Első hallásra némiképp morbidnak tűnik, ha egy még élő ember könyvtáráról, levelezéséről eldöntik, hová kerül majd, bár az is igaz, így legalább biztosan az történik, amivel egyetért.
– Molnár Tamás tudomásom szerint örül annak, hogy lesz kutatható archívuma, és annak is, hogy az MTA elnöke az ügy mellé állt. Az itthoni szakma egy része számára ez az elhatározás azért is fontos, mert így az MTA-n belül egy másik szellemiségű műhely is kerül az egyébként értékes Lukács-archívum mellé. Ezen az úton az első lépés az volt, hogy ősszel konferenciát rendeztünk a filozófus munkásságáról.
– Molnár Tamás az a ritka magyar filozófus, akit aligha kell bemutatni a konzervatív újságolvasónak, hiszen éppen a rendszerváltás utáni években rendszeresen hallatta a hangját több itthoni lapban is, példát mutatva arra, hogy kritizáljuk bátran, szellemesen, olvasmányosan a liberalizmust, az ateizmust, hogyan merítsünk önbizalmat a hitünkből és a hagyományainkból. De az mégis furcsán fest, hogy akkor majd lesz a „ti Lukácsotok” meg a „mi Molnárunk”…
– Nem egészen, viszont új kánonra mindenképpen szükség van, hiszen nagyszerű filozófus elődeink vannak: Pauler Ákos, Brandstein Béla, Schütz Antal és még nagyon sokan mások.
– Éppen Lukács György volt annak idején, aki filozófia nélkülinek mondta a magyar kultúrát, és ez a baljós mondat valahogy máig meg is maradt a fejekben, belengte az egész múlt századot.
– Pedig nagyon élénk, akadémiai szintű filozófiai élet zajlott Magyarországon az előző századfordulón, de már előtte is, és azután még 1945-ig. Az iskolákban nemcsak vázlatos filozófiatörténetet oktattak, hanem a diákok maguk is megtanultak fogalmakat használni, kérdezni, következtetni, érvelni, vitatkozni.
– Ma milyen a filozófiaoktatás helyzete a középiskolákban?
– Lehetne nagyobb súlya, becsülete a tantárgynak, és sokkal szerencsésebb lenne, ha egy év helyett két éven át heti két órában oktathatnánk.
– Ön több konzervatív oktatási és kulturális műhely munkájában részt vesz. Van-e lehetősége arra, hogy tudása, tapasztalatai, legjobb belátása szerint hasson arra, hogy milyen lesz a jövő oktatása, kultúrája?
– Sajnos a politikusok ma ritkán hallgatnak a filozófusokra. (Persze nem mindegyikre kell hallgatni!) Manapság mindenki nagyon türelmetlen, mindenki mindent rögtön akar, ami részben érthető is, pedig például Platón államában csak ötvenéves korában, több évtizedes készület után kaphatott hatalmat egy államférfi, akinek jó filozófusnak kellett lennie. De talán a magyar filozófusok többször is megtehetnék, hogy amikor kell, hallassák a hangjukat, és helyre tegyenek dolgokat a nyilvánosság előtt.
– Visszatérve a filozófiai kánonra, olykor, ha a szovjet megszállás előtti évtizedek magyar szellemi teljesítményeit figyelem, döbbenten látom, hogy gondolkodókat, néprajzkutatókat, költőket, írókat, festőket ugyanaz a magyar valóság, ugyanaz a „lehetne pedig” ihlette meg, amit mi magunk is átélünk. Az ön által bemutatott magyar filozófusok mintha kulcsokat nyújtanának felénk egy másik századból.
– Hogyne, hiszen az az értékes filozófia, amely a valóságra, a létezők lényegére és végső elveire irányul. Ez a konzervatív, keresztény világnézet alapvető metafizikai érdeklődése.
– Az újfajta érzékenységű olvasó talán mást is észrevehetne bennük, mint amit eddig láttak meg, akik olvasták őket.
– Csakhogy míg létrejöhet vagy biztonságosan teret nyerhet valami új mérték, ami jobban megfelel a kor ízlésének, igazság- és valóságérzetének, értékeit kifejezni kívánó, felszínre igyekvő társadalmi rétegeinek, és keretet ad a rendnek, a normális működésnek, marad az elkeseredett harc, és ez szerintem még évtizedekig el fog húzódni.
– Egy filozófus szomorú emiatt?
– Egyáltalán nem, ha tud igent mondani, amikor lehet, és amikor kell. Mert szabadon dönteni, és igent mondani – ez a szabadság.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
