Jogellenes milliárdok a krízisalap mögött

Újabb fejezetéhez érkezett a krízisalapbotrány. A kormány bejelentette, hogy április 30-ig meghosszabbítja a krízisalap működését. A legnagyobb ellenzéki párt kampányszerű aprópénz-osztogatásnak minősítette a kormány döntését. A krízisalap politikai céljának megfejtése valóban elég egyszerűnek tűnik, főleg ha a krízisalapba pár százezer forintot befizető magánszemélyek nyilvános és reklámozott listájára vetünk egy pillantást. A kormány és a kormánypárt vezető politikusai szerepelnek itt, Gyurcsány Ferenctől Mesterházy Attiláig. Sokkal érdekesebb azonban, hogy a baloldali politikusokon túl valójában honnan is érkeztek a krízisalap milliárdjai. Mint ahogy a tavaly nyári Magyar Energia Hivatal által kiadott egyetemleges áramszolgáltatókra (pl. Elmű) vonatkozó határozatok körüli botrányra emlékezhetünk, valójában a tisztességesen fizető áramfogyasztóktól. Történt ugyanis, hogy még 2009 tavaszán a hivatal megállapította, hogy a Magyarországon működő négy egyetemleges áramszolgáltató többet számlázott ki 2008-ban a fogyasztók felé – azaz az általuk alkalmazott kereskedelmi árrés nagyobb volt –, mint amennyit a hatályos miniszteri rendelet számukra lehetővé tett volna. A hivatal határozataiban kötelezte ugyan a szolgáltatókat a jogellenes extraprofit visszafizetésére, azonban a visszafizetés módját nagyon érdekesen határozta meg. A villamosenergia-törvény ugyanis, eredetileg helyesen, azt mondta ki, hogy ilyen esetben valamennyi fogyasztó számára kell visszafizetni a jogellenesen beszedett extraprofitot. Ezt a kötelező törvényi rendelkezést azonban a hivatal figyelmen kívül hagyta. Engedett a politikai és külföldi tulajdonban lévő szolgáltatói nyomásnak, és az időközben végrehajtott törvénymódosításra hivatkozva nem a valamennyi fogyasztó számára történő visszafizetést, hanem a 60 százalékban a krízisalap, 40 százalékban pedig a „rászorultakat” segítő alapítványok számára történő visszafizetést rendelt el. Az összességében ötmilliárd forintot a szolgáltatók be is fizették a krízisalapba és az alapítványok számláira. Megjegyzendő, hogy ez a mechanizmus praktikusan azt jelentette, hogy a rászorulók szolgáltatókkal szembeni kintlevőségét írták jóvá ebből az összegből. Azaz a rászorulók többsége semmit nem látott az alapítványoknak kifizetett pénzből, a szolgáltatók pedig jól jártak, hiszen a kintlevőségek kiegyenlítése során viszszakapták az egyébként a törvény szerint a fogyasztók összességének visszafizetendő összeget. A krízisalap is jól járt a hárommilliárddal, hiszen egészen karácsonyig futotta belőle az osztogatásra.
Több hiba is csúszott azonban a gépezetbe. A kormány és a hivatal nem számolt azzal, hogy egy jogállamban a jogellenes cselekedeteknek és határozatoknak következményei lehetnek. A hivatal történetében először ugyanis e sorok írója budapesti fogyasztóként sikeres pert indított az Elmű két és fél milliárdos visszafizetéséről rendelkező közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata ügyében. A Fővárosi Bíróság a 2009. december 11-i tárgyalásán meghozott elsőfokú ítéletében megalapozottnak találta a keresetet, és hatályon kívül helyezte a megtámadott határozatokat, valamint a hivatalt új eljárás lefolytatására kötelezte. A bíróság megállapította, hogy súlyos eljárási hiba miatt jogellenesek voltak az Elmű-határozatok. Olyan jogszabályhelyre alapozták ugyanis azokat, amely ugyan hatályos volt, de az adott határozatok meghozatalára vonatkozó eljárásban törvény szerint nem lett volna alkalmazható. (A jogi megítélése egyező a másik három szolgáltatóra vonatkozó határozatoknak is. Amennyiben határidőben megtámadták volna, ezeket is hatályon kívül kellett volna helyezni.)
A kormánynak és a hivatalnak azonban ez az elmarasztaló ítélet sem szegte kedvét a további trükközéstől. A kormány egy 2009. december 29-i keltezésű salátarendeletében úgy módosította a krízisalapra vonatkozó korábbi rendeletét, hogy a hivatal 2009. december 30-i keltezésű megismételt eljárásra vonatkozó határozata látszólagosan jogszerű legyen. Az új Elmű-határozatban ugyanis a hivatal ismételten a krízisalapba történő befizetésről rendelkezett. Tette ezt még éppen időben, hiszen a korábban alkalmazhatatlan, ám a megismételt eljárásban már alkalmazható törvényi felhatalmazó paragrafus 2010. január 1-jén automatikusan hatályát vesztette. Látszólag tehát a kormány és kézi vezérlésű hivatala elégedett lehet magával. Jelen állás szerint a krízisalapnak nem kell visszafizetnie a két és fél milliárdot, és így az Elmű fogyasztói sem kapják vissza a pénzüket.
A meccsnek azonban még nincs vége. Már készül az újabb keresetlevél, és az új Elmű-határozat is meg lesz támadva. Valószínűsíthető, hogy a bíróságnak ezt az új határozatot is hatályon kívül kell helyeznie. Amennyiben pedig ezt mégsem tenné, akkor végső soron az Alkotmánybíróság dönthet majd a tulajdonhoz való alkotmányos alapjog sérelméről és a mostani trükközés alapját képező jogszabályok alkotmányellenességéről. A jogállamiság szempontjából a legjobb azonban mégis az lenne, ha az új kormány ezen a területen is helyreállítaná a jogszerűséget. Így nemcsak az Elmű, hanem az összes becsületesen fizető fogyasztó visszakaphatná jogos járandóságát.

A szerző energiajogász-doktorandusz