Ahogy tegnap megírtuk, Tasnádi a Magyar Hírlap fotósát berántotta egy szobába, ahol a fényképezőgép memóriakártyájának átadására kényszerítette, és az adósok érdekeit védő civil szervezet vezetőjét is megfenyegette.
Tasnádi a Magyar Hírlapnak azt nyilatkozta, a fotóst az ajtó előtti sajtómunkatársak taszították be abba a szobába, ahová visszahúzódott a kamerák elől, és ő csak elkérte tőle a memóriakártyáját.
*
A vállalkozó azt állítja, azért volt ott az árverésen, hogy megakadályozza egy barátja lakásának eladását. Arra azonban nem tért ki, milyen módon szerette volna elejét venni annak, hogy valaki megvegye az ingatlant.
Az Árverező Ház tegnap sajtótájékoztatót tartott az ügyről, amelyen Orbán Róbert, a társaság vezérigazgatója elmondta: az árverezések jelenlegi gyakorlata sem az adósoknak, sem a bankoknak nem jó. A cég tavaly már kezdeményezte a kormánynál, hogy változtassanak azon a 2003-as kormányrendeleten, amelyik az efféle adásvételeket szabályozza, mert az rengeteg „gyerekbetegséggel küszködik”, de a kezdeményezésük sikertelen maradt. A vezérigazgató azt is hangsúlyozta, hogy ők nem lakoltatnak ki senkit az ingatlanból, csak annak tulajdonjogát ruházzák át másra. Orbán Róbert közölte: eddig egyetlen alkalommal fordult elő, hogy ki kellett hívni a rendőrséget az árverésükre. Tavaly Kecskeméten zavarták meg néhányan az ingatlanok eladását.
A lapunknak nyilatkozó szakemberek szerint az árverezők tényleg nem költöztetik ki az ingatlanok tulajdonosait, a lakók kiebrudalása a vevő dolga. Ugyanakkor megjegyezték, hogy rengeteg törvénytelenség történik a kilakoltatások során. Az otthonokban néha maffiafilmekre emlékeztető jelenetek zajlanak. Csere Péter ügyvéd szerint tény, hogy a szervezett alvilág megpróbálja kivenni a részét a bebukott hitelek után maradó ingatlanokból. A devizahitelesek érdekképviseletével foglalkozó szakember azonban nem túl derűlátó. Mint megjegyezte, egy-két jogszabály átírásával nem lehet kiszorítani a bűnözőket, ennél sokkal nagyobb változásra lenne szükség.
Az adóhatóság szerint a bűnözői körök kiszorításának legegyszerűbb módja, ha az árverezésre kínált lakások és ingóságok a világhálón találnak gazdára. A hatóság két éve vezette be az ingóságok internetes árverését, míg a lakások 2009 januárja óta érhetők el elektronikus formában. Bakonyi Ágnes, az APEH szóvivője lapunknak elmondta: a hagyományos árveréseken rengeteg törvénytelenség zajlott. Rendszeresen előfordult, hogy a tábláját magasba emelő licitálót a vállára nehezedő óriási ököl figyelmeztette arra, hogy jobban teszi, ha nem srófolja feljebb az árakat. Végül odáig fajult a helyzet, hogy a hétköznapi emberek nem is mertek elmenni az árverésekre. Ráadásul akkoriban az üzleteket egymás között felosztó bűnözők miatt az árak is nagyon alacsonyak voltak. Bakonyi Ágnes szerint akkoriban a becsült érték 25-30 százalékáért keltek el az ingatlanok, a gépjárművek és a különböző berendezési tárgyak. – Az internetes árverés bevezetése óta az eladási ár a becsérték 70-75 százaléka körül mozog. Ráadásul a kollégák sem teszik ki magukat olyan konfliktushelyzeteknek, amilyenekkel nap mint nap szembesülniük kellett a hagyományos árveréseken – jegyezte meg Bakonyi Ágnes.
Az APEH sikertörténete hallatán felmerülhet a kérdés, hogy miért árverezik még mindig belvárosi lakásokban az adósok ingatlanjait? Az árverezési piac szakemberei szerint azért, mert a házak közötti verseny még nem kényszerítette ki az internetes aukciók bevezetését.
