Élménylánc határokon át

A Füleki Vármúzeum dél-szlovákai várklaszter szervezésébe fogott, amelynek célja, hogy nyolc-tíz várból álló, az Európai Tanács által elismert közös európai kulturális-turisztikai útvonal, vagyis végvárút jöjjön létre, amelyet mint élményláncot járhatnak végig az érdeklődők.

Cél, hogy összekapcsolják az egykori Nógrád, Gömör, Abaúj-Torna és Zemplén megyék várainak fenntartóit és tulajdonosait Kékkőtől Királyhelmecig, így alakítva ki egy új érdek-képviseleti fórumot, amely közös programokat alkot, a kínálatot pedig összehangolja.
Agócs Attila, a Füleki Vármúzeum igazgatója szerint két lehetőség van. Az egyik az, hogy a dél-szlovákiai várlánc csatlakozik a már korábban létrejött észak-magyarországi, 24 tagvárat magában foglaló várklaszterhez (olyan közismert erősségekkel, mint Eger, Sárospatak, Diósgyőr, Nógrád vagy Hollókő vára), és együtt lépnek fel a kitüntető, főként kulturális és turisztikai jelentőségű besorolásért. A másik változat, hogy a dél-szlovákiai történelmi várak egyesülete párhuzamos szervezetként jön létre. Mint az igazgató elmondta, utóbbi mellett az szól, hogy a sokféle várnak sokféle, nehezen összeegyeztethető a jogi helyzete (állami tulajdon, önkormányzati tulajdon, magántulajdon, bérlemény). A kezdeményezés legkorábbi eredményei közé sorolja Agócs Attila, hogy két nagyon fontos építmény, a krasznahorkai vár és a kékkői vár tulajdonosai készek csatlakozni a közös munkához, és már most látszik, hogy a kisebb várak fenntartói is érdeklődnek a lehetőségek iránt. Az igazgató biztató jelnek tartja azt is, hogy míg a korábbi években a Füleki Vármúzeumot hetven százalékban anyaországi magyarok látogatták, addig a most zárult esztendőben ötven százalékra emelkedett a szlovák állampolgárságú vendégek száma. A változást a potenciális közönség nagyobb nyitottságának tulajdonítja Agócs, és annak is, hogy a várak üzemeltetői többet remélnek a várturizmustól, mint korábban, ezért többet foglalkoznak múzeumi programok és várjátékok szervezésével. Utóbbiakat nem szeretnék elvinni a panoptikumszerű, szerepjátékszerű irányba, ragaszkodnak a hagyományőrző vonulathoz és tudományossághoz.
Agócs Attila arról is beszélt lapunknak, hogy az egykori királyi Magyarország, ma Szlovákia területén fekvő várak sorsát az is meghatározza, hogy a szlovákok már nem tekintik egy idegen történelem rekvizitumainak őket, hanem saját kora középkoruk épített örökségét látják bennük, de azt is el tudják fogadni, hogy ezek a várak egykor a királyi Magyarországhoz tartoztak. Mint mondta, a magyarok sem gondolkoznak már annyira sarkosan a Nagy-Magyarországról, inkább mindenki a közös történelemre gondol, ha a várak jövőjéről van szó.