Kutya világ

Ki vagy, te kutya? Letépem a fejed! – üvöltött rá a sokszor elítélt bűnöző egy nyilvános árverésen az adósok kilakoltatását radikális módszerekkel megakadályozni akaró civil szervezet vezetőjére. A konfliktus amiatt alakult ki az állítólagos agysorvadása miatt enyhített büntetésre érdemesült alvilági figura és az önkéntes érdekvédő között, mert a hírhedt bűnöző berángatta a Magyar Hírlap fotósát egy helyiségbe, ahol magukra zárva az ajtót, embereivel körülvéve arra kényszerítette a fotóriportert, hogy átadja neki fényképezőgépének memóriakártyáját, rajta a róla készül képekkel.
A koreai KDB Bank adósainak ingatlanjait az Árverező Ház verte dobra a minap úgynevezett liciteljárással. Különleges lelki alkat kell ahhoz, hogy valaki ilyen mocskosnak tekinthető üzleten akarjon gazdagodni. Nyilván vannak ilyenek, aligha akad közöttük oly vakmerő vállalkozó, aki rá merne licitálni a kigyúrt embereivel körülvett Tasnádi-félék ajánlatára. Hiába tiltották meg a téli kilakoltatást, az árverések folynak országszerte. Lakottan adják el az otthonokat – mondják az árverezők. El lehet képzelni, amint az effélék nyugalomban benn hagyják a lakókat a megvásárolt ingatlanokban, hogy ők majd csak tavasszal kérik meg udvariasan a kiköltözésre a volt tulajdonosokat.
Elég nagy pácba kerültek a szocialisták. Ők ugyanis azzal szerették volna nyitni a kampányt, hogy jól ráijesztenek a nyugdíjasokra. Mégpedig azzal, hogy mi mindent fog velük művelni a Fidesz svéd receptre, ha megnyeri a választást. A kampányforgatókönyvüket szinte naponta felülírja az élet. Hol rendőrségi hírekben, hol ügyészségi nyilatkozatokban, hol bírósági büntetőperekről szóló tudósításokban bukkannak fel az MSZP-hez köthető elkövetők kétes és bűncselekménygyanús ügyei. Az igazi szocialista kampánynyitó eseménnyé a botrányba fulladt ingatlanárverés vált, amit ingyen és bérmentve tartott meg helyettük az Árverező Ház a radikális érdekvédők, a maffiózók, a sajtó és a kihívott rendőrség közreműködésével. Abban a pár percben, amit az elektronikus média közzétett a skandalumról, tökéletes látlelet volt a jogfosztottságról, a társadalmi züllésről, az igazságszolgáltatás állapotáról, az ebek harmincadjára jutott országról.
Miközben Mesterházy Attiláék a Fidesztől akarják megvédeni a nyugdíjasszavazatokat, aközben egy idős asszony, akinek háza ugyancsak most került kalapács alá, azzal fenyegette meg a magyarok jogállamát, ezt a köztársaságnak nevezett kócerájt, hogy magára gyújtja a házát, ha nem hagyják békén. Nyolcmilliót érő háza felújítására akkor vett fel pár milliós devizaalapú hitelt, amikor a baloldali kormány cinkos hallgatása mellett rátukmálták az ilyen alacsony kamatozású kölcsönöket a polgárokra. Milyen ország az, ahol a forint árfolyamának kockázatát egyedül a hitelt felvevőknek kell viselniük? Ahol fel sem merül a kormányban, hogy a bankok is osztozzanak a veszteségen. A kormányfő Pilátusként mossa a kezeit, ugyanúgy, mint a wallisos Hajdú-Bét által tönkretett libatenyésztők esetében. Pedig a devizahitelek bedőlését végső soron a baloldali-liberális kormány gazdaságpolitikája okozta.
A botrány akkor érte el a tetőfokát, amikor az árverést szervező cég vezetőjének hívására kiérkező rendőrök intézkedni kezdtek. Nyilván nem ismerték fel Tasnádit, mert ő a vakuk kereszttüzében, testőrei kíséretében látványosan és háborítatlanul elvonult a tett – a kényszerítés és az életveszélyes fenyegetés – színhelyéről. A rendőrök pedig szépen akkurátusan igazoltatni kezdték Tasnádiék helyett a nyilvános árverés ellen tiltakozók mellett a közvéleményt tájékoztatni akaró fotósokat és újságírókat.
A rendőrök állítólag demonstrációra készülnek. Mi lenne, ha nem tudósítanánk róla, nem tennénk ki magunkat az igazoltatás vegzatúrájának? Ha szolidaritásból azt mondanánk: tudósítson a rendőrtüntetésről Tasnádi a honlapján, ha akar.