Kezet kell nyújtani a közönségnek

Múlt hét pénteken mutatták be a kecskeméti Katona József Színházban Michael Cooney Nem ér a nevem című komédiáját, amelynek a főszerepét Cseke Péter igazgató alakította, aki másfél éves vezetése alatt először vállalt színészi feladatot a hírös városban.

A Nem ér a nevem című komédia főhősének, Eric Swannek a szerepében láthatta először önt színészként a kecskeméti közönség.
– Mikor direktorként Kecskemétre kerültem, elhatároztam, hogy nem fogok színpadra lépni, hiszen a feladatom az intézmény vezetése. Egy év után azonban, a közönség unszolására, beadtam a derekam. Michael Cooney bohózata már régóta foglalkoztatott. A rendezésre a Madách színházbeli kollégámat, Szerednyey Bélát kértem fel, akivel Ray Cooney Páratlan párosában huszonöt éve játszunk együtt. A darabot szilveszterkor láthatták először. Tavaly hagyományteremtő céllal elhatároztam, hogy minden év utolsó napján tartsunk bemutatót a színházban: akkor a Játék a kastélyban című Molnár Ferenc-színművel búcsúztattuk az óévet, 2009-et a Nem ér a nevem előpremierjével. A hivatalos bemutatót múlt pénteken tartottuk.
– Ray és Michael Cooney darabjait, a Páratlan párost, A miniszter félrelép című komédiát mindig telt házzal játsszák a magyar színházak. Miben rejlik ezeknek a műveknek az időtálló sikere?
– A Cooney fiúk a mai kor koronázatlan vígjátékírói, az angol humor nagy művelői. Darabjaik erőteljes helyzet- és szövegkomikumra épülnek. Ami a legnagyobb erényük, hogy a mai kor viszonosságait pellengérezik ki, társadalmi anomáliákat tálalnak fel vígjátéki formában. Ilyen a Nem ér a nevem is, amelyben a főhős, Eric társadalombiztosítási csalása áll a középpontban. Sajnos ez most itthon is erőteljesen benne van a levegőben.
– Milyen Eric figurája?
– A Cooney-darabok mindig két főszereplőre épülnek. Van egy, aki bajba kerül, és egy barát, aki megpróbálja kihúzni a slamasztikából, persze mindent még jobban összekuszál. A szenvedő alany itt Eric, akit kirúgnak az állásából, és ezt nem meri a családjának bevallani. Inkább társadalombiztosítási csalásból tartja fenn magát. Lelkiismerete azonban fellázad: tiszta lappal akarja folytatni az életét. Itt kezdődik a darab és a bonyodalmak hosszú sora.
– Tervezi, hogy a közeljövőben újra színpadra lép Kecskeméten?
– Nem. Egyelőre nem, talán majd jövőre.
– A 2008-as évad óta vezeti a kecskeméti színházat. Hogyan értékeli az eltelt másfél év munkáját?
– Kaotikus gazdasági helyzetben vettem át az intézményt, amely nem volt túlzottan népszerű a régióban. A vezérelvem az volt: nyújtsunk kezet a közönségnek. A színház közösségi szertartás, amelyben minden este a nézők is fontos résztvevők. Az első évben nemcsak a város, hanem az egész megye elfogadta a megújult színházat. Sőt a közeli megyékből is vannak bérleteseink. Boldog vagyok, hogy jól prosperálunk: nagyon nehezen lehet jegyet kapni az előadásainkra.
– A következő évad produkciói között szerepel Alain Boublil és Claude-Michel Schönberg A nyomorultak című musicaljének bemutatása. Hogy esett a választás egy ilyen nagy költségvetésű darabra?
– Kecskeméten a musicaljátszásnak nemigen volt eddig hagyománya. Victor Hugo regényének ezen változata igazi gyöngyszeme a műfajnak, ezért is választottam az első, ilyen típusú darabunknak. Márciusban utazunk Londonba prezentálni az előadás-tervezetünket a jogokat kezelő Macintosh ügynökséghez. A nyomorultakat májusban kezdjük próbálni, a bemutatót október elsejére tervezzük. Az általunk kiválasztott főszereplőket már jóváhagyta az angol ügynökség is. Jean Valjeant Feke Pál, Javert Miller Zoltán, Fantine-t pedig Koós Réka alakítja majd. A darabot Korcsmáros György fogja rendezni, a díszleteket Kentaur tervezi.
– Van esetleg más zenei terve a közeljövőre nézve?
– Minden színházi műfajnak van már saját fesztiválja, csak a zenés nem büszkélkedhet önálló mustrával. Ezért fogjuk megrendezni június 14. és 20. között a zenés színházak fesztiválját három városi helyszínen. Az operett-, musicaldarabokat játszó színházak, társulatok seregszemléje egyben versengés is lesz. De Kecskemét az idén egy másik mustrának is otthont ad majd. Március elején tartjuk meg a magyar nyelvű színművészeti egyetemek találkozóját, ahol Budapest, Kaposvár, Marosvásárhely, Kolozsvár és Újvidék végzős színművészeti hallgatói mutathatják meg magukat.