De jure

Nem egészen értem a bíróságokat, és szerintem nem vagyok egyedül. Tegnap felmentették első fokon azt a két rendőrt, aki 2006. október 23-án közömbösen végigasszisztálta, amint Révész Máriusz fideszes országgyűlési képviselőt három-négy kollégájuk véresre verte. (A tetteseket nem találták meg, azonosítót nem viseltek…) Azt sem értem, hogyan kaphatott csupán nem jogerősen egy év – négy esztendő próbaidőre felfüggesztett –, a fiatalkorúak fogházában letöltendő büntetést az a 17 éves cigány ifjú, aki tavaly agyonverte osztálytársát. Ellenkező előjellel, de az is talányos, miért ítélték letöltendő fogházbüntetésre azt a három barcsi fiatalt – öt közül –, aki közel három éve két roma nőre támadt. A sértettek egyike könnyebben megsérült, a másik elszaladt…
Gyakran meg azt nem érteni, miért nézi gyengeelméjűnek az embert a vádlott. Csütörtökön arról kérdezte a bíróság Vadász János volt szocialista politikust, egykori felelős kormánymegbízottat, miért fogott pisztolyt 2007 nyarán fényes nappal, közúton egy szitkozódó kerékpárosra, ha egyszer fegyvertartási engedélye sincs. A magát vadásznak tartó Vadász azt válaszolta, nem tudta, hogy forgópisztolya engedélyköteles, eddig mindig magánál tartotta, de ezután másképp cselekszik majd. Persze ő is csak felfüggesztett büntetést kapott, sőt mentesítették az ítélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól is. Ilyen világot élünk…