Csendes front

Az Egyesült Államok Irak és Afganisztán után megnyitja Jemenben harmadik frontját? Aligha, hiszen már az említett kettő is túlzottan leterheli. Más megoldást kell választania, ha meg akarja akadályozni, hogy az Al-Kaida nemzetközi terrorszervezet tartós állásokat építsen ki az Arab-félsziget alsó csücskén. Nincs könnyű helyzetben.

Érzékelhetetlen robbanóanyag?
Jemen legbiztonságosabbnak tartott börtönéből 2006-ban megszökött huszonhárom terrorista. Nyilván magas szintű állami támogatással rendelkezhettek, különben ez lehetetlen lett volna. Ők első nemzedékbeli Al-Kaida-tagok, élükön azzal a Nasszer al-Vahisival, aki jelenleg is „emírként” vezeti a terrorszervezet arab-félszigeti szárnyát – jelentette minap a Le Monde francia napilap. Helyettese Szaid al-Szihri: ő a szaúdi részleget képviseli, megjárta Guantánamót, majd kiadták Szaúd-Arábiának, ahol beilleszkedési programon vett részt, és egyszer csak eltűnt. A CIA véleménye szerint legalább 27 Guantánamóban bebörtönzött jemeni személy csatlakozott már a terrorista szervezethez.
Az Arab-félsziget Al-Kaidájának nem a Delta légitársaság ellen Detroitnál elkövetett robbantáskísérlet volt az első „külföldi” merénylete. Tavaly augusztusban a szaúdi Dzsiddában hajszál híján sikerült megölniük a helyi terroristaellenes főnököt, Mohamed ben Nazsef herceget, a nagy hatalmú belügyminiszter fiát. Nazsef csak sérüléseket szenvedett. Az öngyilkos merényletnél először itt használták az új robbanóanyagot: akadály nélkül átjutottak több detektoros ellenőrző ponton.
Van még egy nyugtalanságra okot adó ország a térségben: ez Szomália. Egész egységek esküdnek hűséget az Al-Kaidának. Errefelé évekkel ezelőtt megszűnt az állam, különböző hadurak uralják a területet. Itt az amerikaiak lehetőségei is korlátozottak, amióta 1995-ben megbukott az országot megsegítő akciójuk.

A hazai sajtóban Jemenről, ha lehet, még kevesebb szó esik, mint az Arab-félsziget más államairól. Az arab államok közül ez a 23 milliós ország a legszegényebb. Van egy kis olaja, amely a nemzeti össztermék kilencven százalékát adja, de koránt sincs annyi belőle, mint a térség más államaiban. Ráadásul a politikai bizonytalanság ködként vonja be a térséget, hiszen hajdanán még két Jemenről tanultunk, amely a szocializmus bukásával egyesült, majd az 1990-es évek közepén polgárháború dúlt itt.
Aztán ott vannak északon a lázadó síiták, akik „kirándulásokat tesznek” a szomszédban, és összecsapnak a szaúdi kormányerőkkel. Távol van tőlünk ez a térség, és túlságosan bonyolult a helyzet, hogy ezzel foglalkozzunk – gondolhatja még a nemzetközi helyzet iránt érdeklődő is, és inkább megnéz egy ismeretterjesztő filmet a kőből és sárból épült csodálatos jemeni ókori „felhőkarcolókról”.
Karácsony óta azonban a világpolitika ráirányította reflektorát Jemenre. Ekkor derült ki, hogy az a nigériai fiatalember, aki fel akart robbantani egy amerikai utasszállító gépet, Jemenben kapta a kiképzést és az alsónadrágjába rejtett robbanóanyagot. A helyi Al-Kaida, amely az Arab-félsziget felszabadításáért küzd, büszkén tette közzé internetes közleményében, hogy a merényletért ő a felelős. Ez sokaknak feltűnt, ugyanis az Al-Kaida elfuserált akciót még sohasem vállalt magára. A nyilatkozatban szó esett a „saját fejlesztésű” robbanóanyagról, a nitroglicerin porított változatához hasonló pentritről; a kivitelezésben elkövetett hibát „technikai okokkal” magyarázták.
Az Arab-félsziget déli részén összegyűlt terroristák ilyen erősek lennének, hogy minden gond nélkül megtalálják a rést az amerikai titkosszolgálati hálón, feljuttatják egy nemzetközi repülőjáratra az általuk fabrikált bombát, amely valami ügyetlenség miatt nem robbant fel? Mi folyik Jemenben? Afganisztán és Pakisztán után most itt talált menedékre a nemzetközi terrorcsoport? Itt tervelik ki a támadásokat, itt képezik ki, itt látják el munícióval a terroristákat, akik a világon bárhol akciókat követhetnek el „a nagy gonosz” ellen? Ez azonnali beavatkozást igényel.
Hogyan alakult ki ez a helyzet Jemenben, amely a különböző szélsőséges csoportok számára valóságos paradicsommá varázsolta az országot? 1990-ben a szocialista Dél- és a kapitalista Észak-Jemen hosszas tárgyalások után egyesült, létrejött a Jemeni Köztársaság. Ekkoriban tértek haza Afganisztánból a szovjetek felett diadalt arató önkéntesek, akiket valóságos hősként köszöntöttek Jemenben. A ma már több mint harminc éve hatalmon lévő elnök, Ali Abdullah Szaleh rezsimje előszeretettel alkalmazta őket a hadseregben, a rendőrség soraiban; aki ebből nem kért, az busás „újrakezdési támogatásban” részesült. Az elnök természetesen felhasználta tapasztalataikat az 1994-ben kialakult polgárháborúban, amikor a déliek vissza akartak térni szocialista államukhoz. Az „arab afgánoknak” ekkoriban pártjuk is volt, amely részt vett a kormánykoalícióban.
A Vörös-tenger bejáratánál fekvő, stratégiai fontosságú Jemen jó fekvésű kikötőivel – ha lenne haditengerészeti flottája – az Ádeni-öblöt is képes volna uralni. Az egy főre jutó fegyverek száma elképesztően magas, hála a szűnni nem akaró belpolitikai viszályoknak, törzsi háborúknak. Van, amire talán turisztikai látványosságaiknál büszkébbek a jemeniek, mégpedig az, hogy Oszama bin Laden a rokonuk. A terrorvezér édesapja a kelet-jemeni Hadramaut térségéből származik, innen vándorolt kőművesként Szaúd-Arábiába, ahol hatalmas vagyonra tett szert. Nem árt tudni, hogy maga a vezér, Bin Laden is jemeninek tartja magát. Az amerikaiak által Guantánamón tartott, terroristagyanúval elfogott majd kétszáz fogoly fele jemeni születésű volt. Egy évvel a 2001-ben Amerikát ért csapás előtt az Ádeni-öbölben követték el a USS Cole hadihajó elleni támadást: a terrorakcióban 17 amerikai tengerész életét vesztette. Tavaly novemberben a texasi Fort Hood katonai bázisán 13 társát meggyilkoló arab származású orvos, Nidal Hassan egy amerikai állampolgárságú, de Jemenbe hazaköltözött arab prédikátorral tartotta a kapcsolatot.
A jemeni állam széthullóban van: háromfelől éri nyílt fegyveres támadás, miközben gazdasági és szociális gondok is szétporlasztják. Mint a Jane’s Defence Weekly brit hadügyi hetilap írta, a jemeni kormány képtelen megbirkózni ezekkel a kihívásokkal. Az arab világban itt a legmagasabb a fiatalok aránya a társadalomban, elképesztő a munkanélküliség, és itt már megkezdődött a század háborúja: a küzdelem az ivóvízért.
Kétezer-négy óta felélénkült az északi síiták harca, akik az imámok hatalmának visszaállítását akarják. A síita vallás zaidita szárnyához tartozó „hutisták”, akik a lázadást vezető, azóta mártírrá lett prédikátorról kapták a nevüket, legalább 15 ezer fegyverest tudnak felsorakoztatni a kormánnyal szemben, amely a felkelés miatt az északi térségben húszezer katonát tart készenlétben. Jemenben a lakosság harmada zaidita, közéjük tartozik az ország elnöke is.
Az összecsapásokban meghaltak száma az elmúlt időszakban meghaladja a tízezret. Novemberben nyílt összetűzés bontakozott ki a hutisták és a szaúdi hadsereg között, egyesek egyenesen háborúról beszéltek, ugyanis jemeni lázadók rendszeresen átcsaptak a szomszéd államba, vagy épp ott kerestek menedéket az őket támadó jemeni kormányerők elől. Bár ez a hitbéli rokonság igen távoli, a megfigyelők a konfliktusban régóta gyanítják a síita erőket mindenhol támogató Irán szerepét, de kézzelfogható bizonyítékokat eddig nem találtak. Az azonban biztos, hogy a síita jemeni felkelők puszta léte nem hagyhatja nyugton a nagy szunnita államot, Szaúd-Arábiát.
Az egykori marxista délen az 1994-es polgárháború emléke ellenére, amely számukra katasztrofális vereséget hozott, folyik a küzdelem az autonómiáért, sőt az elszakadásért. Két évvel ezelőtt a déli ellenállás újból lábra kapott. Történelmileg Jemen sohasem volt egy állam – érvelnek a déliek, akik már megalakítanák Dél-Arábiát. Meg is találták vezetőjüket, a Németországban élő volt elnökhelyettest, Ali Szalem al-Baidot, aki az önrendelkezésről népszavazást követel a kormánytól.
Az ország középső részén a fővárostól, Szanaától északra fekvő részeken 2009 óta különösen tevékenyek a muzulmán fanatikusok, akik tavaly januárban vették fel az Arab-félsziget Al-Kaidája (AQPA) nevet. A szervezet két szárnya, a jemeni és a szaúdi egyesült. Gondolhatnánk, hogy a nagyobb ország terroristái lenyelték a kis szervezetet, ám a valóság ezzel épp ellentétes. Több mint öt év alatt a rijádi hatóságok a terrorellenes elhárítás és felderítés könyörtelen módszereivel sikereket könyvelhetnek el: kegyelmet nem ismerve a szaúdi terrorszervezetet szó szerint kiirtották, csak néhány tagjuk volt képes Jemenbe szökni. Ezt követően jött létre az egyesülés. Közben kialakult a déli szocialistákkal bizonyos együttműködés is: az azért túlzás, hogy a vallási fanatikusok kéz a kézben harcolnak az arab ateistákkal, de akcióikba besegítenek.
Úgy három év óta zajlik a terroristák Jemenbe áramlása. A kemény mag nem lehet több háromszáz főnél – állapította meg a közelmúltbeli elemzésében a The New York Times amerikai napilap hírszerzői forrásokra hivatkozva, hozzáfűzve, hogy az összes jemeni rokonszenvezővel sem haladhatja meg a szervezet létszáma a kétezret. Az újság – mintegy megnyugtatva az amerikai adófizető polgárokat, akik amiatt aggódnak, hogy hazájuk tétlenül nézi ezt a terroristakoncentrációt – beszámolt arról, hogy legalább egy éve szép csendben megnyílt Jemenben „a harmadik front”. Ugyanakkor a Le Point francia magazinban megszólalt szakértő felhívta arra a figyelmet: bár kétségtelenül léteznek terroristakiképző bázisok Jemenben, ezek mérete és jelentősége messze eltörpül az afganisztániakhoz, pakisztániakhoz képest. Az azonban biztos, hogy tanulmányi célból rengetegen megfordulnak Jemenben – egészítette ki mondandóját a francia kutató.
Az amerikaiak nem akarnak feltűnést kelteni abban az országban, ahol különösen nem kedvelik őket, de már most jelen vannak kiképzőtisztjeikkel és speciális kommandóikkal. A terroristaellenes harcra készítik fel a jemeni hadsereget, amelyet az elképzelés szerint a háttérből irányítanak. Tehát mégsem lesz jelentős számú amerikai katonai jelenlét, nem lesznek nagy katonai akciók, úgy vélik, hogy a jemeni hadsereg, ha megkapja a szükséges eszközöket, boldogul a feladattal. Ilyen volt a tavaly december 17-i Al-Kaida-kiképzőbázist ért támadás, amelyben legalább harmincan haltak meg. Ezt megbosszulandó következett be a nigériai ifjú bombamerénylet-kísérlete.
Láttunk már olyat, hogy a katonai eszközök nem abba a kézbe jutottak, amelyikbe szánták. Vajon Ali Abdullah Szaleh diktátor a jól kiképzett egységeket mely fronton veti be? A most 70 millió dollárra növelt amerikai katonai segély valószínűleg a túlélés egyik reménysugara Szalehnek, akinek eltávolításáról még az őt hatalomban tartó klánkörökben is suttognak. A fő támaszát jelentő hadseregben is történhet pálfordulás. Három részre szakadó, velejéig korrupt állam, amelyet egy öreg diktátor vezet: ideális terep a dzsihádisták számára. Irak és Afganisztán után itt sem egyszerű a megoldás.