Pazar ötlet

Sokan jót derültek a válságkezelő kormányfőn, Bajnai Gordonon, amikor az Operaház fennállásának 125 éves évfordulóján igyekvőn bejelentette: döntött a kormány arról, hogy új Erkel Ferenc Színházat építtet. A Köztársaság téren álló teátrum neve ugyanis csak Erkel Színház, Ferenc nélkül. Néhány nappal később Hiller István kultuszminiszter igazította helyre feljebbvalóját: operajátszásra is alkalmas, többcélú kulturális központot építtet az állam sajátos bérleti konstrukcióban. Lesz benne opera, hotel, üzlet, huszonegyedik század, Európa, világszínvonal.
Ahogy olvasgatom a rövid, nyolcpontos kormányhatározatot, egyre inkább elképedek. Az régóta világos, hogy nem állami beruházást terveznek az Erkel helyére, és az is felsejlett már korábban, nem úgynevezett PPP-konstrukcióról lesz szó, hiszen annak meg kellene felelnie a közcélúság követelményének. Az októberi kormányhatározat viszont azt teszi lehetővé, hogy közpénzből építsenek magántulajdont, legalább nyolcvanmilliárd forintból. Ez valóban sajátos.
A kormányhatározatban az áll, hogy az Operaház huszonöt – az építés idejével együtt akár – huszonnyolc éven keresztül, évi 120 napra maximum 3,1 milliárdért béreljen új játszóhelyet, gyártóbázist, raktárt. Ez az összeg csak az infláció és a közüzemi díjak változásait követheti. A forma kedvéért e célból az Operaház közbeszerzési eljárást ír ki, aminek nyertese nyilván a Köztársaság téri beruházás lesz – az Óbudára tervezett Álomsziget ugyanis a maga 3500 férőhelyes operaházával együtt a ködbe veszni látszik. A bérleti idő alatt a Köztársaság téren, a mai Erkel helyén építendő épület magántulajdon lesz. A szerződés megszűnése esetén az Operaház a vagyonhasznosítási pályázatban szereplő értéken vásárolhatja meg a teljes ingatlanokat, a részleges vásárlást – a játszóhely megvételét – a bérleti szerződésnek kell lehetővé tennie. Az összegek tekintetében a kormányhatározat semmiféle útmutatást nem ad, csak találgatni lehet, ezek után még mennyibe kerülne az új Erkel. Ha lesz rá pénz.
Déja vu élmény – egy évvel korábban nagyon hasonló bejelentés hangzott el. Igaz, akkor Hiller István még 19,2 milliárdról és évi 180 napról beszélt, meg arról, hogy a vállalás a pénzügyminiszter szerint a megcélzott hiánykereten belül van. Nőtt a hiánykeret? Ennyit drágult az ország? Nem tudni, hogyan lett egy év leforgása alatt hatvanmilliárddal drágább az elképzelés. Ami volt olcsóbb is. A 2005-ös pályázat – érdeklődtünk, van-e befektetői igény e frekventált területre címmel – 22,3 milliárdra tervezte az Erkel-projekt megvalósítását, csakhogy azt a PPP (Public Private Partnership) tárcaközi bizottság elmeszelte, mert felvetette a közcélúság kérdését. E kekec szakmai fórumot nemrég szüntették meg. De volt még 10-14 milliárdos rekonstrukciós elképzelés is – a jelenlegi Erkelt szépen rendbe lehetett volna hozni abból a pénzből, amit a meg nem épülő kormányzati negyedre eltapsoltak. A jelenlegi Erkel Színház lebontása nem új keletű gondolat. Már a kilencvenes években is felvetődött némi japán befektetői szándék nyomán. De azt a zöldek megfúrták, féltették a park fáit. Az épületet végül az Operaház jelenlegi főigazgatója, Vass Lajos 2007-ben záratta be, mert úgymond életveszélyes. Tizennégy hónapig állt üresen a teátrum, de az üzemen kívüli állapotot olyan jól viselte, hogy azóta is próbahely. Rossz állapotban lévő épület, nem kétlem, ám azt sem, hogy az Operaház évek óta csökkenő támogatása miatt így jobban jött ki a pénzéből.
A szakértők szerint a jelenlegi Erkel sorsát megpecsételte, hogy a négyes metró védelmi zónájába került, s ha ideér a fúrópajzs, várhatóan nem fogja bírni a rezgést. Ha pedig mégis, élvezhetetlenek lesznek az előadások – érvelnek a bontás mellett. Csodálatos, hogy az új metró tervezésekor erre nem gondoltak. Rómában most épül a harmadik metró, mégsem fog megsemmisülni Hadrianus nemrég feltárt auditóriuma. Ami azért lejjebb van a földfelszínnél.