Semmiféle közgazdasági tudományt nem tanultam, nem művelek, de van egy év(tized)ek óta kipróbált módszerem, amellyel egészen pontosan tudom mérni: egy kormány jól gazdálkodik-e vagy sem. Ha egy hozzám hasonló, átlagjövedelmű állampolgár képes spórolni, akkor jól gazdálkodik az állam, ha nem, akkor az ellenkezője igaz. 1990–1994 között tudtam félretenni a kicsi jövedelmemből, amit aztán 1994–1998 között lassan feléltem. 1998–2002 között ismét volt lehetőségem megtakarítani, ha nem így lett volna, nem tudom, mi lenne ma velem és segítségre szoruló felnőtt (!) gyermekemmel. A nyugdíjam – számszerűleg – nőtt az elmúlt nyolc év alatt is, de a gáz, a villany, az élelmiszer, a ruhanemű és sok minden más ára még jobban emelkedett. Miért mondom mindezt? Azért, mert így jobban érthetővé válik az a szakkifejezés, amit a politikusok használnak, hogy „reálérték”. Talán úgy kellene szemléltetni, hogy valaki a havi jövedelméből X évben tudott venni mondjuk tíz pár cipőt, aztán eltelik nyolc év, nő a jövedelme (nyugdíja) ugyan, de az már csak három pár cipőre futja. Jól gazdálkodott az állam vagy sem? Nem! Mert ha jól gazdálkodott volna, akkor már a magasabb bérből, fizetésből, nyugdíjból tizenöt pár cipőre telne. Ezt a nagyon egyszerű képletet kellene sokakkal megértetni.
Kántor Eleonóra
Gyula
origo.hu
Videón a brutális kutyatámadás: vérzett a tacskó, sokkot kapott a gazdi
