Nehéznek ígérkezik az előttünk álló éjszaka. Előrelátó ember már megágyazott magának az asztal alatt, kikészítette a reggeli aszpirint, bejelentkezett gyomormosásra, kiskorú gyermekeit átvitte a nagymamához, mégse lássák a kedves papát négykézláb, kurjongatva. Az idétlenebbje előkotorászta a pirotechnikai eszközöket, ő egész éjszaka durrogtatni fog majd (ebben leli örömét a marha), míg le nem viszi néhány ujját a petárda. A mentőknél és a tűzoltóságnál rajtállapot van, a rendőrség ugrásra kész. Csak a villamos aluszik, meg a lerobbant buszpark – máma már nem pusztul tovább. Az ország felkészült a szilveszteri kettős látásra…
Még néhány óra ebben a Gyurcsány-verte, borzalmas esztendőben és átlépünk a következőbe. És ez már ígér valami szépet is. Hangyaarasznyira az új év, ki az óráját nézi, ki a pulzusát tapogatja, mások a Bibliát lapozzák át még egyszer, élhető lesz-e a leendő világ, érdemes-e maradni, eltűnik-e végre a színről ez a haszonleső, korrupt horda…
Én azt mondom, érdemes maradni. Ha majd kimásztunk az asztal alól, idővel a gödörből is kijövünk. De akkor már ne a pohárba kapaszkodjunk, hanem a hitbe, egymás karjába. Ha így teszünk, minden másképpen lesz. Talán még a gonosz is elnyeri méltó büntetését.
B. ú. é. k., olvasó!
origo.hu
Ezeket az útakat zárták le az árvíz miatt
