Válogatott jellemtelenségeim

A humor legmagasabb fokozata, amin már nem tudunk nevetni. Érezzük, valami feszít belül, de hang nem jön ki a torkunkon. Az igazi humorista érzi ezt a pillanatot, és nem képzeli, hogy rossz, értetlen a közönsége. Tudja, hogy nagyon is értő. A rossz közönség legjellemzőbb tulajdonsága, hogy rosszkor nevet. Ha minden eléje tett mondatot viccnek képzel. Sándor György a színpadon töltött évtizedek alatt a leckét nagyon megtanulta. De talán ez a lecke nem is tanulható. Lehet, ezt hívják őstehetségnek. Aki nem születik ezzel az érzékenységgel, aki nem figyel folyamatosan a közönségére, menet közben elveszíti. A magát humoralistának meghatározó Sándor György újabban előszeretettel nevezi magát csak moralistának, de ebben nincs igaza. Az a „hu” nagyon is ott van minden megmozdulásában. Ezért is nem fogy estéről estére közönsége a Shure Stúdióban, ezért is jönnek újabb és ifjabb kíváncsiak.
Sándor György a magyar humor nagy öregje lett, és ez nem kizárólag életkori sajátosság. A nagy öregséghez nem elég csupán a kor előrehaladása. Ahhoz a követő generációk felismerése kell. A humor nem utánozható, ahogy nem utánozható Sándor György sajátos szellemi világa sem, ahhoz az ő furcsa agyajárása is kell. Persze vannak tanulható elemei. Hogy mikor kell például pihentetni egy kicsit a közönséget, mikor kell időt hagyni neki, és meg lehet tanulni a csend bátorságát is. Mindez a legnehezebb műfajban, az egész estés produkcióban a legfontosabb. Sándor György egész pályáján bevállalta ezt a műfajt: egyedül, védtelenül, csak saját magára számítva állt esténként a színpadra. És lett legenda.
A Válogatott jellemtelenségeim nagyon is rá jellemző cím, mert benne van minden igyekezete: segíteni eljutni az esendő embernek önmaga felemeléséig. Ráébreszteni arra, hogy képes jobbá tenni ezt a kísértésekkel teli világot. Beleértve saját magát is. Ha ettől humoralista Sándor György, hát adjuk meg neki ezt a címet, de az általa művelt műfajnak mégiscsak a gondolkodva szórakoztatás a lényege. A mostani est megint továbblépés, amely épp most és csak így születhetett meg. Benne mindaz, amit Sándor György a világról és a pályáról tud. Sándor György legutóbbi estjeiben is voltak megállások, a régi dolgok elővétele, újramondása. Igaz, ezek egy kicsit már másként hangzottak, mint évtizedekkel korábban. Mások lettek a hangsúlyok. Kevés humoristáról mondhatjuk csak el, hogy érdemes az anyagait újrahallgatni. Még azt is leírhatjuk, hogy az idő haladtával komorodott a Sándor György-i világ, ám ezzel párhuzamosan világosodott is. Egyre erősebb lett benne a derű, a hit, hogy mindazért, amiért az ember esténként felmegy a színpadra, tényleg érdemes felmenni. Hogy a színpadi ember hatása túlterjedhet az estén. A Válogatott jellemtelenségeim olyan est, amelyiknek vannak ismerős és bővebben új részei. De mindaz együtt, így összerakva másik minőség. Nem másik Sándor György. Csak egy kicsivel még jobb.
(Válogatott jellemtelenségeim, Sándor György estje a Shure Stúdióban.)