Bádogból arany

Egy fővárosi hatodik kerületi házfelújításnál dolgoznak most a bádogosok. Csernyák Márió és Vlkovszky István huszonévesek, lemezfedéseket, ereszeket, futópárkányokat készítettek a napokban a százötven éves épület csinosításához. Nem hirdetik magukat, de ősszel aranyérmet nyertek Szentpéterváron a fiatal tetőfedők világbajnokságán.

Varga Attila
2010. 01. 18. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A százhalombattai Vlkovszky István apja és nagyapja is bádogos volt, így nem kell különösebb okát keresni, hogy miért ezt a fémmegmunkáló szakmát választotta. A nagyapja még bádogedényeket készített, tölcsért, tésztaszűrőt, -reszelőt, öntözőkannát, de a fazekak foltozását is elvállalta. A XX. század második felére a gyáripari termékek nagyarányú elterjedése következtében ez a mesterség jórészt megszűnt, napjainkra csak az épületbádogosi munka maradt fenn, így az egyes szerkezeti elemek csatlakozásánál vízmentességet biztosító eszközöket: párkányzatot, ereszt, ablakkönyöklőt, kéményszegélyt, tetőkibúvót, illetve ereszcsatornát készítenek. Vlkovszkyék családi vállalkozására – amelyben apa és fia együtt dolgozik – is ezek a munkák jellemzőek.
– Bátyám bádogosnak tanult, édesapánk pedig egy tetőszigetelési vállalkozásnál dolgozva ajánlott egy nagy bádogoscéget, ahol gyakorlaton lehetek, s munkát is adnának nekem. Így én is ennél a foglalkozásnál kötöttem ki – mondja Csernyák Márió, hozzátéve, évente csupán öt-hat fiatalember jelentkezik tanulónak, s közülük egy marad a szakmában.
Az 1986-ban, illetve 1988-ban született fiatalok mindketten a budapesti Bokányi Dezső Építőipari és Díszítőművészeti Szakképző Iskolába jártak, majd Csernyák Márió egy nagy bádogozási munkákat elvállaló társaságnál helyezkedett el. Elmondása szerint az évek során látták rajta, hogy érdekli ez a mesterség, van hozzá tehetsége is, így 2008-ban benevezték a prágai tetőfedő-világbajnokságra, ahol negyedik lett, az idén pedig ugyanígy jelölték a szentpétervári megmérettetésre. Mivel kétfős csapatok nevezéséről volt szó, a sóskúti Csernyák Márió egykori iskolatársát, Vlkovszky Istvánt hívta magával.
A Tetőfedők Nemzetközi Szövetsége (IFD) 1988 óta rendez világbajnokságot a szakma utánpótlásának. A magas tető kategóriában a nagy hagyományokkal rendelkező Németország és Svájc hat-hat alkalommal szerezte meg az első helyet, Ausztria háromszor, az Egyesült Királyság pedig kétszer. Szeptemberben a szentpétervári Lenexpo vásárközpontban rendezett Baltic Expo adott helyet a versenynek, ahol több mint 20 ország versenyzői mérték össze tudásukat. A 2009. évi fiatal tetőfedők világbajnokságára az Épületszigetelők, Tetőfedők és Bádogosok Magyarországi Szövetsége (ÉMSZ) delegálta tetőfedő- és bádogosszakmában a két-két fős csapatokat.
A két fiatal szakmunkás egy hétig tartózkodott Szentpéterváron. Négy napig szakmai előadásokat hallgattak, majd a kétnapos verseny következett. Első nap egy negyvenszer negyvenes kis ablakos kéményt építettek, a második nap pedig egy tetőből kiálló manzárdablakot kellett körbebádogozniuk. Megfelelő lejtéssel, jégékkel, kéményszegélyekkel, áttörésekkel, oromszegélyekkel és korcvégződésekkel. A megmérettetés végeredménye magyar sikert hozott, hiszen a bádogosok versenyében a két fiatalember a letteket és a franciákat is megelőzve világbajnok lett, s különdíjat kapott, míg a magas tetős tetőfedőcsapat két tagja, Katona László és Szigeti Gábor ezüstérmet nyert.
Világbajnokaink nem tudják megmondani, hogy aranyérmükkel a nyakukban aludtak-e, hiszen az eredményhirdetést követően az orosz sajtó kereszttüzébe kerültek, majd erőteljes vodkakóstolásba kezdtek – mondják mosolyogva, hozzátéve: a barátnőjével gyakran beszélő Csernyák Márió 750 eurós pénzjutalma is hamar felszívódott, amikor hetekkel később kézhez kapta a magyar mobilszolgáltató számláját.
Nehéz a gyakorlatban lemérni az eddig példátlan elismerés eredményeit, hiszen mint lakosságnak szolgáltató iparosok nem hirdethetik úgy magukat, hogy világbajnok bádogosok. Mindenesetre úgy érzik, ha most külföldön keresnének munkát, a nemzetközi szakmai elismerés sokat nyomna a latban. Egyébként külföldre már kaptak meghívást, hogy ismereteket szerezzenek a legújabb technikai trükkökről, az alumínium lánggal történő hegesztéséről.
– Alumíniummal, rézzel, horganyzott vaslemezzel és horgannyal dolgozunk magánszemélyeknek, vállalkozásoknak. Ahogy tapasztaljuk, baj van a kifizetésekkel. Évekkel ezelőtt az is előfordult, hogy egy komolyabb munkát elfelejtettek nekünk kifizetni. Éppen akkor vált vállalkozóvá az édesapám, így ez volt az első benyomásunk a piaci körülményekről – említi Vlkovszky István. Aztán a kontárokról mesélnek történeteket. Amikor azzal hívta őket egy magánház tulajdonosa, hogy csináljanak valamit, mert mindenhol ázik a most bádogozott házuk. A helyszínen kiderült, a lakásfelújító festő-gipszkartonos brigád végezte el a bádogozási szakmunkát, de előfordult már olyan is, hogy egy pékség betanított munkásai vállaltak bádogozást, s a sütőipari cég autójával szállították a lemezeket.
A két fiatalember – határidős megrendelésük lévén – a két ünnep között és az új év első napjaiban is dolgozott. A tetőn fújó szél ellen csak úgy védekezhetnek, hogy alaposan, sok rétegben öltöznek fel. Hiába van hideg, kesztyűben nem dolgozhatnak, hogyan is tudnák megfogni és kalapálni a szegecseket. Megtudom, hogy a vasat, rezet, alumíniumot szegecselik, a horganyt viszont kizárólag hajlítják.
Mellettük a bádogosmesterség szerszámai, a vas- és fakalapácsok, lemezvágó ollók, fogók, szarvas- és kéziüllők, lyukasztók, vésők, gázpalackok, forrasztók. A bádog feldolgozása az anyag kalapáccsal való elnyújtásával, ezáltal síkossá tételével kezdődik, amelyen az előre kirajzolt mintát kiszabják. A különféle tárgyak előállítása az egyes fémlemezekből hajlítással, tágítással, domborítással, egyengetéssel, legvégül forrasztással történik. Ottjártamkor az élhajlító gépet használták, s a csizmafalc hajtást mutatták be.
Bádogosoknál is igaz, a jó munkához, kiméréshez, daraboláshoz, hajtáshoz, szegecseléshez vagy forrasztáshoz idő kell, de sokáig garantált a siker. A horganyzott vaslemezre negyven év, a rézre viszont minimum kétszáz év a garancia, így ha egy templom tetejét rézzel fedik be, az nem hivalkodás, hanem hoszszú távú megoldás.
Csernyák Márió és Vlkovszky István nem bánják, hogy a világbajnoki vándorserleget ősszel tovább kell adniuk. Gyakran tapasztalják a hasonló korúak társaságában, hogy sokan nem tudják, mi az a bádogos. Korosztályuk tagjainak inkább tévésztárok, énekesek és milliárdosok a példaképei. Ők csupán bádogosok lettek. De világbajnokok.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.