Az arcátlanság jelképei

Különösen nagy kárt okozó csalás gyanújával őrizetbe vették a héten Szalainé Szilágyi Eleonórát, a BKV korábbi humánpolitikai igazgatóját. A nyomozók házkutatást tartottak a közlekedési vállalat hajdani alkalmazottjának lakásában, bankszámláját zár alá helyezték. Otthonából előállították és bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés gyanújával kihallgatták Horváth Évát, a BKV felügyeletét a korábbi időszakban ellátó Hagyó Miklós volt szocialista főpolgármester-helyettes egykori sajtósát is, aki egyúttal a közlekedési vállalattól is fizetést kapott. Emellett a BKV több alkalmazottja ellen büntetőeljárás zajlik.
Az ártatlanság vélelme mindenkit megillet. Ennek figyelembevételével is elmondhatjuk: Szalainé volt az, aki csaknem százmillió forint végkielégítést kapott. A hétköznapi ember, mondjuk egy buszsofőr vagy egy mezei utas számára elképzelhetetlenül nagy összeget maga utalta át saját számlájára. Az igazgató asszony ráadásul közös megegyezéssel, névlegesen távozott a cégtől, hiszen nyugdíjasként tovább foglalkoztatták. Már akkoriban felvetődött: hogyan lehet közös megegyezéssel végkielégítéshez jutni. Obsit normális esetben – hogy ne mondjam, a munka törvénykönyve szerint – csak annak jár, akinek felmondtak. A kirúgott dolgozó egy ideig nyilván munkát keres magának, addig is meg kell valamiből élnie. A fedezet a végkielégítés lehet. A közös megegyezéssel távozó személy viszont tudja, hogy ő távozni akar, tehát van hová belépnie. Már ha nem nyugdíjba vonul, mert akkor a nyugdíjból fog megélni.
A nyomozó hatóság, majd a bíróság nyilván eldönti, hogyan értelmezendők ezek a botrányos ügyek, mi számít belőlük jogellenesnek. Bárhogyan lesz is, Szalainé Szilágyi Eleonóra és Horváth Éva esete, s a közlekedési vállalat jelkép a hazai közvélemény számára. A korrupció és az arcátlanság jelképe. Aki Eleonóra asszony végkielégítéséről és kollégái tevékenységéről hall, azt mondja: ebből elég volt. Betelt a mérték; amit a BKV vezetői és irányítói az elmúlt években műveltek, a továbbiakban nem engedhető meg. A büntető eljárás híre egyébként bombaként robbant, hiszen a kényszerintézkedésekről olyan időpontban értesülhettünk, amikor a közvélemény számára világossá vált: a főváros vezetői harcot indítottak a buszvezetők ellen. Elhatározták, hogy – a kormány új járulékszabályaira hivatkozva – megkurtítják a járművezetők juttatásait. Ehhez kapóra jött, hogy a közlekedési vállalatnak a munkavállalók szakszervezeteivel kötött kollektív szerződése december végén lejárt.
Ezt nem újították meg, mert valamivel több juttatást adott volna a dolgozóknak, mint a munka törvénykönyve. A munkavállalók jövő héttől sztrájkot helyeztek kilátásba, de már január elején azt mondták: a szabály, az szabály. Akkor jusson érvényre a munka törvénykönyve, műszakkezdés előtt kerüljön sor a többnyire romokban heverő buszok tüzetes vizsgálatára. A városban közlekedési káosz alakult ki. Demszky Gábor főpolgármester egy hét után méltatlan, szégyenteljes módon a munkásokra hárította a felelősséget. Illegális sztrájkkal vádolta meg azokat az alkalmazottakat, akik tisztességes munkával és nem bűnszövetségben, maffiamódszerekkel szerzik a jövedelmüket. A több mint másfél évtizede regnáló SZDSZ-es városvezető a munkaügyi vitákban eddig a legtöbb alkalommal a végsőkig feszítette a húrt, de az utolsó pillanatban kiegyezett a sztrájkkal fenyegetőző szakszervezetekkel. Lehet, hogy most is így cselekszik majd. Addig is úgy látja, büntetőeljárásokkal kell gátat vetni a sofőrök elégedetlenségének. Szép, hogy a rendőröket egyelőre nem vezényeltette ki az utcára.
A jelenlegi helyzet nem azonos a korábbival. Miként az országot, úgy Budapestet is szétlopták. Az MSZP–SZDSZ-hatalom az összeomlás határán van. Ilyen busszal nem érdemes tovább utazni.