Répa

Szilveszterkor több belefér, mint az év másik háromszázhatvannégy napján, még egy politikai napilap sportrovatának a hasábjain is. Ezért merészkedem előhozakodni az alábbi személyes élménnyel.
Augusztus közepén Dartmouthba, a kajak-kenu világbajnokság helyszínére igyekeztem. Noha Új-Skóciánál, ahol Dartmouth található, csak Új-Fundland nyújtózkodik közelebb Európához Észak-Amerikából, az utazás háztól házig, két átszállással kerek huszonnégy órán át tartott. Megúszhattam volna húsz alatt is, de Montrealban lekéstem a csatlakozást, s négy órán át vesztegeltem.
Egy sárgarépa miatt. Amit néhány szem almával és addigra már elropogtatott két társával együtt még otthon tettem a hátizsákomba, hogy enyhe hasmenésemet kúráljam (a nyers répa nagyon jól fog). Késett a Párizsból érkező gép, ezért csak fél órám volt az átszállásra. A csomagot szerencsére hamar kiadták, a belépési nyilatkozat leadásakor vérbeli közép-európaiként jól helyezkedtem, végigloholtam a reptéren, a becsekkolásnál előrekéredzkedtem, a kapuhoz érve még tíz percem volt a felszállásig. Ott is elrebegtem, hogy nagyon sietek, s ha lekésem a gépet, Halifaxből éjszaka már a kutya sem fog elfuvarozni Dartmouthba. Ám a csomagvizsgálót nem sikerült meghatnom. Nem engedett a szokásos reptéri szertartásból. Kulcs, aprópénz, telefon, derékszíj, laptop ki, illetve le. Ez még belefért volna az időmbe. Ám következett a hátizsák. A hivatalnok szúrós szemmel megkérdezte tőlem: mi van benne, banán? Dehogy banán: alma – feleltem a répáról megfeledkezve, s magamban megrökönyödve: a tengerentúlon odáig hatolt a műanyagkultúra, hogy az almát se tudják megkülönböztetni a banántól. Emberem ezután módszeresen széttúratta velem a pogygyászom, gyors átjutás helyett csigalassúsággal végeztem az ellenőrzéssel. A halifaxi gépnek már csak integethettem. Kimerülten lerogytam egy székre, s olvasnivaló után kutattam a hátizsákban.
Ekkor került a kezembe a sárgarépa. Formás, hengeres, kissé elliptikus, szinte állandó vastagságú, úgy húsz centi hosszú, a végén legömbölyödő darab… Egyből leesett a tantusz. Hogy gyorsabban teljen az idő, a tranzitból visszamentem a hallba, ezért újra át kellett jutnom az ellenőrzésen. Amikor a hátizsákom áthaladt a detektoron, mosolyogva odaszóltam a csomagvizsgálóknak: répa. A két ifjú hölgy elpirult, majd hangosan összenevetett, s intettek, menjek tovább.