(kinek áll érdekében )

Én nem tudom, mi az elsődleges oka annak, hogy időnként úgy tűnik, mintha Magyarországon általánosságban teret nyernének a szélsőséges nézetek. A kérdés az, mi mozgatja ezt a politikai áramlatot, s valójában mi köze van a jobboldal egészéhez, mennyiben tükrözi az ország, a nemzet jellegét.
Az utóbbi húsz esztendőben három esetben történt, hogy a baloldal által rasszistának, antiszemitának, populistának nevezett erők komolyabb súlyra tettek szert a közéletben. 1998-ban, a Horn-éra után a Csurka-féle MIÉP és a Torgyán vezette kisgazdák bejutottak a parlamentbe, és utóbbiak (koalíciós kényszer miatt) a kormányba is, púpként az Orbán-kabinet hátán. Csurka, akinek intelligenciája aligha kétségbe vonható, nem sok vizet zavart, azonban a túlmozgásos Torgyán és sleppje valódi alkalmat adott a baloldalnak, hogy a Fidesz-kormányt populizmussal és (mellesleg) korrupciós hajlammal vádolja. Csurka azóta kifulladt, mint rasszista-antiszemita szörny már a legijedősebbeket sem rémisztgeti, Torgyán pedig – kabarista képességeivel – majdnem elektronikus celeb lett. 1998-ra mi más duzzaszthatta volna fel a magyar szélsőjobbot, mint a Horn-kormányzat, a Bokros-csomag és az SZDSZ aránytalan kormányzati szerepe, kulturális agressziója?
Mivel a jobboldali szélsőségesek szívesen nevezik magukat – némi eufemizmussal – radikálisnak és nemzetinek, megerősödésük és nyers, rasszista, antiszemita megnyilvánulásaik, továbbá agresszivitásuk magát a nemzetet is rossz hírbe keverheti. Ez a „rosszaság” természetesen fikció, csak a baloldal láthatja valóságosnak, és hinti szét a hírt a világban a nemzetközi sajtón keresztül. A vád sara elsősorban a konzervatív jobbközép pártokra fröcscsen, lényegében rájuk erőszakolva a bűnbak szerepét. Orbán Viktor – nyilván e veszély tudatában is – egyik beszédében kijelentette, hogy a magát nemzetinek tekintő Jobbik zászlaján az erőszak jelszava áll. A Jobbik erre azt válaszolta, fenti ironikus vélekedésemmel összecsengően, hogy ők nem az erőszakot, hanem a „radikális változást” hirdetik. Mindezek után érdemes feltennünk azt a kriminalisztikában is döntő kérdést: kinek áll érdekében? Kinek áll érdekében, hogy a Jobbik megerősödjön, s kinek árt erkölcsi értelemben és a politikai valóságban is ez az izmosodás? A válasz egyértelmű: a Jobbik szereplése pontosan beleillik a szocialisták és a liberális baloldal stratégiájába, szinte az utolsó szalmaszál, amibe a választások előtt kapaszkodhatnak.
Természetesen eszemben sincs azt hinni, hogy a Jobbik szimpatizánsai tudatosan vállalták ezt a szerepet. A párt elitjének valódi érzeményeiről sincs sejtésem. Annyi biztos, ők nagy leleménnyel meglovagoltak egy áramlatot, jól látva, hogy bombasztikus lózungjaik politikai sikert eredményezhetnek. Az áramlat forrása azonban másutt keresendő. Az elmúlt nyolc év szocialista regnálásában s főleg a Gyurcsány-korszak agresszív, bornírt, tömegeket, szinte az egész populációt megnyomorító, megalázó, semmibe vevő „kormányzásában”. Attól tartok, hogy jórészt a hazugság sem fájna annyi embernek, különösen azoknak nem, akiket a Kádár-korszakban meg sem legyintett a kétség. Az emberek valamifajta választ keresnek nyomorúságukra és megaláztatásukra: ki a felelős sorsuk rosszabbra fordulásáért? A bűnös itt van előttük: az MSZP és az SZDSZ képében. Az elmúlt nyolc év önmagáért beszél. De némelyeknek több kell. A szélsőségesek érzelemvilágában így nyeri el a „megrontó” szerepét a cigányság és a zsidóság. A „nemzeti érzést” csak ezekkel szemben tudják megfogalmazni, mindezt részigazságokat tartalmazó globalizáció- és tőkeellenes érvekkel elegyítve. Ezek természetesen nem a magyar nép érzelmei, a nemzet egészének ehhez semmi köze. Sőt a Fidesz által új többségnek nevezett, a valódi változást, erkölcsi megújulást akaró tömegeknek sincs. Akinek van egy csöpp esze, az tudja: minden valóban létező probléma ellenére nem a magyar cigányság felelős Magyarország sorsáért, s nem is a magyar zsidóság, hanem mi, velünk együtt, mindannyian. Szögezzük le: az erkölcs és a megújulás nem fér össze a rasszizmussal és a gyűlölettel. Az igazi bűnösöknek azonban, akik már most tetten érhetők, felelniük kell.
Hogy az általuk okozott fájdalomra és nyomorúságra építkező Jobbik ebben segíthet-e, én nem tudom…