Érdektelen feminizmus. Süket fülekre talált Hillary Clinton minapi szaúd-arábiai látogatásán. Az amerikai külügyminiszter a női egyetemi hallgatók egyik kollégiumában megrendezett fórumbeszélgetésén ugyanis nem reagáltak a tárcavezető női jogokat feszegető felvetéseire. A dzsiddai Dar al-Hekman kollégium női egyetemistái inkább az aktuális külpolitikai kérdésekről, az Egyesült Államok öböltérséggel kapcsolatos várható külpolitikai stratégiájáról, az izraeli–palesztin megbékélés lehetséges forgatókönyvéről kérdezték Hillary Clintont. „A hallgatók azért inkább ilyen típusú kérdésekkel bombázták Clintont, mert ő elsősorban inkább az amerikai külügyminiszteri minőségében, mintsem női mivoltában vett részt a rendezvényen” – értékelte az International Herald Tribune napilapnak a tárcavezető látogatását a 18 éves Duá Bádr. Az egyetemista korú szaúdi nőket többek között az is élénken érdekelte, miért akar az Egyesült Államok folyton ilyen vehemensen nyomást gyakorolni Iránra. Clinton válaszában a megjelent hallgatóság előtt kiemelte, szerinte még mindig Teherán támogatja leginkább a nemzetközi terrorizmust, és a mozlim ország a radikális iszlám támogatásával közvetett módon veszélyt jelent szomszédaira, így Szaúd-Arábiára is. Az amerikai tárcavezető – akit meglepett a szaúdi női egyetemisták semleges magatartása a női jogokkal kapcsolatos felvetéseivel szemben – ugyanakkor kitért az Izraellel és annak feltételezett atomprogramjával kapcsolatos kérdések elől. (MN)
A nők mindössze egy átlagos férfi középvezető helyét tudják elfoglalni – így summázta az amerikai International Herald Tribune minap megjelent tényfeltáró riportjában az elmúlt nyolc év tapasztalatát a norvég Storebrand pénzügyi csoport igazgatója, Elin Myrmel-Johansen. Európában az oslói parlament volt az első, amely törvényileg határozta meg azt, hogy egy-egy nagyvállalat felső vezetésében mekkora arányban kell alkalmazni női munkaerőt. A norvégok ezt az arányt 2002-ben negyven százalékban állapították meg, és hat év türelmi időt adtak az országban működő vállalatoknak. A férfiak körében nyolc éve közfelháborodást kiváltó törvényben meghatározott iránycélt egyébként sikerült teljesíteni. Így ma Norvégia az első olyan európai ország, ahol a nők ilyen arányban vesznek részt a cégvezetés munkájában.
Oslo példáján felbuzdulva több uniós tagállam is határidőt szabott a norvég kvóta bevezetésére. A spanyolok és a hollandok 2015-ig, míg a franciák 2016-ig szeretnék elérni az északi állam női felső vezetőinek arányát, míg Belgium, Németország, Nagy-Britannia és Svédország a közeljövőben szintén hasonló törvényi szabályozás bevezetését tervezi. A nagyszabású jogi korrekció ellenére az Európai Unióban még mindig sokkal kisebb a női vezetők aránya, mint a megcélzott 40 százalékos kvóta. Ez ugyanis az unióhoz 1995-ig csatlakozott – úgynevezett EU-15 – országaiban két éve is mindöszsze 9,7 százalék volt, míg 2004-ben a vállalatok nyolc százalékát irányították a gyengébb nem képviselői. A három skandináv ország (Norvégia, 40,2; Svédország, 26,9; Finnország, 25,7), valamint Dánia (18,1 százalék) mellett az Egyesült Államok (15,2) és Kanada (13 százalék) áll előkelő helyen a nemzetközi statisztikákban. Ez az arány azonban Ázsiában lényegesen alacsonyabb. Kínában és Indiában épp hogy eléri az ötszázalékos küszöböt, Japánban pedig a vállalatoknak mindössze 1,4 százalékában van női főnökük.
A statisztikák ennek ellenére igen csalókák lehetnek. A norvég kvóta elérése ugyanis nem jelentette azt, hogy a középvezetői szinten arányaiban történt volna előrelépés. A legnagyobb problémát továbbra is a szülési szabadságok közötti különbség okozza. A nők ugyanis lényegesen több időt tölthetnek gyermekeikkel, mint az otthon maradó férfiak. Ahol azonban a nők is kevesebb időt tölthetnek el szülési szabadságban, mint például Ausztráliában, Nagy-Britanniában, Kanadában vagy akár az Egyesült Államokban, ott az adatok szerint hamarabb és nagyobb számban térnek vissza a nők a munkaerőpiacra.
A gyerekvállalás mellett a lelki tényező is sokat befolyásolja a nők szerepét. Legalábbis ezt állítják azok a Wall Streeten dolgozó amerikai nők, akiket az International Herald Tribune háromoldalas, a Női tényező című mellékletének egyik cikke szólított meg a minap. Többen úgy nyilatkoztak, hogy a borzasztóan nyomasztó munkahelyi légkör és nyomás nem kedvez a gyengébbik nem képviselőinek. Az amerikai munkaügyi központ adatai szerint a gazdasági világválság kitörését követően a női alkalmazottak legalább 1,5 százalékkal gyakrabban hagyták ott a Wall Streetet. Mindezek ellenére a felsőoktatásban ez a tendencia épp ellenkező. Tavaly az amerikai felsőoktatás pénzügyi szakirányon tanuló hallgatóinak 39,3 százaléka volt nő, míg öt éve ez az arány 34,7 volt.
A politikában sokkal árnyaltabb képet kaphatunk a nők szerepéről. Az ENSZ zászlaja alatt tevékenykedő Parlamentek Közötti Unió felmérése nem minden esetben tükrözi a valós nemek közötti szereposztást. A nemzetközi szervezet 187 országot érintő Nők a parlamentben című statisztikáját ugyanis 56,3 százalékkal Ruanda vezeti, míg utolsó helyen az a Bahrein áll, ahol noha a parlament alsóházának egyetlen női tagja sincs, ám a felsőházban 25 százalékos a női képviselet. Az Európai Unió tekintetében ugyanakkor jól látszik, hogy a parlamenti képviselő-testületekben átlagosan 23,5 százalékban találunk nőket. A listát Svédország vezeti 46,4, míg az EU 27, Málta 8,7 százalékkal. Ebben a tekintetben Magyarország mindössze Máltát előzi meg, és a maga 11,1 százalékával a lista 97. helyén áll jelenleg.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!