A gazdasági vészhelyzet kiteljesedése

Azt senki sem tagadhatja, hogy a várva várt növekedés csakis úgy indulhat el, ha az infláció alacsony marad, mint ahogyan az elkövetkezendőkben nem mélyül a szociális és a minimálbér közötti szakadék. Ugyanakkor a felemelkedéshez nélkülözhetetlen a további eladósodás megállítása, mert akiknek eddig nem sikerült munkát találniuk, vagy véglegesen elveszítették munkahelyüket a világ- és a hazai válság kettős szorításában, aminek következtében legfeljebb rendszeres szociális segélyre szorulnak, vélhetőleg további elnyomorodásuk sem lesz megállítható. Miként azt sem szükséges külön bizonygatni, hogy a gazdasági vészhelyzetet az állampolgárok és kisebb-nagyobb közösségeik akkor vészelhetik át, ha nemcsak a versengés, hanem az együttműködés rugalmas viselkedésmintáit is elsajátítják. Nem szólva arról, hogy bármilyen állampolgári bizalom csakis az őszinteségen, a nyitottságon és az elfogadáson alapulhat, s amennyiben bármelyik hiányzik, óhatatlanul az együttműködés szűnik meg.
Éppígy nyilvánvaló, hogy bármilyen gazdasági érték létrehozása nem csupán azon múlik, esetleg mennyit és milyen minőségben termelnek a különféle vállalatok, hanem azon is, hogy a fogyasztók milyen mértékben képesek érvényesíteni érdekeiket. Ám mára – akármint nézzük – bebizonyosodott, hogy a gazdasági fejlődés legfőbb akadálya között a versenyt korlátozó különféle állami beavatkozások ugyanúgy szerepelnek, mint a mostani gazdaságpolitika eleve esélyegyenlőtlenséget teremtő hatásmechanizmusai. Következésképpen nem csupán a tőkealapok bővítése a cél, hanem a verseny kibontakozásának útjába álló bürokratikus szervezeti és intézményi akadályok felszámolása. Míg azonban az országban a megtermelt javak jóval több mint háromnegyedét néhány multinacionális cég termeli, a foglalkoztatás csupán egynyolcadához járul hozzá, az adóknak pedig egyharmadát fizeti, addig kár is csodálkozni azon, hogy a megtermelt nyereség háromnegyede úgy hagyja el az országot, hogy semmivel sem segíti a helyi gazdaság fejlődését.
A kormányzati hatalom eddigi ténykedése igencsak súlyos tehertételt jelent a magyar társadalom számára, hiszen nap nap után érzékelhetjük, hogy tagjai leginkább a saját javadalmazásukkal vannak elfoglalva. Még ha idáig a külföldi tőke bevonása több-kevesebb haszonnal is járt, a hazai gazdaság mesterséges financiális keretek közé szorítása egyenesen hátrányos. Így megbecsülni sem tudjuk, hogy a társadalom mely csoportjainak az életlehetőségei dőltek végképp romba, hiszen azon kívül, hogy felfoghatatlan vagyonvesztésről vagy a zuhanó fogyasztásról joggal beszélünk, könnyen eljuthatunk addig az állapotig, amelyben az állampolgárok többségén a félelem lesz úrrá. Miközben rendre megdőlnek a gazdasági szereplők racionális viselkedésének feltételezésén alapuló elméletek, mint ahogy jóvátehetetlenül kétségessé vált a piac önszabályozó képességébe vetett hit is.
Végül a gazdasági vészhelyzet múlhatatlan kiteljesedését figyelembe véve is megállapítható, hogy bármely életképes gazdaság nem mondhat le a jelentős külföldi tulajdonú piaci szereplők mellett azokról a helyi tulajdonú kis- és középvállalkozásokról, amelyek a legtöbb esetben valójában a foglalkoztatás és munkahelyteremtés legfőbb dinamizáló tényezőit jelentik. Attól függetlenül, hogy a jelenlegi társadalmi viszonyok között a gazdaságilag hasznosítható tudáshoz való hozzáférés elsősorban térben korlátozott, azaz a térszerkezet a gazdasági növekedés alapvető tényezője. Szociológiai szempontok alapján azt is mondhatnánk, hogy bármiféle növekedésre döntő hatással van magának a gazdaságnak a szociokulturális térbe való ágyazottsága. És ugyancsak tény, hogy a társadalmat szabályozó demokratikus politika éves költségvetésével és kiváltképp adópolitikájával szabályozza a rendszerint átláthatatlan piaci versenyek sokaságát. De ha méltányosabbá szeretnék tenni, így az esélyegyenlőtlenségeket csökkenteni, csakhamar bebizonyosodik, hogy minden kísérlet zátonyra fut, ha a jövedelmek pénzügyi újraelosztása eltörpül a hitelek egyenlőtlenségeket élező működése mellett.

A szerző szociológus, egyetemi előadó