Elutasítják a magyarok Pozsony útmutatóját

A Magyar Koalíció Pártja (MKP) számára „teljességgel elfogadhatatlan” a szlovák államnyelvről szóló törvény alkalmazásához kidolgozott módszertani útmutató, amelyről a tervek szerint december 16-án tárgyal a szlovák kormány.

Budapestre számítanak. Juraj Horváth, a szlovák parlament külügyi bizottságának elnöke bízik abban, hogy a megszorítások ellenére a magyar költségvetés a jövő esztendőben is biztosítja a kisebbségi kultúrák támogatását a 2009-es évhez hasonló szinten. Horváth Németh Zsoltnak írt levelet, amelyben arra emlékezteti magyar partnerét, hogy a két bizottság esztergomi együttes ülésén, február 25-én kötelezettséget vállaltak arra, hogy a válság ellenére egyik országban sem csökkentik a kisebbségek támogatásának a mértékét, és garantálják számukra a „status quót”. (N. S.)

Bárdos Gyula, az MKP parlamenti frakcióvezetője szerint a kulturális minisztérium által kidolgozott dokumentum „az eddiginél is nagyobb jogi zűrzavart okoz a törvény végrehajtásában”. A törvény a szlovák államnyelv használatát „három szinten” tette kötelezővé: a szolgálati, a hivatalos és a nyilvános kapcsolatokban, ami vitát váltott ki a szakértők között, mert értelmezhetetlen volt, minthogy ezeket a kifejezéseket egyetlen szlovákiai törvény sem értelmezi. A tárca jogászai a végrehajtási útmutatójukban azt állítják, hogy a szolgálati és a hivatalos kapcsolat azonos, a nyilvános kapcsolat pedig csak összefogó felirata két paragrafusnak. Ember legyen a talpán, aki ennek alapján meg tudja határozni, ki mikor sért törvényt, de azért büntethető lesz a vétség, függetlenül attól, hogy a tárca semmilyen közelebbi magyarázatot nem ad arra, mikor róható ki száz és mikor ötezer eurós büntetés.
Bárdos Gyula lapunknak nyilatkozva „álságos szemfényvesztésnek” nevezte, hogy a dokumentum hangsúlyosan leszögezi: az államnyelvtörvény semmilyen módon nem korlátozza a kisebbségi nyelvek használatát Szlovákiában, miközben egy másik részében „szigorúan tiltja, hogy a helyi önkormányzatok és az általuk működtetett intézmények feltételül szabják alkalmazottaik számára a kisebbségi nyelvek ismeretét, s azt is, hogy azok használatára kötelezzék őket”. A frakcióvezető szerint ezzel gyakorlatilag megszüntetné a tárca a kisebbségi nyelvhasználati törvény adta „soványka lehetőségeket” is, hiszen az eleve csak a helyi államigazgatásra és önkormányzokra vonatkozik ott, ahol a lakosság aránya meghaladja a húsz százalékot. „Ha ilyen településeken olyan embereket kell alkalmazni, akik nem ismerik a kisebbség nyelvét, illetve ha ismerik is, nem lehet őket ezeknek a nyelveknek a használatára kötelezni, akkor hol és kivel beszélhet anyanyelvén a kisebbséghez tartozó polgár ügyintézése során?” – kérdi Bárdos, aki szerint megdöbbentő, ahogy a tárca útmutatója a diszkriminációellenes szlovák alkotmányos cikkelyt és az EU ezzel kapcsolatos normáit értelmezi, „hiszen azzal magyarázza a nyelvtörvény legitim voltát, hogy biztosítania kell az államnak a többségi nyelv elsőbbségét a kisebbségiekkel szemben, és garantálnia kell a többségi nemzet nyelvi jogait a kisebbségi nyelvhasználat ellenében”. Bárdos elvárja az EBESZ-től, az Európa Tanácstól és a magyar kormánytól, hogy ne fogadják el „az európai normák alkalmazását ilyen elferdített formában”.