Hű, hó!

Hogy jó hírt is mondjunk a télről, szombat óta nem szükséges hóágyúzni a sípályákat, van min csúszkálni, ha az embernek ez a mániája. Persze ha nem ez, akkor is csúszkál, ki autóval, ki csak úgy gyalog. (Kerítésszomszédom például a délutáni órákban hólapáttal a vállán akkorát perecelt a kertkapunál, hogy le a kalappal.)
A pénteki havas nyitány következtében az országban lelassult a közlekedés, mifelénk speciel leállt. Engem egy még működő BKV-buszon ért a megváltozott időjárás, itt töltöttem a délutáni, esti órákat, többtucatnyi bánatos, illetve szitkozódó utas társaságában. Nem messze tőlünk sárgán villogott egy hókotró, de azzal sem sokra mentünk, merthogy az is beszorult a reménytelen dugóba. Az egyik utas megkérte a vezetőt, nyissa ki neki az ajtót, ő elmegy gyalog. Óvatosan le is szállt, aztán nyomban elterült a havon… A télnek is megvan a maga varázsa.
Öreg este volt, mire hazacsoszogtam, -ropogtam, már csak a kertkapu zárát kellett melegre lehelgetnem, merthogy befagyott. Odabent meghallgattam az időjárás-jelentést, azt mondták, nyugi, a következő napokban még hidegebb lesz, örüljünk, ha nálunk nem fagynak be a bankjegy-automaták, mint Moszkvában. A jeges napok után egyébként jelentős enyhülés várható, a vele járó locspoccsal. Az ónos eső csak eztán következik, nem árt, ha tudjuk, a balesetiben gipszelnek a legjobban… Hogy naprakész legyek: ma a legrövidebb a nappal, és a leghosszabb az éjszaka. Egyébként már elegem van a sötétségből – de ez már politika.