Egy emberi koponya, tetején kivágott nyílással, valamint két lábszárcsont, az egyiken „Thor” felirattal – többek között ezek a XIX. századi „tárgyak” kerültek volna kalapács alá a múlt pénteken New Yorkban a Christie’s aukciósház árverésén (a koponya a társaság összejövetelein szavazatgyűjtő urnaként funkcionált). A közlemény megjegyezte: A Skull and Bones (Koponyák és Csontok, de talán egyszerűbb halálfejnek ferdíteni) nevű titkos egyetemi társaság relikviáiról van szó. Az aukción a csontok mellett szerepelt volna egy kis fekete könyv is, amelyben a társaság 1832 és 1877 között nyilvántartott tagjainak neve olvasható.
Azért csak „volna”, mert az árverésre bocsátott tételeket visszavonták. A Christie’s közleménye szerint azért, mert a meghirdetett tárgyak tulajdonjogára igényt formál valaki, ezért az igény jogosságának kivizsgálásáig nem lehet árverésre bocsátani őket.
Egyébiránt az árverés már korábban ellenérzéseket váltott ki: a régészeti világkongresszus hivatalosan is tiltakozott, mondván, az aukció sérti az emberi méltóságot: a koponya feltehetően egy amerikai őslakosé, vagyis indiáné volt.
A Skull and Bonesról korábban már megírta a sajtó, hogy tagjai a mendemondák szerint előszeretettel lopkodtak innen-onnan csontokat, állítólag a legendás indián vezér, Geronimo földi maradványaira is szert tettek, ám nehéz eldönteni, hogy egyetemisták infantilis szórakozásáról vagy valami titokzatos beavatási szertartásról van szó.
Mert a Skull and Bones elsősorban mégis egyetemi fraternitás: egy elit egyetem elit diákjainak szervezete. A koponyáról és csontokról elnevezett klub annál érdekesebb és titokzatosabb, mert a halált, az elmúlást szimbolizáló egyetemes jelkép a nevében is felbukkan. A Skull and Bonesról alkotott képet nem árnyalta a Koponyák című, 2000-ben forgatott thriller (rendezője Rob Cohen, a Bruce Lee-mozik és Múmia-szériák alkotója), amelynek történetében két barát közül Lake, a fehér bőrű diák bekerül egyetemük titkos társaságába, a fekete fiú – aki épp e szervezetről készül leleplező cikket írni – viszont véletlen és szándékos elemeket egyaránt tartalmazó gyilkosság áldozata lesz, amikor oknyomozó munkája során a klub szentélyébe lép. Lake, a szegény családból származó főhős nem fogadja el a társaságbeliek által hallgatásáért kínált fényes karrierlehetőséget, hanem nyomozni kezd, és lebuktatja az egész bagázst. Majd elnyeri a jól megérdemelt szerelmet. „Ha valami titkos és még ráadásul elit is, az semmi jóra nem vezet” – szólt a film plebejusi kulcsmondata.
A társaság körüli zavart az sem oszlatta el, hogy neve minden populáris összeesküvés-elméletben előfordul. Drábik János szerint például „a Skull and Bones az egyetlen szuperhatalom birodalmát építi”. A koponyásokat a 2002-től 2008-ig tartó, főként baloldali háborúellenes kampányok kitüntetett szereplőjeként úgy ábrázolták, mint egy világuralmi célok érdekében összeesküvő, gyanús (fél)fasiszta gárdát. A klub minden olyan, a neokonzervatívoknak tulajdonított háborúról szóló film és könyv alapeleme lett, amely egy szupertitkos elit társaságot sejt a republikánus elnökség – kritikára, de nem ilyenre, valóban rászolgáló – külügyi lépései mögött. Jellemző, hogy a dekonspirátorok a Skull and Bones bírálatán keresztül sokszor a legjobb egyetemet végzett protestáns amerikai „arisztokrácia” leleplezését akarják ezzel együtt elvégezni.
Anthony Sutton szerint például, aki „leleplezte” a klubot, a Skull and Bones egy alá- és fölérendelt testületekből álló bonyolult szervezet, amely titkos hálót szőtt Amerika köré (America’s Secret Establishment, 1999). Ron Rosenbaum náci kapcsolatokkal gyanúsítja meg az állítása szerint az európai szabadkőművesek rituáléját átvevő, okkultnak nevezett társaságot. Jim Marris legújabb könyvében (The Rise of a Fourth Reich, 2009) azt állítja: a szervezet nagyon is érintett abban, hogy a hitleri birodalom az Amerikai Egyesült Államokban él tovább. Hat éve pedig két liberális szerző idősebb Bush „nem hivatalos életrajzát” megírva Skull and Bones: rasszista rémálom a Yale-en cím alatt tárgyalt egy fejezetet.
A társaságról immár polcnyi, komolyabban vehető kötet is született. Az egyik ilyen munka (Secret of the Tomb, 2002) hölgy szerzője, ellátogatva egy hét végi összejövetelre, megkérdezte a várakozó öltönyös klubtagokat, vajon eljön-e a rendezvényre idősebb George Bush. Mire egyikük nevetve így válaszolt: „Elmondhatjuk, de utána meg kell ölnünk.”
A Skull and Bones népszerű reprezentációja, a zsurnalisztikus összeesküvés-elméleteket közvetítő könyvek és cikkek garmadája azt állítja, a titkos rend elnököket helyez nyomás alá, háborúkat robbant ki, évszázada terjeszti, növeli az amerikai érdekszférát szerte a világon, kezében tartja a CIA-t és a világ pénzügyi irányítását, ráadásul két tagja elnök is lett a Bushok személyében. A bonesmanek (így nevezik magukat a tagok egymás közt) – e könyvek és filmek állítása szerint – kizárólag gazdag, befolyásos családokból származó fehér, angolszász, protestáns amerikaiak lehetnek, akik dinasztikus alapon a háttérből irányítják az ország politikai, pénzügyi, diplomáciai életét.
Az új-angliai kékvérű elit obskúrus rendje azonban korántsem olyan titkos, mint tagjai és főképp bírálói szeretnék. A Skull and Bones valójában a legismertebb zártkörű egyetemi társaság Amerikában. Mellette még vagy fél tucat hasonló működik csak a Yale-en, nem kevésbé furcsa, de korántsem ennyire sokat – vagy éppen keveset – sejtető névvel és reprezentatív tagnévsorral. A klubot a Connecticut állambeli New Havenben található világhírű Yale Universityn alapította több vitakörből és diáktársaságból William H. Russell és Alphonso Taft 1832-ben. Utóbbi Amerika osztrák–magyar követe és a 27. elnök édesapja volt. A szervezet rendje és rituáléja a XIX. század közepére alakult ki. Innentől datálódik az a szokás is, hogy minden első évfolyamból tizenöt új tagot vesznek fel. Az exkluzív klub 1992 óta nőket is tagjai közé fogad. A frissen beválasztandók közül a diákkörök vezetői (az 1947-es évfolyamból például idősb Bush) és a kiváló eredményeket felmutató sportolók előnnyel indulnak. A fiatal elsőéveseken túl szeniorokat és Yale-t végzett alumnusokat tömörítő társaság összejövetelei a campuson található Tomb (síremlék, sírkő, sírdomb, átvitt értelemben halál) nevű helyen zajlanak. Az 1856-tól három fázisban, egészen 1911-ig készült neogót épület kellően romantikus és tekintélyt parancsoló ahhoz, hogy tovább gerjessze a különféle mendemondákat.
Kiegészül a klub közismert jelképe a 322-es számmal, amely a koponya alatt keresztbe tett csontokat díszíti. A szám jelentése legalább akkora talányra ad okot, mint a legendás kleptománia. A társaság trófeagyűjtő szenvedélye miatt éri ugyanis a klubot az a vissza-visszatérő gyanúsítgatás, hogy tagjai ellopták Geronimo indián vezér és Van Buren elnök koponyáját.
A társaság tagnévsora viszont semmi meglepőt nem tartalmaz: a gyakran az első angol, holland puritán telepesekkel érkező későbbi nagybirtokos-, „tőkés-”, politikusdinasztiák fiai mellett megtaláljuk benne a teljesen eltérő világnézetű „mezei” származású öregdiákokat is, akik az ország legjobb egyetemén végezve nem csoda, ha hírnévre tettek szert diplomázás után. A XX. század második felében felvettek között bőven találunk nagyköveteket, olimpikonokat, Pulitzer-díjjal jutalmazott újságírókat, de ott olvassuk a két említett ír–angol Bush ivadék mellett a tavaly elhunyt William F. Buckley nagy hatású jobboldali lapszerkesztő-gondolkodó, John Kerry 2004-es demokrata elnökjelölt és Austan Goolsbee nevét is, aki jelenleg Obama gazdasági főtanácsadója.
Ám megkérdőjeleződik a szervezet mindenekfeletti titkossága, ha tekintetbe vesszük, hogy a Yale Egyetem szabadon elérhető online kéziratgyűjteményében több mint félszáz szöveges dokumentumot és képet tesz közzé a társaság történetéből. Köztük kalligrafikus leveleket, 322-es jelzésű ódon kis könyvek tartalmát, valamint néhány jól öltözött felső középosztálybeli hallgatót ábrázoló csoportképet.
Az igazi rejtély: mit tehetnének hozzá ehhez a történethez a most az aukcióról visszavont relikviák?
origo.hu
Egy perc alatt 800 ezret keresett a magyar sztár a fővárosi megbízással
