Janukovicsot üldözi Timosenko

Sem az újévi, sem pedig az ortodox karácsonyi ünnepek nem tudták igazán befolyásolni a véghajrához érkező elnökválasztási kampányt Ukrajnában. A legmagasabb állami méltóság bársonyszékére pályázó 18 jelölt ugyanis megtalálta a módját annak, hogy különböző ürüggyel ugyan, de ne engedje lankadni a választók figyelmét.

Jóllehet a közvélemény-kutatások eredményeit már nem lehet nyilvánosságra hozni, elemzők szerint azonban mindez nem azt jelenti, hogy a választók sötétben tapogatóznának. A rangsor ugyanis már hónapokkal korábban kialakult, s így a felmérések titokban tartása a jelenlegi erőviszonyokat már aligha fogja lényegesen befolyásolni. Még akkor sem, ha politológusok szerint a választók mintegy 20 százaléka még nem döntötte el, ki mellett teszi le a voksát.
Az elemzők biztosra veszik, hogy a második fordulóban Viktor Janukovics és Julija Timosenko mérkőzik majd meg egymással. Az utolsó nyilvánosságra hozott felmérések szerint a Régiók Pártja elnökétől, akinek a népszerűségi indexe mintegy 10-15 százalékkal nagyobb, mint a politikus asszonyé, az első fordulóban már nem lehet elvenni a győzelmet. A második fordulóban viszont még minden lehetséges, hiszen a legtöbb elemző szerint a két politikus közötti különbség az első forduló során várhatóan 6-7 százalékra csökken. Ez pedig Mikola Mihalcsenko politológus szerint nem csupán nyílttá teszi a versengést, hanem egyben Julija Timosenko győzelmét vetíti előre. Igor Zsdanov politológus azonban úgy véli, egyelőre sokkal helyesebb arról beszélni, hogy Janukovicsnak és Timosenkónak egyaránt megvan az esélye a győzelemre.
Azt viszont már a január 17-én sorra kerülő első forduló előtt szinte teljesen biztosra lehet venni, hogy az elnökválasztás a jelenlegi államfő, Viktor Juscsenko vereségét, s ezzel együtt a „narancsos” álmokkal és reményekkel való teljes leszámolást fogja jelenteni. Viktor Juscsenko megalázóan alacsony, a közvélemény-kutatások hibaszázalékának szintjén mozgó népszerűségi indexe ugyanis arra utal, hogy az ukránoknak elegük lett a „narancsos kísérletekből”. Ezt konstatálta közelmúltban megjelent cikkében a The New York Times is, amely szerint mára „Juscsenko másodrendű politikai tényezővé vált”, s ebből következően „a küszöbön álló választás a narancsos forradalom epitáfiuma lesz”.
Úgy tűnik azonban, hogy Juscsenko egyelőre merőben másképpen ítéli meg a helyzetet. A hét elején például, elemzők szerint amolyan utolsó dobásként, a nyugat-ukrajnai választási körútja során többször is bedobta a köztudatba, hogy befejezéshez közelednek az úgynevezett nemzeti-demokratikus erők közötti tárgyalások egy közös jelölt állításának kérdésében. Szinte már befejezett tényként könyvelte el, hogy korábbi párttársai, Arszenyij Jacenyuk, Anatolij Hricenko, Jurij Kosztenko és Oleg Tyahnibok az ő javára visszalépnek. Az érintettek viszont azonnal elhatárolták magukat Juscsenko állításától, ami szerintük nyilvánvaló hazugság. Anatolij Hricenko, a parlament nemzetbiztonsági és védelmi tanácsának elnöke azt is megüzente neki, hogy akkor járt volna el igazán korrekten, ha az újesztendei köszöntőjében bejelentette volna lemondását. Az ultranacionalista Szvoboda Összukrajnai Egyesülés elnöke, Oleg Tyahnibok viszont azzal vádolta meg az államfőt, hogy a tőle ellopott választási programmal kampányol.