Nehéz megmondani, hol végződik az MSZP, és hol kezdődik a korrupció

Elhangzik: úgy tesznek a fővárosi szocialisták, mintha nem ők kormányoztak volna hosszú évek óta. De hát miért kell ezen újólag csodálkozni? Országos szinten is ugyanezt csinálják. Csak egészen korlátolt és öntelt emberek képesek olyan szívósan ragaszkodni hibáikhoz, bukott teóriáikhoz, mint ahogy az önmagát szocialistának nevező társaság teszi. Ha valaki hallgatja őket, könnyen az az érzése támad, Magyarországon nyolc éve az ellenzék kormányoz, s az MSZP–SZDSZ csak vétlen és ártatlan elszenvedője a történéseknek.
Közben az álbaloldal korrupciós ügyei dőlnek a bűnügyi tudósításokból. Most tehát jobb híján a szörnyűséges polgári szándékokat terítik. Ilyen kétségbeesett nekirugaszkodásuk volt a nyugdíjas-ijesztgetési marketingakció. Nem jött be a svédcsavar sem: kiderült, hogy a skandinávoknál csak hatvanegy év a nyugdíjkorhatár. A legfrissebb bombasztikus kacsa, miszerint a Fidesz elhalasztaná egy-két évecskével az önkormányzati választásokat. Ennek annyi a realitásalapja, mint hogy éjszakára betolják a Lánchidat az alagútba. Ne feledkezzünk meg arról a bravúrról sem, amit a vagyonadó alkotmánybírósági kiselejtezése kapcsán eresztettek el. Nyakó István derültséget váltott ki még a balliberális sajtóban is. Azzal érvelt, hogy éppen a Fidesz akarja bevezetni az ingatlanadót, ám a jóságos MSZP ezt nem hagyja, ha addig él is.
De hogy egyik szavunkat a másikba ne öltsük, a költségvetési bizottság ülése is ropogósan friss példával szolgált az MSZP felelősségelkerülési manővereire. Nem jelent meg azon se Gyurcsány testvér, se Veres báró, még Oszkó palotatulajnak sem ízlett odadugnia az arcát az ülésre, amelyen szerintük csupa tök utolsó kérdést kell megvitatni. Olyan igénytelen ügyeket, mint hogy ezermilliárdokat retusáltak át és rekkentettek el a 2006-os költségvetésben. Igaz is, miért lenne gond, ha egy kormány megfenyeget mindenkit – mint tette négy éve –, aki nem üvölti vele, hogy dübörög a gazdaság? Ha egy kormány – miközben tudja: hatalmas a hiány – áfát csökkent, hogy még kevesebb legyen a bevétel, de több a szavazat. És mi baj azzal, ha ötéves adócsökkentési programot hirdet, tudván: óriási adóemelési programmá varázsolja, mihelyst besöprik a szavazatokat? És végül miért lenne ciki, hogy a kabinet feleannyi államháztartási hiányt jelent az uniónak, mint a valóságos, ha már a haveri EU-biztos úgyis csak a választások utánra kéri az adatokat és a konvergenciaprogramot? Nyilván úgy gondolták: ha csak kétszer akkora hiányt produkáltak, mint amit jeleztek, meg sem kottyan. Azért elárulhatnák, mi az a határ, ami után már röstellkedniük kellene saját erkölcsi normáik szerint. Ha úgy négyszer-ötször nagyobb a deficit, már elég ok lett volna egy csepp pironkodásra? Mert ne feledjük a nagy mókázás közepette: egész mai nyomorunknak itt van a forrásvidéke. Ha nem játssza el a Gyurcsány–Veres klón-klán a bizalmi tőkénket, nem kell extramagas kamatra felvennünk hiteleket, jobb a forint, nem emelkednek annyival a devizahitelek törlesztőrészletei, nem maradnak el a megbízható, nem spekuláns befektetők. Egyszóval finanszírozható marad az ország, és nem dönti le a lábáról a kabinet által legyengített gazdaságot a világkrízis. Hát röviden ilyen komolytalan, említésre is alig érdemes következményei lettek a 2006. tavaszi simlizésnek, mielőtt valaki szőrszálhasogatással vádolna minket.
Előretolt helyőrségük, Katona Tamás mindenesetre gúnykacajjal reagált a jogerősen elítélt eltitkolást firtató felvetésekre. Még valami olyasmit is megtudhattak a jelenlévők a pénzügyi államtitkártól, hogy a bíróság meg sem feddte, nemhogy elmarasztalta volna a kormányt, amiért a soha el nem készülő 4-es metró szintjére ásta el a 2006-os választások előtt az államháztartás valódi helyzetére vonatkozó, egyetlen példányban létező adatokat. Sőt, a pénzügyi padisah előadásában mindez úgy hangzott, a bírák egy új metódust véltek felfedezni az eljárásban. A párt-Katona érzékeltette: a bíróság kimondottan helyeselte az MSZP– SZDSZ-kabinet praktikáit, és szinte kötelezővé tette az adatok eltitkolását választások előtt. Már természetesen csakis akkor, ha a szocialisták kormányáról van szó, amely éppen a polgári elemek felszámolásának szent hivatását teljesíti be. Ezek után csak egy kérdés nyitott: maradt-e zavartalan elméjű ember, aki ezt a kabinetet képes még komolyan venni? Merthogy Katona pajtás szavait nemigen kellett komikusra poentíroznunk. Minden maszkírozás nélkül képes hozni a vígjátéki figurát. Szimbolikus, hogy őt indítja pártja a BKV-ba bukott Hagyó Miklós helyett. Az összeomlás szélére jutott MSZP úgy össze van nőve a korrupcióval, mint az ókori Laokoón-szoborcsoport. Immár kibogozhatatlanná vált, hol végződik az MSZP, és hol kezdődik a korrupció.