Öltönyök és kosztümök

Érdemes figyelni a nyilatkozatokat erkölcsileg elbukott emberektől, akik azt hiszik, politikai bukásuk valami teljesen független dolog morális megsemmisülésüktől. Morális hullákként is bemennek irodájukba, beülnek a parlamentbe, várják a csodát, bíznak abban, hogy a Fidesznek nem jön össze a kétharmados többség.

Néhány éve egy kisgimnazista, aki mindent gyűjtött, követ, bélyeget, szalvétát, használt telefonkártyát, s így a lejárt BKV-bérleteit is éveken keresztül befőttes gumival átfogva összerakta, különös felfedezésre tett szert. Feltűnt neki, hogy 2002-ig a bérletei ára évenként alig emelkedett, míg 2002-től jóval nagyobb ütemben nőtt, egy évben akár kétszer is drágult. Úgy tűnik, az a gyerek egy kicsit szemfülesebb volt, mint Budapest főpolgármestere. Akkor arra gondoltam, őt nem kell különösebben irányítgatni, amikor majd szavazókorú lesz. Tudni fogja, hova tegye az ikszet.
Ha nyugdíjasaink is összerakták s megőrizték volna az áram- és gázszolgáltatásért fizetési csekkjeiket, s összevetették volna az emelések mértékét 2002 előtt és után, akkor ma Mesterházy Attila, a szocialisták miniszterelnök-jelöltje piros bugyogóban kánkánt táncolhatna Lendvai Ildikóval az idősek megnyeréséért az Internacionálé dallamára, akkor sem szavazna senki az MSZP-re.
Ne gondoljuk, hogy a BKV sűrű és erőteljes tarifaemelései nem voltak már akkor összefüggésben a ma napirenden lévő BKV-üggyel.
Elég baljósan hangzott, amikor a közlekedési vállalat korábbi vezérigazgatója, a vádalkut kötött Antal Attila ügyvédje, dr. Bárándy György a napokban azt nyilatkozta, hogy a BKV-ügy szálai elérhetnek egészen a legmagasabb pozíciókig. A riporternő megkérdezte, eszerint egészen Demszky Gábor főpolgármesteri székéig? A válasz különös volt és sokat- mondó. Dr. Bárándy hangsúlyozta, ő nem állítja, hogy azok a bizonyos szálak a legmagasabb pozíciókig elérnek, ő csak annyit mondott, hogy elérhetnek. Értettük. Különösen akkor, amikor hozzátette, hogy a főpolgármesteri széknél jóval magasabb pozíciók is vannak. S még idézett a Toldiból is: „Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg?” A folytatás is aktuális: „Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?” Mert most éppen itt tartunk.
Csúnya ügy, s még nincs vége. Elindult a csúcsról a százmilliós végkielégítés hólabdája, és azóta egyre csak hízik, dagad. Úgy tűnik, semmi nem tudja megállítani a BKV-lavinát. Egyre félelmetesebb méreteket ölt, egyre több embert temet maga alá, akikről nem mondanám, hogy rosszkor voltak rossz helyen, mert ennél cinikusabb mondás nincs. Inkább úgy fogalmaznék: erős érdekérvényesítő, de gyenge jellemű emberek voltak nagyon is jó helyen, éltek és visszaéltek, amivel csak tudtak a mi kárunkra, a mi bőrünkre. És most futnának a lavina elől, de nincs hová.
Érdemes figyelni a nyilatkozatokat erkölcsileg elbukott emberektől, akik azt hiszik, politikai bukásuk valami teljesen független dolog morális megsemmisülésüktől. Morális hullákként is bemennek irodájukba, beülnek a parlamentbe, várják a csodát, bíznak abban, hogy a Fidesznek nem jön össze a kétharmados többség, és akkor egy sor szélhámos megtarthatja majd a mentelmi jogát. Amikor Demszky cinikusan kijelenthette, hogy jól nézett volna ki, ha minden munkatársától, akit bírálnak a kollégái, megszabadul, az nemcsak Demszkyre, hanem az egész Főpolgármesteri Hivatal légkörére jellemző. Atkári János korábbi főpolgármester-helyettes egyik interjújában elmondta, hogy Mesterházy Ernő befolyását, tevékenységét kifejezetten károsnak tartotta, viszont üzletemberként Demszky kampányában jelentős segítséget nyújtott a főpolgármesternek. „A főpolgármester viszont politikai bátorságának a maradékát is elveszítette 2000 és 2006 között. Már akkor egyértelműen látszott, hogy a fővárosi MSZP–SZDSZ-koalíció rövid távon biztosítani tudja ugyan, hogy a szabad demokraták a fővárosban hatalmon maradjanak, de a továbbiakban nincs jövője, paralizálja és erodálja önmagát, sőt az egész fővárosi közéletet megbénítja. Politikai bátorság kellett volna Demszkytől, hogy mindezzel szakítson, de – egzisztenciális félelemből is – ezt nem tette meg” (Népszabadság, február 11.).
Aztán még azt is megtudtuk, hogy Demszky – talán „egzisztenciális félelmét” legyőzendő – szívesen hordta Mesterházy Ernő öltönyeit, amelyek a divatos üzletembernek már nem kellettek. Egy méretük van, talán még kalapot is válthatnának egymással. Csak az a párbeszéd nem hangozhatna el kettejük közt, amelyet Deák Ferencről jegyeztek fel, amikor egy parlamenti ülés után egy képviselő véletlenül az ő kalapját tette a fejére, majd elnézést kért azzal, hogy egy a fejméretük. Mire Deák csak annyit mondott: kívül, de nem belül.
Még szerencse, hogy Mesterházy nem Hagyónak volt „baráti tanácsadója”, mert akkor bizony a csípőméret-különbségekből komoly problémák adódtak volna az öltönyátadásban.
Egy olvasóm érdekes rokoni szálakat látott összecsomózódni a politikai „elit” köreiben. Idézem a levele egy részletét: „Demszky Gábor bizalmasa Mesterházy Ernő. Ernő felesége Mécs Mónika. Mónika apja Mécs Imre. Imre felesége Magyar Fruzsina. Fruzsina testvére Magyar Bálint. Bálint felesége Hódosán Róza. Róza volt férje Demszky Gábor.”
De hát mire bizonyíték ez? Ez csak egy átlagos családi kör a politikai álelitben. Egyre többen lesznek köztük, akikről lejegyezhetjük majd: „Zúg az éji bogár, / nekimegy a falnak, / Nagyot koppan akkor, / azután elhallgat”. Most éppen Mesterházy Ernő koppant egy nagyot, a következő talán Demszky lesz. Ki tudja, bár az ő elhallgatása még odébb van.
De nemcsak az öltönyök érdekesek átpolitizálódott életünk magas köreiben. Katona Kálmán, a bolsevik típusú MDF-es tisztogatás egyik áldozata a Célpont február 12-i adásában a következőket mondta a párt egyre töpörödöttebb „nagyasszonyáról”: „Dávid Ibolya olyan helyzetbe hozta a Magyar Demokrata Fórumot szervezetileg, a tagság oldaláról és pénzügyileg, hogy bárki kereste volna őt meg azzal az ígérettel, hogy pénzt tud adni, azzal ő összeállt volna annak érdekében, hogy mentelmi joga megmaradjon, és kosztümjeit tudja hordani.”
Ilyen csehül állnánk? Öltönyökön és kosztümökön múlik a sorsunk? Kik ezek az emberek? Honnan jöttek, és hová tartanak? Mivé lettek a hatalom birtokában? Mi maradt bennük, amit még tisztességnek lehet nevezni? És mire tettek szert, miközben a köz szolgálatát vállalták?
Mit tegyünk? Dobjuk össze Demszkynek az újabb öltönyökre valót, Dávid Ibolyát lepjük meg még divatosabb kosztümökkel? Talán sajnáljuk meg ezt a szegény asszonyt? Hiszen már ott tart, hogy Bokros Lajos is azzal fenyegeti külföldről, hogy visszalép, ha nem tudnak úrrá lenni a szervezetben uralkodó káoszon. A hírek szerint Bokros Lajosnak elege lett abból, hogy az MDF-fel kapcsolatban a választási program helyett csak a belső csatározások kerülnek a hírekbe, az pedig különösen szomorúvá tette őt, hogy „az SZDSZ-szel tervezett választási megállapodás előkészületei káoszba torkolltak”. Honnan ez a káosz? Csak nem oda ereszti gyökereit, hogy az MDF–SZDSZ-megállapodás mögött ott bábáskodott mély és tartalmas zsebekkel a letartóztatásban lévő Mesterházy Ernő? Márpedig akármilyen sokrétű tehetségű ember Mesterházy, letartóztatottként elég nehéz lesz felszámolnia a nyilván az MDF–SZDSZ választási megállapodásra is leselkedő „egzisztenciális félelmeket”. El lesz ő most foglalva a saját félelmeivel. Még szerencse, hogy a ruhatára megmaradt. Neki majd alkalomadtán csíkos nyakkendőt veszünk, bár azt a cipőfűzővel együtt sajnos elveszik tőle.
Lehet, hogy Mesterházy Ernő alig hordott méregdrága öltönyeit valóban kár lett volna kidobni. De biztosra vehetjük, hogy jó volt a mérete Demszkynek?
Ahogy a BKV-ügy fejleményeit figyeljük: Demszky Gábor budapesti főpolgármester mégiscsak nagy zakót kapott.