Savanyú a szőlő

Őfelsége kormányának nincsenek sem állandó barátai, sem állandó ellenségei, csak állandó érdekei! – jelentette ki állítólag egykor Viktória királynő liberális külügyminisztere, későbbi miniszterelnöke, Lord Palmerston. A brit államférfi ezzel azt akarta kifejezésre juttatni, hogy az államközi kapcsolatokat nem az érzelmek, hanem a reális érdekek befolyásolják. Így van ez ma is. Éppen ezért üdvözlendő, hogy a korábban néha-néha ideológiai hálókba gabalyodó ellenzék kormányzásra készülő vezetője, félretéve előítéleteit, a pragmatizmus jegyében és a nemzeti érdekeket szem előtt tartva elment Szentpétervárra, s ott négyszemközt tárgyalt a térségünk sorsának alakulására komoly befolyással bíró regionális hatalom erős emberével, Vlagyimir Putyinnal. S ez így van rendjén. Egy kormányzásra készülő erő minden, a magyar külpolitika szempontjából fontos tényezővel rendezi a kapcsolatokat.
Szükség volt erre a Fidesz és Oroszország között az elmúlt években kibontakozott, néha rossz ízű kommunikációs csetepaték miatt, de még inkább a kétoldalú kapcsolatokban az elvitathatatlan előrelépés ellenére is tapasztalható zűrök tisztázása végett. Finoman szólva is félreérthető és meglehetősen homályos ügyek borzolták a kedélyeket a Malév megvásárlásától és vergődésétől a Molban szerzett orosz részesedés átláthatatlanságán át a moszkvai kereskedelmi kirendeltség eladása körüli anomáliákig. E kérdésekben a tisztán látás, s általában a viszonyok egyértelművé tétele, mentesítése a zűrös alakoktól már önmagában indokolja a találkozót. Mert ha elvárjuk, hogy bizonyos ideológiai alapú, nem egy tekintetben téves előítéletektől mentesüljenek a kapcsolatok, akkor természetes igény túllépni végre a posztkommunista átmeneti időszak erősen provinciális kultúráján is. Tiszta viszonyokat teremtve, kölcsönösen közös érdekekre alapozva, semmiképpen sem az igazodás kényszerétől vezérelve, kiszámítható következetességgel, gesztusokra is képesen, de nem kizárólag ezekre alapozva léphetünk csak előre, egy minőségileg magasabb szintre. Ebben a szellemben érdemes csak beszélni olyan stratégiai kérdésekről is, mint az energiabiztonság. A nemzeti érdekekre épülő logikát Moszkva kiválóan érti. Így belpolitikai és geopolitikai felhangoktól mentesítve azt az érvelést is, miszerint sokszínűsíteni kell az egy lábon álló, szinte csak a gáztól függő hazai energiafelhasználást. S ebben éppúgy szerepe lehet az alapvetően nyugati technológiákra alapozó alternatív energiaforrásoknak, mint az atomerőművek elsősorban orosz segítséggel történő modernizálásának, bővítésének.
Mindezek fényében érthetetlen igazán Gyurcsány Ferenc jelenleg kizárólag pártpolitikai indítékoktól vezérelt moszkvai magánútja. Semmi baj nem lenne azzal, hogy egy héten belül két befolyásos magyar politikus tárgyal Putyinnal, ha a bukott kormányfő ezt nem mindenáron a feltehetően következő miniszterelnök ellenében teszi. Ha nem süt át a viziten, hogy savanyú a szőlő, s a közelmúltban Moszkvában szívesen látott politikus nem bírja feldolgozni háttérbe szorulását. S ha már ott jár az orosz kormányfőnél, akkor tanulhatna is tőle. Például azt, hogyan kell minél hatékonyabban érvényesíteni a nemzeti érdekeket. Mert akkor szokásához híven nem kizárólag a PR-ra, a fotókra fordítana figyelmet. Magyar érdekeket szolgálva megnyugtathatná vendéglátóját, hogy az állítólag oly féltett kapcsolatok akkor is normális mederben folyhatnak tovább, ha más áll Budapesten a kormányrúdnál. Ehhez azonban előbb pontosan kellene értelmezni Palmerstont, hiszen a derék lord érdekeken nem pártérdekeket értett.