Sólyom László hangsúlyozta, a kulturális értelemben vett magyar nemzet alapja a magyar nyelv – Kölcseyvel szólva: „haza, nyelv és nemzet egymástól elválaszthatatlan dolog”, ahol is a nyelv az első. Nyomatékosította, elnöksége fő törekvése, hogy Európában megismertesse és elfogadtassa a határoktól és állampolgárságtól független kulturális nemzet fogalmát.
A köztársasági elnök a Himnusz érvényességéről és „korszerűségéről” folyó vitákra célozva leszögezte: nemzeti imádságunk romolhatatlan, nem lehet vele visszaélni, és nem lehet leváltani. Nem helyettesíthető semmilyen más költeménynyel vagy zeneművel. Alkalmas arra, hogy mindenkit befogadjon és egyesítsen. Bensőséges kapcsolatban áll az alkotmánnyal, nemcsak a legszebb magyar nyelven szóló műalkotás, de szimbólum, a magyar szuverenitás egyik kifejezője is.
Bölcskei Gusztáv igehirdetésében arra emlékeztetett, az embernek nem tiszte sem vádolni, sem ítélkezni, tiszte viszont tanúnak lenni és tanúságot tenni a helyes, a jó, a szép, a hitben születő közösségi-nemzeti kultúra mellett. Kocsis Fülöp a mai kor fájó ellentmondásaként említette, hogy miközben a művészek nem találják a közönséget, a közönség éhezik a művészetre. Ennek okát abban látta, hogy míg a mai művész csak önmagáról akar érvényeset mondani, addig az egyszerű ember a szépet, a tisztát keresi, ami a fogyasztói társadalom sivárságával szemben a teremtett világról képes szépet és igazat mondani. Jankovics Marcell, visszautalva Sólyom László szavaira, a magyar nyelv megtartó szerepét és erejét tartotta fontosnak kiemelni.
Szatmárcseke kiemelt helyet foglal el a magyar kultúra történetében: ebben a faluban fejezte be 1823. január 22-én Kölcsey Ferenc nemzeti imádságunk megírását. Az eseményre a Himnusz születésnapjához legközelebb eső, de azt megelőző januári vasárnapon emlékezik immár 15 éve a Kölcsey Társaság. A társaság emlékplakettjének átadására is hagyományosan ekkor kerül sor: idén a díjat Jankovics Marcell vehette át.
origo.hu
Több fa is az útra vagy házakra dőlt Veszprém vármegyében
