Református templom Abaújkéren

Zemplén hegyeinek nyugati lábánál, a Szerencs-patak völgyében haladó régi országút mentén egymást érik a középkori egyházas települések. Tállya tekintélyes plébániatemplomával tavaly októberben ismerkedhettünk meg sorozatunk részeként, előtte – 2009. június 13-i és 20-i számunkban – a szerencsi gótikus vártemplomot és a környék legnagyobb középkori templomát, az abaújszántóit mutattuk be. Az egykori jeles mezővárossal szomszédos településen, Abaújkéren szintén remekbe szabott Árpád-kori műemlék templomot láthatunk.
Abaújkért 1215 óta ismerjük név szerint, egy akkor kelt levélben „villa de Quer”-ként említik. A falu 1252-ben és három évvel később a Kassára vezető főút – via magna, magna strata – állomásaként szerepel. A honfoglaló Kér törzs szálláshelyéből lett a Kér nemzetség, majd a középkor végéig a Kéri család nemesi birtoka. A XII. századtól királyi várnépek lakták, a Kériek sűrűn viszálykodtak az újvári ispánnal. A IV. László királysága alatt kapott visnyói földjüket például csak 1296-ban ítélte nekik Amadé nádor. 1300-ban azonban már ispánként idézi magához „Tyburcius de Keer” Tuzsai Pétert és Varót, hogy elégtételt adjanak Alpári Benedek feleségének megölése miatt. Kéri Tiborc, majd János nádori megbízott neve több ízben szerepel peres ügyekben, amelyek egészen az 1320-as évtized végéig elhúzódnak Visnyó tulajdonlásáért a Bárczayakkal. Egy 1315-ben történt határbejáráskor szőlőtermő helynek írják le Kért, a Hernád menti Bűd, Gibárt, valamint Szántó szomszédjaként (az Abaúj előnevet 1905-ben kapták a települések).
Abaújkér temploma már a XIII. század elején elkészülhetett. Sorsa osztozik a Hernád-völgyi és a többi korabeli templomokéval: a tatárjáráskor részben vagy egészben lerombolták, az 1242 utáni évtizedekben késő román, kora gótikus stílusban újjáépítették. Létéről a legkorábbi adatok az 1332 és 1335 közötti pápai tizedjegyzéken olvashatók – a kéri egyház papja 18, 12, 5, illetve 6 garas dézsmát fizetett –, a templom ma látható formája és számos részlete a XIII. századról tanúskodik. Egyhajós, keletelt tengelyű épület, a hajónál egy-egy falszélességgel szűkebb, négyszög alaprajzú szentéllyel. Mészhabarcsba rakott törtkő falait a sarkokon harántpillérek erősítik, a diadalív vonalában is megfigyelhetünk egy külső támasztékot. A templom bejárata a déli oldalon nyílott, a néhány éve történt renoválás során feltárták a lapos kőkeretes, félköríves kapuzatot. Két, szintén román kori ablak látható fölötte – hozzájuk hasonló, keskeny résablak nyílik a szentély zárófalának tengelyében is –; a hajó déli falán két, a szentélyén egy harmadik csúcsíves ablaknyílás már az 1300-as évek elejének átmeneti stílusát tükrözi.
A török háborúk alatt újra elpusztult a település, lakói elmenekültek, s a XIX. század elejéig csak kevesen tértek vissza Kérre. Az újjáépítés a község örökös földesurainak, a Bárczayaknak köszönhető; számukra készült a XVIII. század közepén kassai mesterek tervezte és építette remek barokk kastély. A már régebben a reformátusok használatába került régi plébániatemplomot szintén megújították, eredeti formáját azonban nem változtatták meg, csupán a bejárata került át a nyugati oldalra. 1857-ben tűzvész rongálta meg; az újjáépült tetőzettel egy időben készült a faácsolatú, gúlasisakú huszártorony.