Miközben a lakosságot megszorítások sokasága sújtja, mi vagyunk az Európai Unióban az az ország, amelyik a legtöbb támogatást fizeti ki a versenyszférának – derül ki az Európai Bizottság legutóbbi jelentéséből. A kimutatás szerint az állami pénzek odaítélése terén megszerzett első helyezésünk 2007-ben sem volt veszélyben, 2008-ban pedig pusztán a támogatások összege változott. Míg két évvel ezelőtt az állam 1,434 milliárd eurónyi (mintegy 391 milliárd forintnyi) közvetlen támogatást nyújtott, ami a bruttó hazai össztermék 1,42 százalékának felelt meg, addig tavaly a támogatások összértéke elérte a 2,5 milliárd eurót, csaknem 682 milliárd forintot, vagyis a GDP 2,38 százalékát.
Az EU-ban egyik állam sem ilyen bőkezű a közpénzekkel: a ranglistán tavaly második helyet szerzett Máltán is csak a GDP két százalékát teszi ki a cégeknek adott közvetlen támogatás mértéke. A kelet-közép-európai térség országaihoz képest még szembeötlőbb a különbség: a lengyel államkassza a GDP 1,02 százalékát áldozza közvetlen állami támogatásra, Csehországban ez az arány 0,97 százalék, Szlovákiában 0,53 százalék, míg Romániában 0,63 százalék.
Az adókedvezmények és egyéb támogatások ügyében lapunk a gazdasági és a pénzügyi tárcától azt tudakolta: milyen tételekből áll öszsze a tavaly adományozott majdnem 700 milliárd forint.
*
A Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium válaszában a pénzügyi tárcához irányított bennünket, mondván: az állami támogatások teljes körű összefoglaló anyagával a Pénzügyminisztérium (PM) rendelkezik. A gazdasági tárca emellett jelezte: hatáskörükbe az egyedi kormánydöntéssel megítélt támogatások, illetve az egyes régiók, valamint a kis-és közepes vállalkozások számára nyújtott pénzek tartoznak.
A PM-től szintén elutasító választ kaptunk. Kőszegi Márk, a tárca sajtóosztályának helyettes vezetője leszögezte: nincsen tételes kimutatásuk a közvetlen állami támogatásokról. Mint mondta, a 2,5 milliárd eurós tavalyi összeg alapvetően két okra vezethető vissza. Egyrészt az uniós strukturális alapoknál a kifizetések száma az utóbbi időben megnőtt, ezt követte a tagállami önrész is, amely most az Európai Bizottság kimutatásában szerepel. A másik ok a PM szerint az, hogy a támogatások között találhatók azok az adókedvezmények is, amelyeket a kormány nagyberuházások részére ítélt meg korábban. Ezek az egyszeri kedvezmények még tavaly is éreztették hatásukat, hiszen a dotációról szóló megállapodásokat több évre előre kötötték – tette hozzá Kőszegi Márk.
A brüsszeli kimutatásokat végigböngészve több részlet is kiderül. Az ipar és a szolgáltatások területén dolgozó cégek kapták tavaly a legtöbbet: nekik a magyar állam a GDP 1,81 százalékának megfelelő összeget juttatott, az uniós átlag több mint négyszeresét. A tavalyi számok nem tartalmazzák a válságkezelő programok keretében nyújtott rendkívüli támogatásokat, illetve a vasúti társaságoknak adott szubvenciókat. Válságkezelésre a bizottsági jelentés szerint Nagy-Britannia, Németország és Dánia fordította a legnagyobb összeget. Nálunk a szűk pénzügyi lehetőségek, illetve a Nemzetközi Valutaalappal és az EU-val kötött hitelmegállapodás miatt mindössze hatmilliárd eurót lehetett fordítani a krízis kezelésére 2008–2009 folyamán.
Huszonötször több állami támogatást, illetve adókedvezményt kapnak a hazánkban működő, többségében külföldi tulajdonú vállalatok, mint a tisztán hazai kézben lévő kis- és közepes vállalkozások – derül ki a Pénzügyminisztérium (PM) decemberi gazdasági és pénzügyi tájékoztatójából. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) adataira támaszkodó kimutatás szerint míg egy magyar cég munkavállalónként átlagosan mindössze 3800 forintnyi adótámogatást kap, addig ez az összeg a külföldi vállalatok esetében már közel 90 ezer forintra rúg. A szaktárca adatai ráadásul a hatalmas kedvezmények megtérülését sem igazolják. Egyrészt a multik mintegy tíz százalékkal kevesebb személyt foglalkoztatnak nálunk, mint az unióban, és közel feleannyit, mint például Lengyelországban vagy Csehországban. A PM összefoglalója szerint „a külföldi tulajdonú vállalatok jóval kevesebb embert foglalkoztatnak, mint a hazaiak”, holott az egyszeri támogatások zömét éppen a munkahelyteremtésre hivatkozva kapják. Az adókedvezmények torz szerkezete a befizetett társasági adókat vizsgálva sem hozta meg a várt hatást: az adóhatóság gyorsjelentései szerint a multiktól sokkal kisebb arányban érkeznek be pénzek ezen a címen a leszűkített adóalap és az egyéb adókedvezmények miatt.
A hazai vállalkozásoknak a multikkal szemben fennálló ledolgozhatatlan hátránya az adók kifizetése után megmaradt bevételből látszik a legjobban: a PM adatai szerint míg a külföldieknél száz forintból 54 marad a vállalatnál, addig a magyar cégeknél ez mindössze 37 forint. A kettős gazdaságból fakadó óriási különbségeket fenntartó és tovább mélyítő állami támogatási rendszer fonákjára legutóbb az Állami Számvevőszék (ÁSZ) Kutatóintézetének tanulmánya hívta fel a figyelmet, a fent említetteken kívül a külföldiek profitkivonását is okolva a központi támogatások alacsony megtérüléséért. A betelepüléskor kialkudott adóelengedések miatt előállt jóval magasabb nyereségnek ugyanis csak egyre kisebb részét forgatják vissza hazai beruházásokba a külföldi óriáscégek, miközben az ÁSZ számításai szerint évente ezermilliárd forintos nagyságrendben áramlik ki az itthon keletkezett jövedelem az országból. 2007-ben például már több mint 4000 milliárd forintot vittek ki Magyarországról, és ha ebből az összegből levonjuk a külföldiek befektetéseit, akkor még mindig 2100 milliárd forintos mínuszt mutat az egyenleg.
A számvevőszék arra is figyelmeztetett, hogy a gazdaság kettészakadását abból a különbségből lehet leginkább lemérni, amely a jórészt exportra termelő multinacionális nagyvállalatok növekedésének tempója és az ország egészének fejlődése között tátong. Miközben a kivitel az utóbbi hét évben két számjegyű bővülést mutatott, addig a GDP-re 1-3 százalékos átlagos növekedés volt a jellemző 2008 második feléig. A duális gazdasággal foglalkozó tanulmányában a Világgazdasági Kutatóintézet is leszögezi: a cél nem a fejlett iparágak tönkretétele, hanem a kevésbé fejlettek felzárkóztatása lenne.
