Szembenézés II. – újra az MSZP-ről

Szembenézés a helyzettel – az MSZP helyett címmel írásom jelent meg e lapban 2008. szeptember 19-én. Annak az volt a fő mondandója, hogy amit 2004-től a baloldal nevében a kormányok tettek, az baloldali ember számára vállalhatatlan, ezért Gyurcsánynak és az őt delegáló MSZP-nek távoznia kell a hatalomból.
Előbbi azóta – „bátran” – elhagyta a süllyedő hajót. A kormány és a kormánypárt elviselhetetlenül hosszúra nyúlt agóniája viszont mindannyiunkat sújt. Gazdaságunk az EU egyik leggyengébbje lett regnálásuk alatt. Csupán arra koncentráltak, hogy ők, a barátaik (például a BKV-nál) és a külföldi befektetők jól járjanak. De nem elég, hogy a gazdaságban maradandó és egyhamar aligha felszámolható károkat okoztak, a társadalmi életet is megmérgezték. Alantas módon rendszeresen lefasisztázták ellenzéküket és a fél országot. Bezzeg Olaszliszka tetteseit az igazságérzetbe gázolóan mentegették sajátos etnikai-kulturális jellemzőiktől. Hibáik tömkelegével megszülték és a társadalomra szabadították az IMF kölcsönének hatalmas méretű terheit, a Jobbikot, a Gárdát és a cigánygyilkosságokat, valamint egy nemzeti kisebbség és a többségi magyarok közötti súlyos feszültséget. Nemzetközi tekintélyünket úgy „megerősítették”, hogy Fico ezen felbátorodva naponta alázza meg a felvidéki magyarokat és Magyarországot.
Gyurcsány viszont, sajnálatunkra, úgy ment, hogy maradt. Ismét ott ül – az elmúlt hat év politikai bűneit elkövető társaival együtt – az MSZP romhalmazának tetején, csak az ülésrendet cserélték fel, hátha ez pozitív változásnak látszik. Az új országos országgyűlési képviselői pártlistán ugyanis biztos befutó helyet szerzett magának a főbűnös banda, hogy védett helyük legyen, amikor a várható áprilisi választási vereséget követő, szinte bizonyosan bekövetkező belső lázadás a mai pártvezetést elsöpri majd. A mentelmi jogra is hajtanak, nehogy felelniük kelljen nemzetromboló tetteikért és az állami kiadások törvényes kereteket messze meghaladó túllépéséért.
Nem volt mindenki ilyen ügyes az MSZP-ben, így helyi, XVI. kerületi hősünk, Vidorné sem. Aki pedig itteni sameszaival karöltve, élükön Kolozzsal és Molnárral, mindent elkövetett azért, hogy Ferencünk vezérelje a pártot és a kormányt, ezért összes népnyúzó javaslatát és a humán tőkénket romboló ötletét megszavazta a parlamentben. Fizetségül most a nem túl előkelő 94. helyet kapta az országos országgyűlési pártlistán, amire megsértődött. Női mivoltára hivatkozva reklamált magának jobb helyezést, és durcásan, mintha a képviselőség járna neki, kihúzatta magát a listáról, amikor azt nem kapott. Viszont újra egyéni MSZP-s képviselőjelölt lett kerületünkben. Ez olyan arculcsapás helyi szinten, mintha most ismét Gyurcsányt jelölték volna miniszterelnöknek.
Mire alapozva mondom ezt? Arra, hogy ő azt tette itt, amit volt főnöke tett a kormánnyal és az MSZP-vel. Képviselősége utóbbi hat éve alatt csatlósaival lezülleszttette és szétverette a helyi pártszervezetet és a kerületet irányító frakciót. Mint cseppben a tengert, úgy lehet a XVI. kerületben történtekből az egész nyomorult mai MSZP-t megismerni. Persze számos kiváló embert ismerek ebből a pártból, akik még mindig a belülről megváltoztatható szervezet tévhitében élnek, de őket már régen perifériára szorították, ezért nincs eszközük a Gyurcsányokkal, Hagyókkal, Vidornékkal és fiatalabb kiadásaikkal, a Mesterházykkal, Ficsorokkal és Kolozsokkal szemben.
Teljesítmény és munka nélkül lett Vidorné egyéni országgyűlésiképviselő-jelöltünk, és a Fidesz súlyos hibáinak, valamint Medgyessy ígéreteinek köszönhetően képviselőnk. Majd telhetetlenül célba vette a helyi önkormányzatot, a polgármesterséget (állítólag Kolozs lett volna a gazdasági alpolgármestere). Hogy biztos hátországa legyen, ezért csatlósaival Zuschlag-módra elfoglalták a helyi MSZP-szervezetet. Ő nem a Fideszt tekintette fő ellenfelének, hanem a nyolc éve polgármesterkedő MSZP-s Szabó Lajos Mátyást és a négy éve a kerületet egyre sikeresebben kormányzó MSZP-frakciót. Egyesek szerint Szabó előre közölte, nem hajlandó a felépítésre váró két uszodához nyert másfél milliárdos támogatásból a pártkasszába vagy strómanoknak pénzt visszautalni, ezért kegyvesztett lett. Mivel maradni akart, botrányos puccs zajlott a helyi MSZP-ben. Állomásai a következők voltak: polgármesterjelöltet jelölő fórum jogellenes feloszlatása, mert ott Szabó nyerésre állt, következmények nélkül, mert a központ támogatta őket; Vidorné és a kerületi elnök közös alapszervezetében több száz fős, köztük fiktív tagbeléptetésekkel a kerületi szervezet elfoglalása; megállapítottan szabálytalan álalapszervezet-alapítások, szabálytalan és bizarr képviselő-jelölések. Persze befolyása az új „többség” révén csak a párton belüli jelölésekig terjedt, de arra épp elegendő volt, hogy a polgármestert, az alpolgármestert, a frakcióvezetőt, a bizottsági elnököket kiebrudaltatta a helyi önkormányzatba jelöltek közül, helyükre pedig kevésbé képzett, tapasztalatlan, szavazógépnek szánt szerviliseit ültette. Mindez persze nem maradt titokban, a baloldali szavazók nem értették, hogy hová lett a szakrendelőt felújító, a régóta várt uszodák építését megkezdő Szabó? A választók a balatonőszödi Gyurcsány-árulás támogatásáért és a helyi pártbotrányokért meg is büntették Vidornét és pártját: a polgármesterségért folyó küzdelemben csúfosan alulmaradt, miként az MSZP is története legrosszabb eredményét érte el a kerületi képviselői helyek számában. Minden egyéni körzetben a Fidesz és szövetségesei nyertek, a szociknak hat listás hely jutott az elvileg huszonnyolc tagú képviselő-testületben. Nyilván még nagyobb lett volna a vereségük, ha nincs a TV-ostrom. Jómagam addigra már megcsömörlöttem a gyurcsányi kormányzástól és pártpolitikától, illetve helyi csatlósai gaztetteitől, ezért kiléptem a pártból.
A helyi politizálást a súlyos kudarcok ellenére mégis azok folytathatták a kerületi MSZP-ben, akiknek a legrosszabb választási eredményüket köszönhették. Erre azért volt módjuk, mert az ellenzéki tüntetés szétveretéséért, ellenzéki szemek elvesztéséért pártelnökséggel jutalmazott Gyurcsány és vezetőtársai eme kör támogatásával és az összes panaszos hang elfojtásával fizettek Vidorné parlamentben leadott minden egyes bizalmi szavazatáért. Képviselőnk az országgyűlés szociális bizottságának lett az egyik vezetője, és maradt azután is, hogy részvételével bevezették a népszavazáson eltörölt, antiszociális vizit-, napi- és tandíjat, és döntöttek az egészségbiztosítás társadalmi jellegének – szerencsére később visszavont – felszámolásáról. És nem átallott a kerületi választókhoz aljasan úgy szólni cikkében a Gyurcsány-árulás védelmében, miközben épp a társadalmi szolidaritást számolták fel, hogy: „Akkoriban senki nem reklamált, hogy miért kap többet, mint amennyit az ország elvisel! Most, hogy vissza kell fizetni az akkori többől, és az személyes áldozatot is követel, hatalmas a tiltakozás!” Mintha mi döntöttünk volna, s nem ő, az ország lehetőségeit állítólag meghaladó kiadásokról! A helyi pártbotrányokban magát lejárató Molnár még sokáig kerületi elnök maradhatott – nyilván sokat tudott a tömeges és fiktív tagbeléptetések kitervelőiről és szervezőiről, hiszen azok az ő alapszervezetében, az ő ottani titkársága alatt történtek. Az akkor még csak szárnyait bontogató Kolozs, Gyurcsány addigi személyi titkára, aki szintén nem keveset tudhatott a Balatonőszödön csak említett trükkök százairól, a MeH nyomására fővárosi képviselő lett, és állami bankokban kapott főállást. Majd 2008 végén, amikor a korábbi negatív történésekben játszott szerepek ismerete már nem volt éles politikai fegyver, akkor átvette a teljesen szalonképtelen Molnártól a XVI. kerületi MSZP-elnökséget. Aki viszont a négyfősre olvadt frakció vezetője maradhatott. Az igen súlyos önkormányzati és a 2009-es EP-választási kudarcok, a fiktív tagfelvételeket megállapító rendőrségi határozat ellenére ez a személyi kör nem mondott le, és nem kellett, hogy távozzon, hanem maradt az azóta a korábbi mesterséges felduzzasztásból negyedére csökkenő tagságú helyi pártszervezet vezetője, és fog indulni az előttünk álló választásokon szocialista színekben. Ez a Gyurcsány- és Mesterházy-féléknek, a tettestársaknak tetszhet, de a baloldali emberek és az ország népe többségének nagy csalódás.
Változásra várok, és szerencsére az ilyenek vannak többségben. De mindannyiunknak el kell menni szavazni, hogy ezt az alkalmatlan, felelőtlen és antidemokrata társaságot minél messzebbre zavarjuk a közügyektől, illetve felelősségre lehessen vonni!

A szerző volt MSZP-tag,
volt kerületi MSZP-elnök és frakcióvezető