(hogyan mosdassunk szerecsent )

Én nem tudom, miért, de kissé idegesít, ha a kerület MSZP-lapját, a Szegfűt begyömöszölik a postaládába. A szerkesztők emígy határozzák meg kiadványuk jellegét: „Közéleti magazin”. Cinikus fráter volnék, ha nem érdekelne élőhelyem közélete. Most is örömmel értesülök arról, hogy „a százharminchét éves Erzsébetváros dolgos 2009. évet tudhat maga mögött”. Ez egyértelmű és igaz. Jól dolgoztak a közéleti elvtársak a hetedik kerületben. Ám némely esetben a szemérmetlen ügyészség a maga sajátos eszközeivel akadályozta a munkát. Miként Hunvald úr és kerületi pártelnök elvtárs esetében is. Ő szeretne tovább dolgozni, de az ügyészség nem hagyja, immár kilenc hónapja tartja rács mögött, ezzel némi zavart és homályt keltve az erzsébetvárosi párttagok körében. Ám megvilágosodásul szolgál a Szegfű az igazság teljes feltárását szolgáló írása, amely részletesen ismerteti Hunvald György ügyvédjének, Sebes Péternek nyilván objektív és elfogulatlan vélekedését. A Dob utcai párthelyiség tömve volt kíváncsi emberekkel, akik az első kézből származó információkra, a „finoman szólva rejtélyes, ellentmondásos és szövevényes” ügy állásáról kívántak tájékozódni. Az ügyvéd mindjárt az elején közölte, hogy ő minden szaváért vállalja a felelősséget. Jegyezzük meg itt, hogy a védelem képviselője a bíróság ítéletéig fenntartja, ha tudja az ártatlanság vélelmét. A hetedik kerületi MSZP-s párttagoknak nagy szükségük is volt erre, hiszen a vád szocialista öntudatukon ejtett sebet.
A Szegfű beszámolója szerint Sebes Péter egy kérdésre válaszolva elmondta, miszerint „jelenleg nem lehet tudni, mi van az ügyészség kezében”, az azonban tény, hogy „aki pártelnökünket meggyanúsította, egyetlen hónap alatt szabadlábra került”. Ez a szöveg pongyola. Valószínűleg a meggyanúsító nem más, mint az a személy, aki terhelő vallomást tett Hunvaldra. Tehát ő, nem pediglen a „gyanúsító” ügyész került szabadlábra. Az ügyvéd kerek perec közölte azt is, hogy „a polgármesterre olyanok tettek terhelő vallomást, akiknek ez érdekükben állt”.
Azzal a híreszteléssel kapcsolatban, miszerint a pártelnök bujkált a nyomozó hatóság elől, az ügyvéd közölte, hogy „Védence a letartóztatása előtt mindössze hat nappal benyújtott egy papírt az ügyészségnek, (hogy) bármikor rendelkezésükre áll. Nem túl logikus tehát, hogy az ügyészség éppen azt állítja, ezen papír beadásától kezdve bujkált.” Ez a védői replika viszont logikus. Ugyebár sosem történt olyan eset, amikor egy gyanúsított „állok a rendelkezésükre” felkiáltással eltűnt, és vidéki szállodába jelentkezett be a Központi Nyomozó Főügyészség szóvivőjének nevén. Ha Hunvald ilyet tett is, az csak kitűnő, bár kissé morbid humorát bizonyítja.
„Valaki megkérdezte, ami mindenkit érdekelt – írja a Szegfű –, lehet-e bármi kedvező változást elérni polgármesterünk számára. Az ügyvéd úr lehűtötte a kedélyeket…, arra szinte semmi esély…, míg az ügy ügyészi szakban van.” (Már csak ilyenek ezek az ügyészek.) „Pártunk kerületi elnökhelyettese, Ripp Ági megkérdezte, nem valószínű-e, azért kerülnek elő újabb és újabb hajánál fogva előrángatott dolgok, hogy meghosszabbíthassák elnökünk előzetes letartóztatását? Sebes Péter leszögezte, nem lát bele az ügyészség szándékaiba, nem tudja, van-e valamilyen politikai nyomás a háttérben.” „Az viszont világos – írja a Szegfű –, hogy az ügyészség nagyon sokszor hibázik.” (Na fene! – mondom én.) „A helyzet elképesztő voltát mutatja, hogy elnökünk még telefonon sem beszélhet feleségével… Levelezni pedig kizárólag az ügyészségen keresztül levelezhet.” A nagybecsű írás így fejeződik be: „Zárásképpen valaki még csendben megjegyezte, érdekes, hogy a Magyar Nemzet mindig mindent előre tud.”
Hogy ezt gyanúsításnak vegyem-e, én nem tudom…