Harminc éve, 1979. december 25-én nyomultak be Afganisztánba a 40. szovjet hadsereg egységei. A bevonulásig vezető út még 1973 nyaráig vezethető vissza, amikor puccsal megdöntötték a királyságot, majd 1978-ban újabb államcsínnyel a szocialista elveket hangoztató Népi Demokratikus Párt került hatalomra, amely marxista, szekuláris rendszert próbált meg rákényszeríteni a hagyományos iszlám társadalomra. Menekültek özönlöttek a szomszédos Pakisztánba és Iránba, ahonnan viszszaszivárogva, amerikai és pakisztáni segítséggel szervezett harcba kezdtek a hódítók és a központi hatalom ellen. A kabuli kormány folyamatosan a Kreml segítségét kérte, de az sokáig elzárkózott a beavatkozástól. Végül a helyzet kiéleződésével az SZKP Politikai Bizottságának egy szűk köre december 12-én az intervenció mellett döntött. December 25-én a turkesztáni katonai körzet csapataiból verbuvált 40. szovjet hadsereg átlépte az afgán határt. A szovjet lépés azonnali és heves nemzetközi reakciókat váltott ki, az Egyesült Államok a bevonulásban a szovjet geopolitikai játszma egy újabb lépését látta.
Mint azonban az amerikai konzervatív folyóirat, a Christian Science Monitor archív dokumentumokra alapozva állítja, a szovjet vezetés egyáltalán nem akarta Afganisztánt geopolitikai hídfőállásként használni. Szó sem volt arról, hogy Moszkva expanzióba kezdjen a Közel-Keleten, s elérje a meleg tengeri arab kikötőket.
Ellenkezőleg, Brezsnyevék rendkívüli módon ódzkodtak a bevonulástól. Eközben azonban az iszlamisták egyre jobban közeledtek Amerikához, s Moszkva ebben veszélyt sejtett. Attól tartott, hogy Washington katonai bázisokat létesít a szomszédságában. Ráadásul néhány hónappal a bevonulás előtt – mint az Robert Gates 1996-ban megjelent önéletrajzi könyvéből is kiderül – a CIA már aktivizálta tevékenységét Afganisztánban.
Ezt erősítette meg még 1998-ban a francia Le Nouvel Observateurnek nyilatkozva Zbigniew Brzezinski is, mondván, a hivatalos verzióval szemben az amerikai titkosszolgálatok nem 1980-tól, hanem már 1979 közepétől aktívan támogatták a mudzsahedeket. Az egykori nemzetbiztonsági tanácsadó azt is elismeri, ha nem is nyíltan provokálták, de lényegében a bevonulás felé lökték Moszkvát. Brzezinski úgy véli, a CIA titkos operációja zseniális ötlet volt, mert mint fogalmaz, becsalta az afgán csapdába a szovjeteket. Amikor pedig a csapatok átlépték a határt, Brzezinski azt írta Carter elnöknek: „Sikerült megteremtenünk a Szovjetunió számára a maga Vietnamját!”
A csapatok kivonását közel tíz esztendővel később a Szovjetunió utolsó elnöke, Mihail Gorbacsov rendelte el 1989 februárjában. Addigra a szovjet veszteség mintegy 15 ezer katona volt, míg az afgán áldozatok számát csaknem egymillió főre becsülik. A Szovjetunió szétesése után Mohammad Nadzsibullah afgán elnök már nem kapott Moszkvától támogatást, s így kommunista rendszere 1992-ben megbukott.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
