Érdemes lenne egyszer kiszámolni, mekkora kárt okoztak Magyarországnak azok a szocialista elvtársi telefonok, amelyeket Gyurcsány Ferenc és Veres János (utóbbi csak tolmács segítségével) intézhettek Joaquín Almunia uniós pénzügyi biztoshoz annak érdekében, hogy csak a 2006-os választások után, vagy inkább egyáltalán ne derüljenek ki a magyar gazdaság valós helyzetét tükröző adatok.
Nagy szívességet tett az MSZP-nek a spanyol biztos, amikor hosszú éveken át szemet hunyt a már akkor nyilvánvaló trükközések felett, és mindig újabb határidőt adott a kormánynak a tények birodalmához kissé közelebb álló felzárkózási (konvergencia)program elkészítésére. A csalások időleges leplezése azonban nagyon sokba került az országnak. A hiteltelenség és a bizalomvesztés miatt az állam adósságai után fizetendő kamatteher évente százmilliárdokkal lett nehezebb. Feri telefonjaira ma már nem szívesen emlékezik a versenybiztosi helyre pályázó politikus, aki még egy évvel ezelőtt is „fenomenális növekedést” vizionált hazánkkal kapcsolatban, és soha nem rejtette véka alá, hogy „előremutató reformjai” miatt Gyurcsányban látta a jövőt.
A spanyol szocialista munkáspárt prominensének emlékezetkiesésében vélhetőleg nem csekély szerepet játszik, hogy a cinkos némaságával szentesített magyar ámokfutás kínosan kezd hasonlítani a görög gazdaság jelenlegi drámájához, amely a világgazdaság mai helyzetében nem oldható meg egy „call-me-Frank” szintű baráti szívességgel, mert húsba vágó problémát jelent az egész euróövezetnek. George Papandreu miniszterelnök ma ugyanazért magyarázkodik az unió előtt, amiért Gyurcsányéknak már négy éve kellett volna: meghamisított államháztartási adatokat közöltek a lakossággal és az unióval, politikailag befolyásolták a statisztikai hivatalt, trükkök százainak segítségével kreatívkönyveltek, és az eredetileg bejelentett költségvetési deficitet a többszörösére hizlalták. Görögországot csak az elmúlt hónapban háromszor minősítették le a legnagyobb nemzetközi intézetek, államkötvényeiket ma alig lehet eladni, noha az értük ígért kamat ma már az eurózóna átlagának majd’ duplája, az államadósságuk pedig soha nem látott magasságokban jár. Ismerős, ugye?
Almunia úr pont most idézné vissza a régi szép időket, amikor többször is nagyvonalúan esélyt adott a hazugságokon kapott magyar rezsimnek? Amikor annyira naivnak (vagy lojálisnak?) nézték Budapesten, hogy 2005-ben és 2006-ban is ugyanazt az autópályatrükköt próbálták neki eladni, amely véletlenül sem a kiadásokhoz sorolta a százmilliárdos nagyságrendű kifizetéseket?
Nem tisztünk a biztos úr karrierjének megítélése, halkan azonban annyit megjegyezhetünk: itthon nem sok minden változott időközben. Az MSZP listáján továbbra is előkelő helyen áll a telefonálgató Gyurcsány, kormánybiztosi feladatokat lát el a trükkök idejének pénzügyminisztere, Veres János, és a költségvetés is gyanúsan jól alakul. Éppen úgy, mint 2006-ban.
A folytatódó gazdasági visszaesés ellenére is több adóbefizetésekkel kalkulálnak, az idei zárjegyeket még decemberre könyvelték el, a tavaly esedékes kifizetések egy részét idénre halasztották, fiktív bevételeket vizionálnak, nem tüntetik fel a jegybanki deficitet, a garanciavállalásokat és az állami cégek veszteségeit.
Lehet, hogy Veres János uniós biztosi jelölésével nem csak az volt a gond, hogy töri az angolt?
origo.hu
Ez a titokzatos balatoni csárda úgy néz ki, mintha egy meséből lépett volna elő – képek
