Marosvásárhely titkai húsz év távlatában

Márciusban lesz húsz éve annak, hogy a fele-fele arányban magyarok és románok lakta Marosvásárhelyen egy jól szervezett nacionalista hecckampány után különböző ütő- és szúróeszközökkel ellátott falusi románok lepték el a Bolyaiak városát, feldúlták az RMDSZ székházát, s fél szemére megvakították az ott tartózkodó Sütő Andrást. A negyedévente megjelenő Pro Minoritate kisebbségpolitikai szakfolyóirat legfrissebb száma bő terjedelemben idézi fel az akkori eseményeket Virág Györgynek, a Maros megyei közgyűlés volt elnökének naplórészletével.
A hétfőn, Marosvásárhelyen bemutatott lapszám témaválasztása azért is időszerű, mert Magyarországon néhány hónapja feloldották a titkosítást azokról a külügyi jelentésekről, amelyek többek között a márciusi eseményekről szólnak. Novák Csaba Zoltán történész szerint több tényezőnek köszönhető a „véres március”: Marosvásárhely egy ütközőzóna, a székelyföldi románság frusztrációi itt jöttek elő. A konfliktus kirobbanásában nem mellékes az üzemek vezetéséért folytatott magyar–román pozícióharc sem, s a helyzetet súlyosbította, hogy a megye vezetői között akkor a civilek mellett hangsúlyosan hazafias szocializációval rendelkező katonatisztek is jelen voltak. A magyar, illetve román közösségek vezetői rövidlátásról tettek tanúbizonyságot, a közösségük vélt vagy valós sérelmeiből táplálkozva képtelenek voltak felmérni a valós helyzetet. Az instabilitás kapóra jött a legitimációt kereső új hatalmi szervek és a titkosszolgálat számára. Utóbbi tagadhatatlanul szerepet játszott, de nem szabad leegyszerűsíteni a dolgokat, s azt állítani, hogy a titkosszolgálatok miatt történt minden – idézte a történészt az erdélyi Transindex hírportál.