldott éjszaka. A címszereplő, Piotr Adamczyk egyszerűen káprázatos, a teljes hasonulás Robert de Niró-i magaslatai, Morricone zenéje viszi az érzelmeket, a sztorit meg ugye az élet írta, Isten kegyelméből. Pietrelcinai Pio atyáról akkor hallottam először, amikor a kezembe került a nasicei (Délvidék) római katolikus plébániahivatal által kiadott A szeretet megsebzettje című füzetke. Az ismeretek most tovább bővíthetők az Etalon kiadó díszdobozos kiadványával, amelyben benne foglaltatik Madame Katharina Tangari Történetek Pio atyáról című könyve, Carlo Carlei Pio atya – A csodák embere című kétrészes játékfilmje, valamint a Feszület kereszt nélkül című dokumentumfilm, Massimo My munkája. A hihetetlen népszerűségnek örvendő, 1968-ban elhunyt, stigmatizált szerzetes 1946-ban a következőket mondta a hozzá elzarándokoló, Wojtyla nevű, nemrég felszentelt papnak: egy napon a tiéd lesz a legmagasabb tisztség az egyházban. Múltamat, ó Uram, a kegyelmedre bízom, jelenemet a szeretetedre, jövőmet pedig a gondviselésedre.