A BKV széthullása

Húsz év alatt kiderült, hogy a tuti rablások a költségvetési pénzekből történnek.
A BKV-nál olyan menedzsereket alkalmaztak, akik lezüllesztették és eladósították a vállalatot. A BKV jelenlegi adóssága 90 milliárd forint, ami évente 40-50 milliárddal gyarapszik

A tévét nézem, hát nem a BKV valamelyik főfejese beszél? Hogy sajnos nem tudják a dolgozóknak megadni a melegétel-hozzájárulást, de lehet, hogy a hidegételét vagy az uzsonnacsomagot sem, lényeg, hogy a BKV-nak nem áll módjában 500 millió forintos kiadásba vernie magát, hogy dolgozóinak a béren kívül juttassanak némi támogatást. Nem kedvencem a BKV, a sofőr, aki az orrom előtt csukja be a 11-es ajtaját, vagy aki úgy hajt el a 39-es megállója mellett, hogy jót mulat a hoppon maradt utasokon. A trolivezető, aki nem hozott jegyet a központból, úgyhogy jegy nélkül mars lefelé. Vagy az erőszakos ellenőr, aki mindenképpen szeretne büntetni, és igen morcos, amikor megtalálod a bérletedet. Vagy a visszhangtalan hír, miszerint az egyik bérletpénztárnál hamis (kapart) bérletet adtak el a gyanútlan utasnak.
Ez most nem számít.
Az számít, hogy évek óta ezen állami nagyvállalat végvonaglását látjuk, ahol egész évben álltak a méretes botrányok, ehhez képest felháborítóan pimasz a vezetés fentebbi üzenete. Főleg, hogy közben a Miniszterelnöki Hivatal dolgozói havi 62 500 forintos étkezési hozzájárulást kapnak, a közlekedési tárca dolgozói pedig évi 850 ezer forintot. Egyenesen vérlázító, hogy a hóban, fagyban gályázó, nehéz fizikai és szellemi koncentrációt igénylő járművezetők meg nagy semmit. Mert a BKV nem vállalja a „hatalmas” összeget, az 500 millió forintot. Hogy pontosan mennyi pénzt loptak ki a BKV-ból, azt Philip Marlowe sem tudná kinyomozni, mert a hatalmas összegek mellett aprópénz például, hogy a rémséges Combinóra színészek hangját vásárolták meg, hogy idegesítően fecsegjenek két megálló között. A bulvármédia szerint milliós gázsikért. A hivatalos közlés szerint mintegy 3,3 milliárd forintra rúg a kifizetett végkielégítések teljes összege a 2003-tól 2009-ig vizsgált időszakban.
A valóságos összeg ennél nyilván sokkal magasabb. Amiben nincs benne például a vezérigazgató fizetése, aki egy zseni, hiszen az energiaszektortól a közlekedésig mindenhez ért, vagy a kommunikációs igazgatóé (ami felesleges pénzkidobás, mivel a BKV helyzete egyszerűen kommunikálhatatlan). A hölgy „tavaly november közepén került a céghez, és év végén kétmillió forintos prémiumot kapott, az idén pedig már több mint nyolcmilliót” (Index, 2009. szeptember 12.). Mire fel? De volt olyan vezérhelyettes, aki másfél évi munka ellenértékeként 47,5 milliót kapott, végkielégítése pedig még harmincmillió. Ebben az a mértéktelen aljasság, hogy ezek az összegek napvilágra kerültek ugyan, kezdve Szalainé Szilágyi Eleonóra százmilliós végkielégítésével, de mégsem történik semmi. Az elszánt jogi igazgató, aki nagy hangon fogadkozott, hogy a kifolyt pénzeket vissza fogják perelni, éppen előzetes letartóztatásban van, mert ügyvédi irodáknak adott busás megbízásokat, ahonnan visszaosztottak neki a kiutalt pénzekből. Ezek mellett a buszvezetők nettó 162 ezer forintja légypiszok a porcukros sütin. És – mondta Steiner Pál, a szintén zseni – mindez azért van, mert szegény Hagyó Miklósnak elkerülték a figyelmét ezek a csúnya korrupciós üzelmek (nála dolgozott egy hölgy két helyen, azonos munkaidőben, két fizetésért).
Húsz év alatt kiderült, hogy a tuti rablások a költségvetési pénzekből történnek. A BKV-nál olyan menedzsereket alkalmaztak, akik lezüllesztették és eladósították a vállalatot. A BKV jelenlegi adóssága 90 milliárd forint, ami évente 40-50 milliárddal gyarapszik. Az eltűnt 3,3 milliárd forinton nemcsak menzajegyeket lehetne osztogatni, de buszokat is lehetne venni, és akkor talán az első hideg napon 1100 buszból nem csődöl be 420. Miközben milliárdok tűntek el, járatok ritkultak, a buszok matuzsálemi korúak, fűtetlenek, a 173-as úgy ráz, mintha a dzsungelben utaznánk. A trolik fülig rozsdásak, ráznak, lyukasak. És mostohagyerekek, miközben adottságuk kiváló: csendesek és gyorsak. A négyévszakosnak mondott gumik a nyári gumiknak felelnek meg, a fagyállót vízzel pótolják, nemcsak a busz fűtetlen, de a sofőr fülkéje is jéghideg. Vannak végállomások, ahol a WC-k használhatatlanok, és kilométereken keresztül képtelenek a sofőrök a dolgukat elvégezni. És vannak helyzetek, amikor két leharcolt buszból próbálnak a szerelők varázsolni legalább egy működőt.
A negligált kollektív szerződés kétmilliárd bérterhet jelent a BKV-nak, a munka törvénykönyve jóval szigorúbb, négymilliárd bérterhet jelent a cégnek. A kollektív szerződés megengedte, hogy a járművezetők nagy rutinjukra és az utazóközönségre való tekintettel kisebb-nagyobb műszaki hibával is kimenjenek a forgalomba. A munka törvénykönyve tiltja ezt. Tehát nem a renitens karbantartók a hibásak, hanem a BKV bénázik. Amennyiben pedig a négymilliárdra nem lesz fedezet, majd az új kormányra mutogatnak. Ehhez nagyon értenek. Állunk a megállóban, recseg a megafon, és bemondják, hogy megint nem jár a 6-os villamos. Ezért köszönik a megértésemet és a türelmemet, mondja a géphang. Tőlem a BKV se türelmet, se megértést ne várjon, azt kérjük, várjuk, hogy döntsék végre össze azt a korrupciós fellegvárat, amit BKV-nak neveznek, és az alapokról építsék újra. Egy közszolgáltató állami vállalat, amelynek tevékenységét nem lehet civilizált szavakkal minősíteni, de még kipontozottakkal sem, ne azon törje a fejét, miképp rövidíthetné meg amúgy is rosszul fizetett dolgozóit!
Most a szégyenletes kormányalku miatt megint emelik a bérletek és jegyek árát. Néhány milliárdos gyorssegélyért odadobták Budapest lakosságát: fizessék meg ők a kormány kegyét. A szakszervezetek szerint nem marad más eszközük, mint a sztrájk. A BKV rabszolgáinak ugyanis az utasok tévképzetével ellentétben az elsikkasztott milliárdokból semmi sem jutott. De még azt a kevés bérkiegészítést is megvonnák. Nem akarok csúnya lenni, de a Miniszterelnöki Hivatal jól kipárnázott székein helyet foglaló, egyébként derék és igyekvő alkalmazottak miért kapnak havonta 62 500 forintot? Nem tőlük irigylik, hanem érthetetlen, hogy a BKV menedzsmentje ennek a töredékét sajnálja a beosztottaitól. Egy olyan szituációban, amikor az ország tátott szájjal figyelte, hogy egy szűk csoport miként lepleződik le mint a BKV gátlástalan, ám „törvényes” tolvajbandája.
Folynak a tárgyalások, ez virágnyelven azt jelenti, hogy nem történik semmi. Buszosok, villamos-, troli- és metróvezetők, most legyenek okosak. Néhány ezer forintért ne árulják el egymást. Sztrájkoljanak, végre egyszer mutassák meg, hogy önökkel sem lehet mindent megtenni. És ez ne olyan legyen, mint a gazdák félpályás útlezárása, ami félig komoly, félig komikus. Amennyiben az utasoknak ez nem tetszik, márpedig a magyarok igencsak tudnak triumfálni, ha az érdekük ellen történnek a dolgok, akkor azt tudják be a szocialista kiskorúsítás utórezgésének. Mindenkit nem lehet kirúgni, és szomorú, hogy 2010-ben sem veszíthetnek mást, mint egy hajdani szakállas fószer aktuális vízióját: csak a láncaikat. Azért meg nem kár.
Amikor kell persze, a BKV menedzsmentje a helyzet magaslatán áll. Fékhibás, fűtetlen buszok, amortizált, 15-20 éves járműállománynyal a nyakukban megint nem jut eszükbe más, mint a büntetés. Először elhitetik az emberekkel, hogy a buszvezetők direkte használhatatlannak mondják az egyébként használhatatlan buszaikat. Miután a közvéleményt sikerül felhergelni, a garázsok nyakára küldenek egy kétszáz fős kommandót, hogy azonnal rúgják ki, aki a koszlott ülésekre vagy a világítás hiányára panaszkodik. Ha olyan sok a buszsofőr. Ha nem, akkor a vezetés Xerxes király módjára álljon ki egy szeges korbáccsal, és korbácsolja meg a piros 7-est. Egyik módszer sem segít a vállalaton semmit.