A minőség magáért beszél

Vasárnap az öröm napja volt Pécsett. Nehéz évek vannak a város mögött, és valószínűleg az idei sem lesz könnyű, a megnyitó estéjén azonban ezzel nem sokan foglalkoztak a Széchenyi téren. Rengetegen jöttek el, tömve volt a frissen elkészült környék minden szeglete, sarka, lógtak – csillár híján – a szobrokon és teraszokon is. Az utóbbi hónapokban sokat tűrt pécsiek bizonyságot vártak. Hogy érdemes volt a buckák közt botladozni, a dugókban araszolni, mert valóban elkezdődik valami a városban.
Nem is az országos vagy külföldi visszhang, nem az idesereglett vendégek elégedettsége, hanem ez volt az igazi tétje a megnyitórendezvénynek. És ez az üzenete is. Ha az első nap jó, szép, nagyszabású, ha van mit megmutatni, s van hozzá kreativitás és profizmus is, akkor biztos minden rendben lesz idén a Mecsek aljában. Ha valóban működik ez a mágikus gondolkodás, akkor aggodalomra a továbbiakban semmi ok. Mert a megnyitó pazar volt, látványos, okos, jól szervezett, európai színvonalú. Méltó egy kulturális fővároshoz. A Pécsi Balett korbemutatói elvarázsoltak, a Bóbita Bábszínház pajzán árnyjátéka megnevettetett, az óriási teret, a dzsámit és a környező házakat felhasználó lézershow humoros és látványos volt. Az előadásba bevont gyerekek és fiatalok biztosan elkötelezett hívei lesznek az évadnak a továbbiakban is, és egész életre szóló élményt kaptak vasárnap este. A finálét, Demjén Ferenc slágerét pedig az egész tömeg énekelte a színpadon sorakozó hírességekkel együtt (talán csak a két énekes között zavartan pislogó Hiller Istvánnak nem sikerült feltalálnia magát).
Az utóbbi hetek folyamatos politikai és sajtótámadásai után Káel Csaba, az esemény rendezője is megkönnyebbült. Végül is öt hét alatt, rohammunkában olyan produkciót állított elő, amit bárki megirigyelhet. Hiába a kishitűség vagy a rosszindulat, a minőség magáért beszél. Ezúttal szépen, gyönyörűen. Szeretném még sokszor hallani Pécsett a hangját.