Mély szakadékba jutott a felpörgetett építőipar

Mára már a falvakban is állnak a lakóparkok a kelta szigeten, ám vevőre korántsem talált minden lakás. A hitelválság épp az utóbbi évtizedben túlfűtött ingatlanfejlesztési piacot és felpörgetett építőipari szektort tépázta meg leginkább. A hatalmas adósságokba keveredett fejlesztőcégek most egymásnak adják a kilincset a bíróságokon, ahol most általában a bankok állnak nyerésre. A behajthatatlan követelések szövevényes ügyével azonban nemcsak az igazságszolgáltatás, hanem a törvényhozás is bajlódik. A beszakadt ingatlanpiacon a vég kezdete játszódik.

BúcsúT vesznek a mediterrán nyaralóktól. A gazdasági felfutás éveiben több százezer ír állampolgár vett ingatlant Spanyolországban vagy Portugáliában. A Costa del Sol új építésű nyaralófaluinak egyötöde ír tulajdonban áll, kérdés, hogy meddig. Az ilyen nyaralókra felvett hiteleket most már sokan nem képesek fizetni. Az dublini adóhivatal korábban önszorgalomból kereste vissza az ír tulajdonosok nevét külföldi földhivatalok nyilvántartásaiban. Ezzel a módszerrel három hónap alatt százmillió eurót (27 milliárd forintot) söpört be. Az ír törvényhozás felismerte – igaz, túl későn – a külhoni ingatlanok adóztatásában rejlő lehetőséget, ezért az idén nagyobb mozgásteret ad az adóhatóságnak az ingatlanadó behajtására. Nem kis összeg forog kockán, hiszen az írek becsült adatok szerint 5,5 milliárd euró értékben (ezerötszázmilliárd forint) vásároltak össze ingatlanokat Európa-szerte. Voltak nem kevesen, akik Kelet-Európa irányában próbáltak szerencsét. Az állásvesztések vagy törlesztőrészlet-emelkedések miatt most azonban csak Bulgáriában legalább ötvenezer ír vesztheti el szerzeményét, mert egyszerűen nem bírja finanszírozni a befektetést. Egy írországi ingatlancég újabban azzal foglalkozik, hogy kivásárolja a bajba kerülteket. A cég szerint azonban az orosz befektetők cápaként ugranak a bedőlt finanszírozások átvételére. (K. Á.)

Egy, az ír bankok millenniumi aranykorát feltáró dokumentumfilmből kiderül, hogy a legendás kelta tigris országában a gazdaság túlpörgéséhez a felelőtlen hitelközvetítés is hozzájárult. Általános gyakorlat volt, hogy az ügynök kérésére órákon belül akár kétmillió eurót is elkülönítettek, amelyet felső vezetői láttamozás nélkül is ki lehetett helyezni az igénylőnek. A hirtelen jött pénzbőség a külső szemlélőnek leginkább a felső kategóriás gépkocsikban mutatkozott meg, ugyanis a középvezetőknek is a legnagyobb osztályú BMW vagy Mercedes járt. A bankvezérek és ingatlanmilliárdosok magánügyleteire akkoriban senki nem figyelt, csupán most, az elgurult milliárdok keresésekor dőlnek ki a szekrényből az újabb csontvázak. A fénykorban számolatlanul alakultak a hazai és külföldi projektcégek, amelyek a gyors meggazdagodás reményében kezdtek ingatlanépítésbe és -felvásárlásba. A piac több százezer külföldi munkavállalót vonzott, lengyel vendégmunkásoktól nyüzsögtek az építkezési területek. Egy évtized alatt átlagosan háromszorosukra emelkedtek az ingatlanárak. Ez a trend egyedülálló volt az újkori gazdaságtörténetben. Az ezredforduló környékén Dublinban magasabban álltak az négyzetméterárak, mint Londonban. Ma ehhez képest az ír fővárosban a legnagyobb a kiadatlan irodák hányada az egész Európai Unióban. Akkoriban senki sem akarta észrevenni, hogy a hirtelen jött felpörgés mögött nem valódi pénzügyi garanciák és reális gazdasági teljesítmények, hanem legfeljebb az amerikai jelzálogpiaci válság állt.
A 2008. szeptemberi összeomlás óta nemcsak a szektort, hanem az egész országot a gyorsuló lejtmenet jellemzi legtalálóbban. A bankok kinnlevőségeit még ma sem tudni pontosan. Ennek kiderítésére már egy éve alakul egy úgynevezett rossz bank szerepét játszó intézmény, ami a pénzintézetek köddé vált millióinak hollétét derítené fel. A még mindig csak előkészítő fázisban lévő, de máris politikai viták kereszttüzében álló Vagyonkezelő Állami Ügynökség 77 milliárd eurónyi banktartozás átvállalásával párhuzamosan 54 milliárd eurót (14 ezer milliárd forintot) lökne a piacra, hogy enyhítsen a bankok likviditási gondjain. A hatóság olyan cégiratok felett is rendelkezik, amelyek feldolgozása még nem történt meg, így könnyen lehet, hogy a rossz hitelek és földalapú jelzáloghitel-kinnlevőségek átvállalásának végösszege sokkal nagyobb lesz.
2008-ban általában véve a kis cégek adták be a kulcsot, a tavalyi esztendő azonban a nagy fejlesztőcégek halálának korszaka volt. Az egyik legnagyobb, a Zoe Group majdnem fél évig ügyeskedett, hogy 1,2 milliárd euró (324 milliárd forint) adósságával megmeneküljön a végrehajtás elől. A legfelső bíróság viszont nem fogadta el a sebtében összefércelt, áthidaló jellegű üzleti tervet. A csoport ingatlanvagyonát a bíróság a hitelezőnek, egy ír banknak ítélte. A talpon maradt építési vállalatok ma csupán az állami megrendelésektől remélhetik a túlélést. A vállalkozók helyzetét északír versenytársaik is keserítik, mert azok olcsóbb ajánlataikkal sorra nyerik a kisebb-nagyobb tendereket. A zuhanás még egyáltalán nem fejeződött be: tavaly kétszer annyi cég húzta le a rolót, mint 2008-ban. Az ír ingatlanválság emberi áldozatokat is szedett. Az 1929-es világválsághoz hasonlóan Írországban több, nagy nevet szerzett üzletember menekült az önkezű halálba, mivel nem tudtak kiutat találni csődbe ment vállalkozásaik számára.
Az előrejelzések 2010-re sem valószínűsítik az ingatlanpiac és az építőipari szektor kilábalását, sokkal inkább elhúzódó, fájdalmas korszakot jeleznek, további elbocsátásokkal. Míg 2006-ban, egy kereslet által dominált piacon 88 ezer lakás épült az országban, az idén csupán tízezer új lakás építését fejezik be. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy az új ingatlanok vevőre is találnak.