Emberfeletti után gyarló emberi

Tegnap abban reménykedtünk, hogy tényleg minden csoda legalább három napig tart. Na jó, kettőig. Azok után ugyanis, hogy férfi kézilabda-válogatottunk az ausztriai Európa-bajnokság kedd éjjeli nyitányán 29-29-es döntetlent ért el az olimpiai és vb-aranyérmes franciákkal, szerdán a szintén bivalyerős spanyolok jöttek szembe. Ám csalatkoznunk kellett, és a kijózanító vereség miatt holnap a csehek ellen ki-ki mérkőzés következik.

Nem veszítettünk, hanem nyertünk egy pontot – jelentette ki pár perccel a keddi meccs lefújása után Gál Gyula, dacára annak, hogy csapatunk az 55. percben még 29-25-re vezetett a D csoport bécsújhelyi rangadóján – mert azzá lépett elő –, innen egyenlítettek egy 4-0-s rohammal a franciák. Igen, Eklemovics valóban elbizonytalanodott, totyogott, és társai is leginkább a mérkőzés végét várták, de ne feledjük, hogy ez nem a lakatlan szigetek válogatottja, hanem a világ legerősebb alakulata ellen történt. Ezért érthető, ha Csoknyai István szövetségi kapitány is osztotta Gál véleményét, majd hozzátette: ezt az egy pontot tényleg nyertük, de kettőt érdemeltünk volna. Ehhez a meglátáshoz Claude Onesta, a rivális mestere is csatlakozott, Daouda Karaboue cserekapus pedig elismerte: álmukban sem hitték volna, hogy ennyire jók a magyarok.
Mi sem. Tegnap óta sajnos tudjuk is. Mint ahogyan azt is, hogy a szuper teljesítmény nem várható el minden meccsen, minden pillanatban, hiszen a csoda éppen attól csoda, hogy nincs részünk benne naponta. Csoknyai nem véletlenül idézte a január 7–9. között ugyancsak Bécsújhelyen rendezett Interwetten Kupát, illetve annak tanulságait: „Akkor is remekül kezdtünk, döntetlent játszottunk a horvátokkal, aztán másnap simán megvertek minket a lengyelek. Most nem szabad ennek megismétlődnie. A franciák elleni teljesítményből erőt lehet meríteni, ugyanakkor azonnal el is kell felejteni, mert máris jönnek a spanyolok.”
Méghozzá Sterbik Árpád nélkül, aki a honosítását követő első tétmérkőzés harmadik percében, kedden a csehek ellen súlyos sérülést szenvedett. Lám, ilyen is a sport. Nincs rá semmi garancia, hogy az ember egyszer csak spanyol mezt ölt, és onnantól minden mozdulatát áldás kíséri. Mivel azonban cserélni csak a csoportforduló után lehet, hogy Hombrados ne maradjon egyedüli kapus, Sterbik tegnap beöltözött, és takarékon még melegített is. Érdeklődésemre elmondta, hogy a vádlija és az Achilles-ina közti izom valóban elszakadt, és amikor megkérdeztem, ebben az állapotban lehet-e egyáltalán védeni, kissé kényszeredetten felelte: ha nagyon muszáj, lehet.
Fájdalom, nem volt nagyon muszáj. Még kicsit sem. A meglepetésre gólzsákjuk, Romero nélkül kezdő spanyolok ugyanis villámrajtot vettek, egészen 6-2-ig száguldottak. A mieink olykor közelről figyelték őket, ráadásul Puljezevics egyszer sem találkozott a labdával, így a 14. percben, 3-9-nél Fazekas lépett a helyére. Valamelyest helyreálltak csapatunk életfunkciói, de az egy nappal korábbi, bámulatos támadójátéknak halovány mását láthattuk csak, a harminc perc utáni 17-9 semmi jóval nem kecsegtetett.
A folytatás Iváncsik Gergő rontott hetesével indult, mégis sikerült látótávolságon belülre lopózni. A lelátót ismét elborító piros, fehér, zöld áradat a 39. percben, 14-20-nál újra erőre kapott, de a 34-25-ös végkifejlet mindenkit kijózanított. Bár ez a megállapítás néhány, réveteg tekintetű drukker ingatag fizikai és mentális állapotára nem érvényes.
El kellene fogadnunk, hogy ez a sorsunk? Hogy erőforrásaink annyira végesek, ha egyszer a hősiesség határáig kimerítjük azokat, akkor másnap már-már törvényszerű az emberfeletti utáni gyarló emberi produkció? Két éve, a norvégiai Eb-n éppen a spanyolok elleni, szédületes 35-28 adta meg az alaphangot, amire nagyon nem rímelt a németektől elszenvedett 28-24.
Csoknyai István egyelőre nem merészkedett el ilyen általános értékelésig, annyit mondott: „Éppen attól tartottunk, ami bekövetkezett. Egyáltalán nem úgy alakult a mérkőzés, ahogyan terveztük, a spanyoloknak bezzeg már az első pillanattól minden húzásuk bejött. Agresszív védekezésüknek nem találtuk az ellenszerét, a szünetre összeszedett nyolcgólos hátrány a második félidőt is meghatározta. Mostantól nincs más választásunk, minden figyelmünket a pénteki mérkőzésre és a csehekre kell összpontosítanunk.”
Akik holnap természetesen ugyanezt teszik majd. De előtte még tegnap iszonyatosan meggyötörték a franciákat. Hatgólos félidei hátrányuk után feljöttek döntetlenre, és az utolsó pillanatokig kiélezett csatában kaptak ki 21-20-ra. Úgy, hogy a kedden betlizett Omeyer kapus ezúttal 55 százalékos hatékonysággal védett.
Holnap azonban száz százalék kell – persze nem tőle, tőlünk.