Vegyük csak például a kukoricát. Most is itt ropogtatják a fülemben a multiplexben (még akkor is, ha a napihír szerint az amerikai élelmezésügyi hatóságok bizonyos mozik popcornját veszélyesnek minősítették), kukorica nélkül tehát filmnézés sincs, a kukorica az alap, minden belőle sarjad, alfa és origó, mindennek eredője, benne van a napi italban, élelemben, kényelemben. Mégsem kell megijedni: Steven Soderbergh látszólag a kukoricapiacról (termesztés, feldolgozás és világkereskedelem) csinált retrokrimit, a show azonban nem a mezőgazdaságról szól, hanem Matt Damonról, aki talán élete legjobb alakítását köszönheti Az informátor!-nak. Az agrárpolitikai összeesküvés itt csak meder, a fő csapás az egyik legfontosabb bűné: a hazugságé, mégpedig nem a multinacionális, nem az államszintű, hanem az egyéni, pitiáner hazugságé. Soderbergh a hazugság hatalmáról értekezik, ami Jim Jarmusch múlt heti premierje (Az irányítás határai) után tökéletes komplementer: amaz az igazság relativitásáról filozofált, emez az ellenkezőjével viccel. Mégis, mi lenne, ha valaki a feleségét, a kollégáit, az FBI-t, az államügyészséget és az egész médiát is az orránál fogva vezetné?
Az Informátor! cselekményszövése zseniális: egy idő után még az is átadja magát a sztorinak, aki már az elején elvesztette a fonalat. Ha ugyanis nem konyít a humán végzettségű néző a közgazdaságtanhoz és az agráriumhoz, csak néhány percig feszeng, mert Damon bonyolult figurája leköti a figyelmét. Damon, ez a Kosztolányi-karcolatba illő szürke csinovnyik, a világ egyik piacvezető kukoricakereskedelmi cégének vezető hivatalnoka, konzervatív férj, főállású kispolgár, egy nap magára rántja a Szövetségi Nyomozó Irodát.
Merthogy piszkos ügyeket gyanít – világpiaci szinten – a cégénél. Merő jóságból teszi, hiszen ő csak biokémikus, aki – elvileg – a pénzügyekhez nem ért. Az FBI bepoloskázza, ő megkezdi kettős életét, munkaidőben jutalmazásra méltó multiszolga, szabadidejében operatív tiszt. Amikor az FBI rászánja magát a végső akcióra, az összeesküvés felgöngyölítésére, a besúgás kapcsán elszabadul a pokol.
Steven Soderbergh intellektuális vígjátéka Matt Damonra elképesztő terhet ró. Ő bírja. Viszi. Felemeli: Az inforámor!-ból olyan hős-antihős portré kerekedik, amelynél a háttér, a sárgás tónus, a komikus filmzene, a kukorica/ nyomozóiroda/bürokrácia útvesztője már nem lényeges. Marad a tekintet. A mimika, a szuperplán „Lügerei”. A hazugság anatómiája.
Nőknél Soderbergh általában egyet jelent az Ocean’s-sorozattal, emitt bevésődött a Traffickel és a Szex, hazugság, videóval. A Traffic után ez a No 2-es, a többi stílusgyakorlat. Nem harsány mozi, nem is könnyű, messze nem filmművészeti szeánsz. Viszont mesteri és hibátlan.
(Az informátor! Színes, feliratos, amerikai film, 108 perc, 2009. Rendező: Steven Soderbergh. Forgalmazó: Intercom.)
origo.hu
Elárvult kiskutyákat mentett a hős rendőr
