Segíteni a belső építkezésben

Új aukciósház nyitotta meg kapuit néhány nappal ezelőtt, a galériák éjszakáján. A Ferenczi és Szénássy Aukciósház ez alkalommal nyitotta meg első árverésének anyagát bemutató tárlatát is. A szeptember 9–10-i aukción XX. századi bútorok és festmények szerepelnek.

Olyan különleges értékek szerepelnek az árverésen, mint például egy Josef Hoffmann által tervezett, 1905-ben a Wiener Werkstättében előállított gőzölt és hajlított bükkfa szék, századfordulós bécsi pihenő fotel Otto Wagnerre jellemző ötlábú megoldással, csővázas Bauhaus-szekrény, valószínűleg Breuer Marcell tervei alapján, vagy éppen egy nagyméretű vitrines szekrény, amelyet feltételezhetően Kozma Lajos tervezett. Akár múzeuminak is nevezhetnénk a környezetet, ha az aukciós kiállításon nem szerepelnének olyan, szintén kvalitásos, de igen alacsony árról induló darabok, amelyeket jószerivel minden igényes otthoni enteriőrbe beleképzelhetünk.
Ebben a környezetben a vallomás is természetes, amely szerint az aukciósház egyik tulajdonosát, Szénássy Alexet személyes vonzalom hajtotta a műkereskedelem felé. „Sokáig azt gondoltam, hogy az ilyen tárgyakat csak örökölni lehet” – emlékezik a fordulatra, amely két évvel ezelőtt, egy negyvenes évekbeli, olaszországi villából származó modernista bútor megpillantásakor következett be. A bútorral való találkozása, majd Ferenczi Istvánnal, az aukciósház másik tulajdonosával való megismerkedése tudatosította benne, hogy milyen individuális erő van egy-egy kiváló bútorban, -együttesben, Kozma Lajos, Adolf Loos vagy éppen a Wiener Werkstätte egy-egy remekében. Ezek a bútorok alkalmasak arra, hogy az emberek rajtuk keresztül kifejezzék a személyiségüket.
De az immár a műkereskedelmet is elért válság időszakában egymásra találhat-e a kvalitásos műalkotás és az, aki az ilyen műtárgy iránt érdeklődik? Az érték mindig eladható lesz, mondja Szénássy Alex, aki szerint a legfontosabb feladat megtalálni azt a közeget, amelyben az érdeklődők hozzájuthatnak az ilyen darabokhoz. Ehhez egyrészt reális árképzésre van szükség, másrészt némi türelemre, arra, hogy a válság hónapjait a befektetés időszakának tekintsük. Az új aukciósház máris megkapta az első pozitív jelet: a megnyitóra legalább négyszáz ember ment el, s az azóta eltelt két hétben sem volt hiány látogatóban az aukciós kiállításon. A bemutatott bútorok mellett a festményanyag is kínál számos kvalitásos darabot és kiemelkedő értékű műveket – például Gyarmathy Tihamér és Frey Krisztián képeit – is. De szerepel az összeállításban olasz design alapján készült kerékpár és golfkészlet is. Lehet, hogy a jövő árverésein meglepetések is érik majd az aukciósház látogatóit? Szénássy Alex szerint ez nagyon valószínű, de amíg nem publikálják a jövő évi aukciós naptárt, addig erről többet nem szeretne elárulni. Annyit azonban elmond, hogy szeretnék kissé fellazítani az aukciók eddigi kereteit, elhitetni, hogy nem csupán beavatottak szűk körének világa az árveréseké. Egyrészt a fiatalok felé szeretnének nyitni, másrészt az itthon jellemző, egy-egy műfajra koncentráló modell helyett inkább a bécsi Albertina tevékenységével jellemezhető másik felé elmozdulni.
A császárváros jeles intézményének múltjára, hírnevére gondolva, az utóbbi elképzelés megvalósítása a közeli jövőn túlmutató feladat. De milyen várakozásokkal nézhetünk az első aukció elé? Szénássy Alex nem szeretne jóslatokba bocsátkozni, szerinte már az is sikernek számít majd, ha sokan eljönnek, érdeklődnek, akár a kritikájukat is megfogalmazzák, ha kialakul egyféle dialógus az aukciósház és közönsége között. – Magyarországon – fogalmazza meg tapasztalatait – az emberek, főleg az értelmiség számára igen fontos saját közvetlen környezetük. Egyféle zárványban élnek, nem a várostól, a közszférától, a médiától kapják az inspirációt, hanem a saját környezetük tárgykultúrájától. Mi azt a szerencsére meglehetősen széles réteget célozzuk meg, amely környezetében a finomságot, az egyediséget keresi. Nekik szeretnénk segíteni ebben a belső építkezésben – mondja Szénássy Alex.